Március 15.

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva,
indulnak már a tűzérek messze a csatába,
nehéz a rézágyú,
felszántja a hegyet-völgyet,
a hazáért, édes rózsám,
el kell válnom tőled...

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Gábor Áron 71 ágyúja közül a megmaradtakat a bujdosó honvédek elásták, folyók mélyére süllyesztették, nehogy az osztrákok kezére jussanak. Az egykori bukaresti Rudolf-kórház kertjében találták meg földmunkák során 1906-ban az egyik - talán az utolsó -ágyút, amit hasonló okból rejthettek el annak idején. A megtalált ágyút ünnepélyes tömeg kísérte a kézdivásárhelyi városházára (Gábor Áron kézdivásárhelyi születésű volt) éppen Kossuth Lajos névnapján (akkor még Erdély és Székelyföld Magyarországhoz tartozott). A 156 centiméter hosszú, 90 milliméteres kaliberű, csaknem 370 kg súlyú ágyúcsövet a negyvennyolcas veterán tűzérek által leírt gyártási technika alapján azonosították, illetve hitelesítették. 1923-ban a Székely Nemzeti Múzeumban helyezték el Sepsiszentgyörgyön, majd a bukaresti Román Nemzeti Múzeumba került. 1971-től egy pincében rozsdásodott "Az 1848-as román forradalomban használt ágyú" felirattal. A sepsiszentgyörgyi muzeológusok többször megkísérelték visszaszerezni, reménytelenül. Most, hogy magyar ember, Kelemen Hunor a frissen választott román kormány művelődési és örökségvédelmi minisztere, visszakerülhetett Sepsiszentgyörgyre, a Székely Nemzeti Múzeumba - három hétre kölcsön.

Hátha mégis ott maradhat?...

(Forrás: a Magyar Nemzet 2010. március 13-diki száma, Lukács Csaba: És lett ágyú c. írása alapján)