Hazajáró lélek - Beszélgetés Bögözi Kádár János költővel és feleségével, Ágotával

„Már úgy szeretem Budapestet, hogy nem feledhetem el Erdélyt...”

Azt olvasom a legutóbbi, 2001-ben megjelent verseskötete hátoldalán, hogy a Bögözi előnév édesapja szülőfalujának neve. Azért vette fel, mert egyrészt szereti, büszke rá, hogy ott éltek ősei, vagy azért is, hogy megkülönböztesse magát „más” Kádár János(ok)tól?

János: Soha nem gondoltam arra, hogy „előnevet” biggyesszek a magaméhoz. Pedig sokan tanácsolták, mondván, hogy „két dudás nem fér meg egy csárdában”. Azaz: két közéleti személyiség nem létezhet azonos névvel. Különben is, én „valódi” Kádár vagyok, ellentétben Csermanek/Kádárral. Az tény viszont, hogy én húztam a rövidebbet: ugyanis egy idő után Magyarország nem rendelte meg többet a könyveimet. Áttelepedésünk után viszont kénytelen-kelletlen „pótlékot” tettem a nevem elé, így lettem Bögözi. Egyébként pótlék nélküli bemutatkozáskor sokan - nem használhatok rá más kifejezést: - szemberöhögtek. Bögöz székely község, és lévén magam is székely, Bögözbe megyek haza, az ezer falusfelem közé.

Az interjú folytatása (PDF)