Szerelmem Újpalota ltp.

New York Harleme ez
- megy át a köztudatba, gyökeret ver s túléli tárgyát
hiába küszködés
a halvány szándék is lepusztult már, mint annyi más:
betonba ágyazódott
tizenöt éve költözéskor, teli reménnyel, a víztoronyház
előtti sakkblokk láttán
lelkendeztek a gyerekek: itt már van mozi!
Igen, a vízműveké
- feleltem s azóta magyarázom nekik, hogy
ez közmű
muszáj lennie, rövidebb, mint a közművelődés
könnyebb kimondani
és nincs mozi
ahogy nincs kultúrház, se áruház, nem épült meg
a kórház, a szabadtéri színpad
- a metró is kikerült
nincs előljáróság és nincsen templom
se harangláb!
Sokára létesült a könyvtár, a könyvesbolt
- valódi könyvtár, valódi könyvesbolt helyett
nincs helyi újság és
hamvába holt a
garázsszövetkezet, a városszéli kiskert
- autók zabálják
a parkok széleit, átlós partizánösvények
szabdalják a teret
karnyújtásnyira csak a temető, csak a laktanya
más nincs közel
sűrűn elborít
a szenny, a hulladék, s még mennyi minden...
- hagyománynélküli
arctalan, modern városrész
hatvanezer árva ember számára tizennégyezer
lakáslehetőség
összkomfort csupasz falakkal
- jövőtlen
szorongatott építész mondta ittjártában: borítsa
a falakat repkény!
más hozzátette: fessünk virágokat a falakra!
ám a lényeget ez sem takarja el!
Nincs kohézió
nincs kötődés, kihez, mihez? S ugyan miért?
Hatvanezredmagammal
itt élnek szeretteim
és itt a szűkkörű Baráti Kör, melyben időnként
ha mást nem is
egymást tudjuk megváltani
és élünk itt mindannyian
pro urbe

Dvorszky József verse, 1989 április