Édes hazánk, rólad zeng dalunk

Miért vállalkozik manapság egy kerületi Ipartestület egy helyi szavalóverseny megrendezésére és finanszírozására? Juhász Sándor, a kerületi Ipartestület másfél évtizedig elnöke, jelenleg alelnöke idézte fel az Ipartestület által a kerület iskolai tanulói között meghirdetett és 2009 november 12-én, a Csokonai Művelődési Központban megrendezett szavalóverseny gondolatébresztő tanulságait.

Ennek a Csokonai Művelődési Központnak az épületét iparos elődeink építtették székházuknak, igaz, még a színházterem nélkül 1912-ben, majd megvették a mellette lévő telket is, s így bővítették ki a színházteremmel. Az idők folyamán az épületet többször átalakította a tulajdonossá váló, többször változó városvezetés, s így nyerte el az utóbbi évek során, varázslatos kertjével együtt, mai praktikus, többfunkciós, tetszetős formáját.

Az egykori Ipartestülettől a mostaniig a rákospalotai iparosok mindig fontos, mecénási szerepet játszottak Rákospalota életében, kiemelten a kultúra terjesztésében is. Már a kezdeti időkben volt saját színjátszó köre, ifjúsági könyvtára, majd 1924-ben létrehozták a rákospalotai iparosok Dalkörét, mely az évek során országos hírnevet is szerzett. Hímzett zászlaik, az Ipartestületé és a Dalköré itt függött a szavalóverseny idején a színpad két oldalán. A szavalóverseny névadó első sora pediglen így folytatódik a zászlón: „s ha ellen törne rád, megvéd iparos karunk”.

Az Ipartestület támogatta helytörténeti kiadványok kiadását. Kezdeményezésünkre indult az I. világháborús emlékhely helyreállítása, gyűjtést is szerveztünk a megvalósítás érdekében. Támogattuk a Csokonai Művelődési Központ igazgatója, Tóth Lajos által kezdeményezett, az 1930-as Rákospalota Monográfiája című könyv és az Üdvözlet Rákospalotáról és Pestújhelyről című képeslap-gyűjtemény könyv-formában való megjelentetését. Önálló kezdeményezésünk volt Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján, 2004-ben a Kossuth-vetélkedő után az öt nyertes helybeli tanuló és egy pedagógus kirándulásának megszervezése és finanszírozása Kossuth Lajos születési helyére. Három napot töltöttünk együtt a regényes, történelmi emlékekkel teli Zemplén megyében túrákkal és múzeumlátogatásokkal. Számunkra felejthetetlen volt, s szerintünk a gyerekek is jól érezték magukat. A kerület régi, többgenerációra visszatekintő családjai mindig támogatják, ahogy régen elődeik is támogatták a helyi értékek megszületését.

Ami pedig a szavalóverseny ötletét adta, az egy közelmúltbeli iskolai évnyitó ünnepély volt, ahol a szülők egy csoportja végigtársalogta a Himnuszt. Igaz, előtte a felhívás úgy szólt, hogy: „hallgasssuk meg a Himnuszt”... Ne énekeljük, hallgassuk! Aztán az egyik mai szakállamtitkár azt mondta a múltkor, hogy a hazafiasságot nem lehet az iskolában megtanítani. Hát hol lehet?! - kérdezem azóta is magamtól elképedve -, ha nem az iskolában?! Persze a családban, először, de ha nem ott, akkor mindenek előtt az iskolában! Sokunknak fáj, hogy a mai közéletből hiányzik a hazaszeretet. El kellene kezdeni valahol az emberek fejében rendet rakni a haza, a nemzet, a nemzethez kötődés területén. Ezt pedig a gyerekek között kell elkezdeni: tanuljanak magyar verseket, olvassanak magyar írókat... Egy szavalóverseny is felkeltheti a haza iránti érdeklődést, még a gyerekekkel együtt a szülőkben is. Ezen a szavalóversenyen volt sok versmondó gyerek, aki egyszerűen lenyűgözött engem. Az a 3. osztályos kisfiú, Horváth Lajos olyan természetesen és értőn mondta el a Hazám című Pósa Lajos-verset, hogy szinte lekörözte a nagyokat is. De a két gimnazista, az egyik a Babits Gimnáziumba, a másik a mi Dózsánkba jár, ők is úgy mondták el a verseket (pl. Márai Sándor Mennyből az angyal-át), hogy meggyőztek arról, értik és érzik is. Tóth Lajos igazgató kérte fel Bezerédi Zoltán színművészt a szak-zsűrizésre, s ő röviden és remekül elemezte mindegyik gyereknél, hogy mit mondott jól, s mire ügyeljen a továbbiakban. Az különösen tetszett, hogy világért sem vette volna el egyik kedvét sem a további versmondástól, sőt inkább buzdította őket, s tapintatos szavakkal szólt a hibákról is.

Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe Vörösmarty Jóslat című versének néhány sora, s ezzel zárnám a szavalóversenyről szóló megemlékezést:

Mi tilt jobbakká válnotok?
Ha eddig pazaroltatok,
S idő, ész, pénz elszóratott
Megvenni a gyalázatot:
Elég az ok
Javulnotok.

(Lejegyezte Báthory Erzsi)