Kína arcai
Lassan nyilvánvaló, hogy a jelen Kínája (amely néhány rövid év
alatt formálódott át) gyökeresen más lesz néhány év múlva. Lassan, de
biztosan állíthatjuk, hogy a történelem legnagyobb változását szinte
észre sem vettük, pedig Európa életét is felbolygatja hamarosan.
A híradások általában Peking, Olimpia, Sanghaj építési és
gazdasági csodájáról szólnak, vagy Tibet egzotikumáról. Ebben a rövid
írásban Kína egy kevésbé ismert oldala, társadalmának másik –
falusi - szelete jelenik meg.
Kína másik arca – Mandzsúria
160 millió lakos, tucatnyi milliós város, napkollektor a városi
házak tetején, tízkor az egész városban villanyoltás, szélesen
kanyargó folyók, gazdag földek, földutak, tisztaság, gépesítetlen
mezőgazdaság, vidékies nyugalom és nyüzsgés egyszerre.
Észak-kelet Kína – Mandzsúria - lakosságának történelmileg
kialakult hátrányos helyzete egyre romlik az elsivatagosodás, az
időjárási anomáliák, a földrengések és a vízerőművek giga-építkezései
elől menekülő hatalmas népességvándorlások miatt. (Mandzsúria
birtoklásáért korábban harcot vívtak a környező hatalmak, Japán,
Oroszország, Korea irigykedve tekintett a termékeny földekre és a
szénvagyonra.)
A szegénység ebben a tartományban mintegy 160 millió lakost érint,
ahol a téli hideg gyakran süllyed - 40 °C alá. Ezen a vidéken a
hagyományos építésű házak föld és kőfalú földszintes kéthelyiséges
apró épületek voltak. A gyakori földrengések után épített „korszerű“
új épületek betonfalai és fémtetői ha lehet még az eredetinél is
rosszabb lakókörnyezetet teremtettek. Ezért gyakoriak azok az
egészségi problémák, amelyek közvetlenül a rossz lakókörnyezet miatt
alakultak ki. A nagyszámú népesség befogadásához akár tégla, akár más
építőanyagú épületeket hoznak létre, a termőföld károsodik, fokozódik
az erodálás és romlik a földek élelmiszertermelő potenciálja is, az
energiaigény pedig óriási mértékben növekszik.
1997-ben egy közepes erősségű földrengés
elpusztította a Tangyuang városhoz közel eső falvak iskoláit és a
környező épületek egy részét. A rombadőlt épületek helyett az ADRA
(Adventist Development and Relief Agency)
és a OWD (One World Design Architecture
USA) egy segítő program keretében
szalmabála épületek építésében segítette a helyi faluközösséget.
A segítő projekt alapja:
Célcsoportok:
iskoláskorú népesség (az alapelvek hosszútávú megalapozására)
etnikai kisebbségek (a hátrányos helyzet csökkentésére)
otthon és munkanélkülivé vált – áttelepített – falvak
lakóinak segítése
olyan csoportok segítése, amelyek segítik a további
technológia-átadást, a helyi állami vezetés is szereplői,
Így fontos eleme volt a fenntarthatóság elveinek megfelelő hosszútávú
projekt megalapozása, valamint a projekt elfogadása érdekében a helyi
vezetés és a lakók bevonása, később pedig az első mintaépületek után
a technológia átadása, és a széles körű információ biztosítása.
(Amennyire ez lehetséges egy félkatonai, elzárt, európányi méretű
megyében, ahonnan Pekingbe eljutni többe kerül, mint egy
Budapest-Peking repülőjegy, és a belföldi úthoz is útlevél kell. De
egy nyugati segélyprojektnek a felsoroltak szinte kötelező elemei,
így a kínai vezetés megpróbálja elfogadni.)
Az első projekt a két falusi iskola megépítése volt, ezzel a kínai
családok életének fókuszában álló (egyke, jól iskolázott) gyermekek
megnyerése volt a cél. Az iskolaépületek nagyon egyszerűek, de a téli
időszakban valóban sokkal jobb komfortot biztosítanak, és a gyerekek
jellemzően jó élményekkel mentek haza télen sokkal hidegebb
otthonaikba. (Mao Zedong és a kínaizált Lenin portré természetesen
most is az osztályterem kötelező dekorációs eleme. Az iskolák minden
falusi településen a legjobb épületnek számítanak.)
Néhány tél elteltével már nagyobb léptékben cselekedhettek. Az egyik
apropó az amuri árvízek során elöntött koreai falu áttelepítése volt,
így az etnikai egységben 1000 km-ről áttelepített falu gazdagodott
kéttucatnyi új falusi lakóépülettel. A falu építésében a helyiek
közül is sokan részt vettek, és minden munkacsapatban dolgozhattak a
régió más részéről érkező építőmesterek is. A falu létrehozásakor az
egyforma lakóépületek mellé melegházakat is telepítettek, hogy az
újonnan letelepülő népesség számára munkát is biztosítsanak. A
melegházak egy része az évek során állattartó épületként szolgált,
más esetben kis műhelyt rendeztek be falai között, de az alapelv, a
lakó és munkahely egyidejű megoldása kiemelten értékessé tette a
projektet. A préselt szalmabála fal itt is megfelelő a metsző téli
hideg okozta problémák enyhítésére, ezért a szalmát mint
szigetelőanyagot elfogadta a helyi lakosság, hiszen korábban is
használták tetőfedésre. A projekt fenntarthatósága érdekében mégis
kénytelenek voltak az épületekben téglát is alkalmazni, mert a falusi
családok számára a téglaház jelentette az elfogadható
életszínvonalat.
A programban résztvevő családok kiválasztása során
arra is ügyeltek, hogy a szegényebb családok mellett a jobbmódúak is
reprezentálva legyenek a szalmabála épületek használói között.
Kínában ugyanis a tégla a jómódúak építőanyaga, státuszszimbólum is.
Az évek során sikerült részben fordítani ezen az előítéleten, hiszen
a szalmaházak lakói fokozott figyelmet élveznek a sajtó és a helyi
vezetés részéről. Büszkén mutatták lakásaikat, életük apró
részleteit. A pénzügyi háttér egy részét az ADRA, egy részét a
családok, egy részét pedig a kínai állam biztosítja. 2004-re a helyi
kínai vezetéssel együtt koordinált program keretén belül 464
főt képeztek ki, 603 épületet hoztak létre a térség 59 falujában
(részletesebben: http://www.bshf.org)
A program illeszkedett az Új Kína modellnek a faluról alkotott
elképzeléséhez, melyben az „Új Szocialista Falu“ kiemelt
szerepet kap a városok szerepének ellensúlyozására, a félkatonai és
féldiktatórikus eszközök mellett megjelentek a jobb életminőséget
ajánló megoldások. Sok esetben a (nyugat felé kötelező)
környezetvédelmi szlogenek egy része valóban leszivárog a
gyakorlatba.
Ebben a régióban az Új Szocialista Falu jelszóhármasa: közösségi,
környezetbarát és energiahatékony. (Lehet akár nevetni is rajta, de
még mindig jobb, mint a korábbi modell.)
A 2006-ban szervezett több mint egyhetes tanulmányi út résztvevői
kéttucatnyi országból érkeztek. A városban estébe nyúló előadási
napok és helyszíni falulátogatás, illetve közös építkezés váltották
egymást.
Célok és eredmények:
egészséges, fenntartható, energiahatékony építési módszer
kifejlesztése az észak-kínai tartományok részére.
helyben rendelkezésre álló anyagok használata,
helyi menedzsment létrehozása
a munkaerő megfelelő képzése.
olyan épületek megvalósulása, melyek egészséges, kényelmes,
biztonságos, tartós, megfizethető energiahatékony és esztétikailag
megfelelő minőségűek, ugyanakkor a helyi kulturális közeghez is
illeszkednek
Összességében
már több mint 800 lakóépületet építettek Tang-Yuan város környékén
található falvakban. A Jianxi egyetem oktatói átvették a
projektvezetést, és immár tisztán kínai vezetéssel dolgoznak
Huangbaiyu Eco-falu modell projektben
Benxi Liaoning településen.
Az ADRA hasonló programot vezet jelenleg Mongóliában, Irakban,
Belorussziában és Argentínában is, ezzel elnyerte a Building and
Social Housing Foundation (BSHF) 2006 évi díját.
A résztvevők számára külön érdekességet jelentett, hogy a teljesen
eltérő társadalmi közegből érkező résztvevők hamar megtalálták a
közös hangot. Az indiai segélyprogram vezetője, a caracasi favella
lakóinak mentora és a magyar építészoktató egyetértettek abban, hogy
ámbár nagy a baj, mindannyiunknak tenni kell valamit az ember és a
föld védelmében. (Kár, hogy a politikusok nem látnak el eddig sem.)
A sokarcú Kína egy új arcát mutatta meg, a technika jó-rossz
másolása mellett, a diktatúra árnyékában egy nagyon emberi
társadalomkép érhető tetten, érdekes maradványaként az ázsiai
társadalmi berendezkedésnek.
Novák Ágnes
okl. építészmérnök, BSHF ösztöndíjas
MOME,
|
