Az Állampolgári Részvétel Hete

2006. szeptember 22-29.
Megmozdul a civil társadalom!!!

„Mindegy, ha rosszul járunk, csak a másik fél is veszítsen!”

KÖZBIZALOM 2006

A címben jelzett mondások szülik - egyebek között - a bizalmatlanságot, aminek végül, többnyire mindenki a vesztese lesz. A magyar társadalomban a közbizalom a mélyponton stagnál, aminek nagyon nagy árát fizetjük mindannyian.
Egy évvel korábbi vizsgálatukat 2006 szeptemberének második felében jórészt megismételve, a 2005-ben megkérdezett 4500 állampolgár után 2006-ban 5000 állampolgárt kérdeztek meg szúrópróbaszerű kiválasztással közösségi munkások és önkéntesek az ország valamennyi megyéjében arról, mennyire bíznak meg a hivatalos intézményeinkben. A Közösségfejlesztők Egyesülete és a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztálya által vezetett vizsgálat gyorsmérlege szerint a közbizalom részben stagnál, egyes elemeiben talán még tovább romlott a múlt évihez képest 2006-ban Magyarországon.
Továbbra is a politikusok iránti bizalmatlanság a legdrámaibb. Azt gondoltuk, hogy a múlt évi mélypontot már nem lehet túlszárnyalni, de sikerült: a „Mennyire bízik a politikusokban?” kérdésre négy fokozatban lehetett válaszolni, és az elutasító válaszokat a megkérdezettek 88,4%-a jelölte meg. (Ezen belül 29,4% a „nem nagyon” és 59% az „egyáltalán nem” válaszok aránya.) Vannak vélemények, melyek szerint ez az eredmény a képviseleti demokrácia hazai csődjét jelenti!
Hasonlóan elutasítóak, de már szolidabb mértékben is, a válaszadók a parlament iránti bizalom mértékét illetően: a valamilyen szinten elégedettek aránya a múlt évi 15%-ról most szeptemberre már 13,5%-ra csökken.
Valamelyest erősödött a rendőrség iránti bizalom, 49,5% ítélte meg bizalmát tekintve pozitívan ezt az intézményt ( „nagyon elégedett”-„eléggé elégedett”). Vizsgáltuk még az igazságszolgáltatás, az önkormányzatok iránti bizalmi helyzetet is, de a 2006-os vizsgálat „bizalmi nyertese” a civil társadalom lett. Arra a kérdésre, hogy „Mennyire bízik a civil társadalomban, a nonprofit szervezetekben?”, a válaszadók több mint a fele – 52,3% - az „eléggé” és a „nagyon” válaszokat jelölte meg.
Ez azért is fontos jelenség, mert vizsgálatunk másik két kérdése a helyi demokrácia esélyeihez kötődött. A „Mennyire tud befolyással lenni a lakóhelyét érintő kérdésekre?” – kérdésünkre a bizakodóbb válaszok aránya („határozottan úgy gondolom”, „valamennyire úgy gondolom”) a múlt évi 36%-ról 38,7%-ra emelkedett, ugyanakkor a „nem nagyon - egyáltalán nem”, tehát ez elutasító válaszoké 61%-ról most szeptemberre 57,6-re csökkent. Ha a képviseleti demokrácia a fent jelzett mértékben válságban van, fontos volt, hogy a részvételi demokrácia lehetőségét hogyan ítélik meg az érintettek. Azt tudakoltuk, hogy milyen a gyakorlata a helyi akaratnyilvánításnak a döntésekbe való közvetlen beleszólás esélye mellett? Kérdésünk úgy szólt, hogy az elmúlt 12 hónapban tettek-e a válaszolók olyan lépéseket, amelyek valamiféle állásfoglalást, kezdeményezést, esetleg más tevőleges véleménynyilvánítást hordoztak közösségi ügyekben. Ezekből a nyilvános gyűléseken való részvétel gyakorisága emelkedik ki határozottabban, az utóbbi évben több mint egyharmada (33,9%) a megkérdezetteknek (vagy a válaszadóknak?) élt ezzel a lehetőséggel. A gyűléseken és a tűntetéseken való részvétel 11,5%-os, a beadványt, petíciót aláírók aránya 22,9% volt.
A bizalmatlanság komoly gazdasági következményekkel jár. A megújulás folyamata akadozik, vagy nem is jön létre ott, ahol a bizalmi közeg hiányával is meg kell küzdeni, ahol nem építhetnek egymásra a szereplők, ahol nem bíznak egymásban. Az együttműködés, a kompromisszum tartós hiánya egyrészt a rossz társadalmi közérzet forrása, másrészt nagyon sokba kerül!

A kivezető utat keresve – mint az már a fentiekből is kiderült – a részvételi demokrácia erősödésének szükségességéhez érkezünk. Tudja-e – s ha nem, mitől is tudná? – a civil társadalom erősíteni a maga érdekérvényesítő, társadalmi ellenőrzést fokozó képességét és gyakorlatát? Rég eljött az ideje, de talán még soha nem volt ennyire kiáltóan nyilvánvaló, hogy az óvodáktól az iskolákon és felnőttképzési alkalmakon keresztül fejleszteni kellene a demokráciáról és a különféle demokrácia-technikákról való társadalmi tudást a részvétel, a hozzáértő és alternatívákat is felmutató beleszólás, a hétköznapi demokrácia-gyakorlás erősödése érdekében (ahol a részvételi demokrácia működik, ott nem magától működik!). A kormányzatról a kormányzásra való áttérésre, tehát a civilek hatalomban való részvételére csak a tudatosságában, ismereteiben és készségeiben megerősített és megerősödött állampolgárok és szervezeteik képesek. Mert a jelenlegi, törékeny civil szektornak ehhez még nincs elég ereje.

Részletek

Honlap: www.arh.kozossegfejlesztes.hu

Kontaktok:
Dr. Vercseg Ilona (vercseg -kukac- kkapcsolat -pont- hu)
Péterfi Ferenc (peterfi -kukac- kkapcsolat -pont- hu)
Varga Máté (matev -kukac- kkapcsolat -pont- hu)

Tel.: 201-57-28

"A közbizalom nagyon rossz állapotban van"

- mondják a közösségfejlesztők idei felmérésük alapján. (Érdemes visszanézni a Toronyhírben a tavalyi felmérés eredményét) A legkevésbé a politikusokban bízunk - erről tanúskodnak a számok, s valljuk be, egyénileg is hasonlóképpen gondoljuk. Talán ezzel magyarázható, hogy kis pozitív elmozdulást regisztráltak a felmérők és az eredményt elemzők a civil társadalom iránti közbizalom terén. Ez jelentheti azt is, hogy a politikusokban nem tudunk bízni, de valakiben mégis kellene, s "marad" a civil társadalom. Ez végül is bizalomgerjesztő eredmény, hiszen azt jelenti, hogy nem adtuk fel teljesen. Keresünk valakit, valakiket, akikben lehet még bízni. Lányi András a Heti Válaszban írt rövid elemzésében igen pesszimistán látja a jövőt: a politikusok és a pártok szerinte sem adnak fogódzókat, s csak az egymás elleni kiszorítósdiban érdekeltek. De nem lát esélyt a civil szervezetek iránti bizalom erősödésében sem, mert szerinte az emberek bennük sem bíznak annyira, hogy döntéshelyzetbe emeljék őket. Legpesszimistább gondolata számomra az, hogy jelenünk, illetve a politika jövő felé tett lépései egyre inkább a pártállamra emlékeztető vonásokat mutatnak, a nomenklatúra beágyazódik, s egyre kevesebb az esélyünk a polgári demokratikus fejlődésre.
Érdemes végigböngészni a kérdésekre adott válaszokat és az elemzők értelmezéseit. Ne sajnáljuk az időt attól sem, hogy a végén kicsit még végiggondoljuk a saját helyzetünket, s azt, mi tehetünk-e valamit a közbizalom további romlása ellen.
Vagy mi sem?
be

A felmérés elemzése PDF formátumban itt olvasható: kozbizalom2006.pdf