|
"...lehetnénk
jóbarátok, együtt mehetnénk
a kávéházba, s teát kavarva
beszélgethetnénk irodalomról,
vagy más ily fontos emberi lomról..."
(József Attila: Magad emésztő...)
Az emberi méltóságról
A Pest felé menő buszok Molnár Viktor utcai megállójában dupla bódésor igyekszik kielégíteni a közelben lakó néhány ezer ember részleges komfort-igényét, van virágos, gyümölcsös, divatárus, kürtőskalácsos, háromféle gyorsétkezde, a második sorban természetesen söröző és borozó.
Mivel csupa jót hallottunk a giroszosról, elhatároztuk, kipróbáljuk. A magyar nyelvet még nem tökéletesen beszélő, arab fiatalember tisztán tartja a boltját, a húsos nyárs a nagyforgalmú út szennyétől üveggel van védve, a hozzávaló töltelékek, mártások megfelelő elrendezésben, a megtöltött pitát szalvettába fogja, majd vízhatlan papírba, ne folyjon szanaszét a mohó fogyasztó arcán, ruháján, kezén stb.
Miután áhítattal átvettük a két csomagot, szétnéztünk, hogy mégis hol fogyasszuk el. A bódé előtt magas asztal, azon szokott könyökölni a giroszos, ha nincs vendég. Igaz, a buszok éppen előtte állnak meg, alig két-három méternyire, jönnek-mennek a helybeliek, a busszal menők-érkezők, por, piszok, kipufogógázok töménytelen mennyiségben. Kezünkben a meleg, illatos csomagokkal óvatosan megkerültük a bódésort a hozzánk legközelebb eső végén, átlépkedtünk a fal mellett lapuló szeméthalmokon, gazon, majd a két bódésor között araszolgattunk a széttöredezett, hiányos betonlapokon a söröző irányába: a jó giroszhoz jó korsó sör dukál - mondogattuk magunknak.
Egy kisteherautó is igyekezett mögöttünk ugyanoda (hogy került mögénk?!), éppen betöltötte a keskeny közlekedő-részt, majd megállt, s a sofőrje az egyik bódé hátsó ajtaján kilépő fityulás, fehérköpenyes hölggyel beszédbe elegyedett.
A söröző dugig volt, sokan bent ittak a szűk, meleg, párás, sötét helyiségben, sokan kijöttek a kezükben tartott pohárral, korsóval és letelepedtek a söröző előtt egy időjárási viszontagságoktól meggyötört asztalkához, vagy a hasonló külsejű, hosszú asztalok melletti padokra. Nekünk a legszélső pad mellett egy csapzott tetejű kuka és egy mosdatlan hamutartó társasága jutott, körítésként félméteres gazok, majd hamarosan megjelent egy fehérneműárus hölgy a kisfiával, mellénk telepedett s mindjárt árubemutatót is tartott, hiába tiltakoztunk.
Az asztalnál néhány idős férfi üldögélt és beszélgetett. A jelenet emlékeztetett a Görögországban minden faluban megtalálható számos kávézóéra, ahol a helyiek munka után iszogatnak, beszélgetnek, társasági életet élnek. Lazítanak, kieresztik az egész nap felgyűlt feszültséget. Megvitatják a világ sorát.
Csak itt a kosz, az elhanyagoltság, a gazdátlanság nyomja rá mindenre a bélyegét.
A minimális egészségügyi és környezetvédelmi előírások következmények nélküli mellőzése.
Az itt élők semmibe vétele.
Elszomorodtunk, már a girosz és a sör sem ízlett.
Ennyit érünk?!
nyikos
A kép és egyéb receptek forrása: http://b2.grocceni.com/gorog.html
|
