A templom nemcsak hitéleti hely

Ha valaki nem bújja a helyi írott és elektronikus sajtót, a mai napig sem tájékozódhatott arról: templom épül Újpalotán!
Pedig 2006.december 20-án Hajdu László polgármester és Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Pattogós-Szerencs utca sarkán letette a –reményeink szerint- mihamarabb felépülő újpalotai katolikus templom alapkövét. Ezzel egy nagyon hosszú ideje fennálló tartozást egyenlít ki a városépítészet és az önkormányzat. A városépítészet, amelynek szakemberei elismerik, minden településrész központi helyei között van a szakrális hely, a templom is. Az önkormányzat 1993-ban nagy többséggel elfogadta, hogy Újpalota központi részén, a Fő téren templomépítéshez telket biztosít.
S most végre továbbléphetünk.
Hogy ezt nem tudjuk? Nem értesültünk róla? Holott a közösségfejlesztők, a szociológusok, az építészek, a civilek - és nem utolsósorban a TÖRVÉNY! - szerint a lakosságot be kell vonni a róla szóló döntésbe! Amikor kitábláznak egy néhány méteres útszakaszt is, hogy ez meg ez ilyen és ilyen alkalomból ekkor és ekkor fölújítja, éppen ezt az alapkövet, ezt az építési helyszínt ki sem táblázzák... Talán nem olyan lényeges..?
Ellenben azokkal az emberekkel, akik hívő katolikusokként vagy csak jóérzésű emberként igenis fontosnak tartják ennek a szakrális épületnek a megépítését. Akik tudják, nemcsak hitéleti, de szociális, nevelési és közösségi hely is egy templom.
Ám még ők is emlékeznek arra, hogy ökumenikus épületről volt szó, amelyik több egyház híveinek szolgálhatna. Ennek a közös használatnak az elmaradásával nyilván a többi felekezet is igényelhetne újpalotai hitéleti-közösségi épületet, s milyen alapon lenne megtagadható?!
Ami a helyszínt illeti, a korábbi, ’93-as önkormányzati határozat, a városrendezés és –építészet logikája, no és persze az érintett emberek kívánsága szerint a Fő téren áll(na) a templom. Egy település központi tere esztétikai és funkcionális szempontok szerint megköveteli az ilyen jellegű épületeket. Ehhez képest kijelölni Újpalota szélét, amelyhez sem közlekedés (ne feledjük az idős embereket…), sem a középponti helyzet (Pestújhely közvetlen szomszédságában lévén onnan is sok hívőt gyűjthet majd össze, némiképp gyengítve a Keresztelő Szent János lehetőségeit, közösségét) nem adott. Így adunk is valamit, de nem is adunk semmit.
„..ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!” Reményik „parancsolata” egy határozott szegletkő, a lelki és fizikai építkezés legfőbb igazodási pontja. Ezért az előzmények és körülmények tudatában mégis érthető, hogy a katolikus egyház erre tekintve elfogadja ezt a telket és ezt a lehetőséget. Bízhat abban, hogy egyszer majd itt is megáll valamilyen busz, hogy erős fundamentumra épül itt is temploma, egyáltalán abban, hogy itt most már tényleg fölépül Isten háza.
És ami az idézet másik részét illeti, ha már egy korábbi javaslatot nem fogadott el a városvezetés, amely szerint a Száraznád utcai kézségfejlesztő iskola egyszintes épületének helyén építsék fel a templomot, hiszen akkor nem kell a parkból kihasítan egy telket (nem mintha az autómosó megérte volna, a templom meg nem, de ha már az az iskola kiürül, és ha már a parkok kiterjedése is csökken, akkor talán érdemes lett volna legalább elgondolkodni ezen a javaslaton…), a katolikus egyház nevelési-oktatási célokra kérje ennek az épületnek az átadását! Talán 13 év múlva megkapja, s elhelyezhetik alapkövét.
Addig is kövessük figyelemmel az építkezést, érdeklődjünk róla, törődjünk vele, mert tudjuk, a templom megépítésével erős alapja lenne életünknek!