Már csak temető

A pokol második napja

2007. július 23-án, az újpalotai erdőtűz második napján ismét tűznézőbe indultam, most már nem gyalogosan, hanem kerékpárral.
Első utam az erdő mellett a Szentmihályi út két oldalán vezetett, majd a Rákospalotai határút mindkét irányát végigtekertem és meg-meg állva dokumentáltam a borzalmat, néha kirázott a hideg, hogy milyen közel volt a közúthoz a tűz. Még a Szilas patakig is eltekertem amint a képeken látni. Az erdei képek a Szilas patak felőli erdőben készültek, előző nap a lakótelepi oldalon fotóztam. Miután körbejártam a pokol határát, beléptem a kapuján is.
Benn az erdőben egyedül kicsit szorongtam, hát még amikor feltárult a borzalmas látvány. De a látványnál egy fokkal rosszabb volt az orrfacsaró, szemet csípő, bűzös, ködös füst. Amerre néztem, kormos égett fák és aljzat. Beljebb haladva találkoztam tűzoltókkal, akik a kimúló tűznek utolsó bástyáit ostromolták lapátokkal és egyéb szerszámokkal. Több mint huszonhat órával a tűz feltámadása után is lehetett néhány erőlködő parazsat találni. A tűzoltók oltalma alatt készítettem még néhány felvételt, majd igyekeztem elhagyni a lehangoló látványt nyújtó "erdőt", amely már csak névlegesen erdő, inkább temető.
Nem nyújt már otthont a sok élőlénynek, és nem ad árnyékot a kirándulóknak.
Ha egy gépkocsiból könnyedén kihajított csikk okozta mindezt, vajon tisztában volt-e a károkozó tette következményeivel, a szörnyű pusztítással?

Hracza Gyula