Nyáresti zene-szó a templomkertben

Az emberiség története, a népek közösségi élete évezredeken keresztül elképzelhetetlen volt szakralitás, szakrális helyek nélkül. A kommunista ideológia alapján felépített szocializmus volt az első olyan társadalmi formáció, amely kizárta a szakralitást az emberek életéből ( vajon azért jutott-e oda, ahová jutott? S milyen más (ál-)szakralitással helyettesítette…? Ezt már tudjuk!?)

Megszokhattuk néhány év óta, hogy egyhangú napjainkat felélénkítendő László Tamás és csapata mindig kitalál és megszervez egy-egy új közösségi és egyben kulturális eseményt – egy-egy új meglepetést. Hol Pestújhelynek, hol Újpalotának, hol az egész kerületnek.

A Boldog Salkaházi Sára nevére felszentelt újpalotai templom pedig ideális hely a közösségi összejövetelekre, télen-nyáron egyaránt. Tágas, többfunkciós és – valljuk be! – sugárzása van. Talán azért is, mert ilyen sokáig vártunk rá. Közel negyven évig… Talán azért is, mert sokan, s egyre többen nagyon akartuk… Talán azért is, mert Újpalota csak akkor lett igazi, élhető lakóhely, amikor lett Fő tere - legalábbis egyelőre még csak névleg, de tavaly, a 40. évfordulós ünnepség óta a BKV is tudomásul vette, a buszmegállóra és a buszokra is ki van írva, tehát hinnünk kell abban, hogy ami késik, nem múlik - , kellő méretű és korszerű közkönyvtára és természetesen temploma. Aki hallja reggelenként és esténként a harangszót, arra gondol: hogy is élhettünk eddig templom és harangszó nélkül…?!

Kukely Júlia operaénekesnő, ennek a nyáresti zene-szónak egyik főszereplője, a beszélgetés elején elmesélte, hogy a rendezvény előtt eljött a templomba, mert addig csak hallott róla, hogy Újpalota végre templomot kapott, de csak messziről látta, nem járt benne. Meg hát kíváncsi is volt rá, hogy hol fognak fellépni és énekelni Gulyás Dénessel, milyen ott az akusztika – ami egy énekesnél köztudomásúan döntő szempont. Most szinte átszellemülten beszélt arról, hogy amikor a templom udvarán állt, mintha valami erő húzta volna fölfelé, erős késztetést érzett arra, hogy felemelkedjen, felrepüljön a magasba, egészen a torony tetején álló keresztig.

A nemzetközileg is ismert szopránénekesnő (vendégszerepelt Párizsban, Frankfurtban, Athénban, Wiesbadenben, Berlinben, Helsinkiben, Zürichben, Locarnóban), számos díj (1983: Liszt Ferenc díj, Bartók Béla- Pásztory Ditta díj, 1994: Melis György díj, 2007 Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje) tulajdonosa Pestújhelyen lakik régóta, de ahogy mesélte, Salgótarjánban született. Meleg családi légkörben nevelkedett, különösen nagymamája tett rá maradandó hatást. Gulyás Dénes, másik vendégünk szintén világszerte ismert énekes. 1979-ben második lett a pármai Giovani Cantanti Lirico énekes-versenyen, majd 1982-ben megnyerte az első nemzetközi Luciano Pavarotti énekversenyt. A világ szinte összes operaházában és koncerttermében fellépett, a Magyar Operaház és a szegedi Nemzeti Színház magánénekese, Liszt-díjas, számos kiváló és érdemes művész díjjal kitűntetett, megkapta a Köztársasági Elnök érdemrendjét és a Magyar Művészetért díjat. Gulyás Dénes olyan családban született, ahol tisztes iparosok között nőtt fel, különösen nagyapja alakját, munka közbeni mozdulatait, szavait őrzi mindmáig, s már gyerekkorában eltanulta tőle a különböző szakmai fogásokat. Nem véletlen, hogy lakatosipari szakiskolát végzett, s csak később érettségizett.

S hogy miért ők ketten jöttek elsőként a nyáresti zene-szó rendezvényünkre?

Mert egy évfolyamra jártak a Zeneművészeti Főiskolán, sokat énekeltek együtt, egyszerre diplomáztak s mindmáig igen jó barátok, számtalanszor szerepeltek együtt itthon is, külföldön is. Talán sokan tudják azt is, hogy Gulyás Dénes 2006 óta a Fidesz parlamenti képviselője, s a parlamentben létrehozta a Szená-Torok nevű kórust. Energiája és humora kifogyhatatlan.

Legalább százötvenen ültünk a fehér abrosszal megterített, pogácsával és ásványvízzel ellátott asztaloknál, s az élményektől, és főleg a hallottaktól lenyűgözve, elbűvölten. László Tamás és Vizér Klára kérdéseire jókedvűen és élvezettel válaszoltak vendégeink, Juli időnként fel is pattant és el is játszotta a felelevenített történetet egy-egy mulatságos, konzervatóriumi vagy valamelyik külföldi előadásról. Meg is állapíthattuk, hogy bár elmúlt negyven, még mindig nagyon csínos és vonzó, s milyen könnyedén mozog szép tűsarkú szandáljában. Dénes inkább szellemes és igen aktuális irodalmi idézetekkel fűszerezte a történeteit. Weöres Sándortól például egy nemigen ismert, A teljesség felé című könyvéből a Jóslás a trágyaözönről című szókimondó, haragos írást idézett, mely ezekkel a bevezető mondatokkal kezdődik: „Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik: ajándékod, minden megnyilvánulásod, mely mohóságodtól bűzlik: ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk…” Majd egy régi indiai történetet a nő teremtéséről, melynek bölcs emberismeretén és humorán jót derülhettünk. (Nekem az „alapos megfontolás után” kifejezés tetszett legjobban…) Idézzük is:

Amikor az isteni nemzőatya, Tvastri, meg akarta teremteni a nőt, meg kellett állapítania, hogy már felhasználta minden anyagát a férfi teremtéséhez, és nincs miből előállítania a nőt. Így alapos megfontolás után fogta a Hold keringését, a kúszónövények kerekded mozgását, az indák simulékonyságát, a füvek remegését, a nád magasba nyúló karcsúságát, a virágok frissességét, a levelek súlytalanságát, az elefántormány vékonyodó karikáját, az őzek szemének pillantását, a méhraj laza rendjét, a napsugarak örömteli ragyogását, a felhők zokogó panaszát, a nyuszik félénkségét, a pávák hiúságát, a papagáj keblének puhaságát, a 42 gyémánt keménységét, a méz édességét, a tigris kegyetlenségét, a tőzeg izzásának meleg fényét, a hó hidegét, a szajkó fecsegését, a kakukk csalogató hívását, a daru kétszínűségét és a fogoly hűségét – s mikor mindez együtt volt, megteremtette belőlük a nőt, és odaadta a férfinak.

De azért valljuk be, alapvetően énekszó szólt, Hazardi Miklós zseniálisan együttműködő zongorakíséretével. S itt kell megjegyeznünk, hogy a templom kertjének akusztikája a lehető legmagasabb szinten profi.

(S nem lehet elégszer leírni, elmondani, hogy minél több újpalotai megjegyezhesse: a templom építtetője a Magyarországi Katolikus Egyház Esztergom-Budapest egyházmegyéje, tervezője Kruppa Gábor építész, építőmestere pedig Holman Attila, a Confector Kft. vezetője. Mindkettőjükkel László Tamás készített interjút a 2008-ban és 2009-ben megjelent Kalendáriumokban. Akinek fontos lakóhelye helytörténete, feltétlenül olvassa el! Egyébként sem árt a Kalendáriumok olvasása, megismerhetők belőlük kerületünk megismerésre méltó lakói, a többi, hagyományos kalendáriumi történetek, információk, receptek, humor s számtalan más élvezetes olvasnivaló mellett, amiért a régi öregek annak idején, a hosszú téli estéken oly szívesen olvasgatták e kalendáriumok elődjeit ...)

Ezen az első nyáresti zene-szón elhangzott többek között Millöcker Madame Dubarry című operettjéből a főhősnő belépőjének dala Juli elbűvölően sármos előadásában. Tőle hallottuk Gounod Faust című operájából a szívszorító Ave Maria-t, más néven Margit imáját. Mindkettőjüktől a nagy élvezettel előadott, eljátszott pezsgőáriát – vagy ismertebb nevén a bordal-kettőst - Verdi Traviata című operájából. Dénes felidézte Bartók Bélát, aki az általa ősinek tartott székely himnuszt az Este a székelyeknél című művében örökítette meg, s vendégünk mély átéléssel el is énekelte nekünk. De felidézett egy másik székely himnuszt is, amely a csíksomlyói zarándokutakon szokott volt elhangzani. Megjegyezte, hogy a szerinte korunkban, ünnepségeinken, összejöveteleinken gyakran elhangzó székely himnusz meglehetősen operettes dallamvezetésű, bár elismerte, hogy könnyebben megtanulható és énekelhető, mint a Bartók által idézett népdal. Álljon hát itt a kevéssé ismert, a Dénes által idézett, csíksomlyói székely himnusz szövege!

Ősi székely himnusz

Én Istenem, jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben lágy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély népét.

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazamegyünk, megsegít a
Csíksomlyói Szűz Mária.

Izgatottan várjuk a következő Nyáresti zene-szót, hiszen még hátra van a nyárnak csaknem a fele. Azt is reméljük, hogy a környező házakból, meghallván a csábító zeneszót, talán lejönnek majd az itt lakók és csatlakoznak hozzánk, hogy megmerítkezhessenek ők is az igaz emberi szó és a zene tiszta forrásában.

Fotók: Bencsics Aranka

bebe