Dvorszky József

Darabka Európa

Vasárnap van, kontrasztos napsütés
szikrázik vakítón a fagyos havon
csillogok-villogok én is, mint a reklám
lakótelep sarkán toporgok tétován
mennék templomba, hogyha volna itt
de itt nincs s hitem sincs annyi
kényszer-istentisztelet régi óvodában
nem vonz, nem taszít, akusztikája nincs
harangszó, ha mégis messziről
füstös légtéren át idehallatszik
a zsigereimben bong, mélyen belémhasít
toporgok hát tétován tovább
mennék korzózni, de nincs sétány
a parkokban szemét és félelem
más minden szűk és derékszögletű
a járdán üzletek közt botladozom
ha van még öröm ezért bennem
legalább értem, a felirat mit jelent
a pavilonok homlokzatán
közben orromba kúszik észrevétlen
nem tudni honnan, kávéházi illat
és nem tudom honnan tudom
hogy amit érzek, valóban az
de már felébredt bennem a vágy
mennék kávéházba, ám ilyen sehol
végül is keresnivalóm mi lehetne ott
a visszaút, amint lehet előre menni?
Talán igen, gondtalan beszélgetni
s szót érteni bármikor
kávéillat és szivarfüst között
abbahagyni, ha úgy tartja kedvem
másnap újra kezdeni, elég ennyi
de még mennék kiskocsmába, nótáznék
ám többnyire csak italt mérnek itt
villódzva kattognak a pénznyelő
lélektelen automaták néhol
minden bennem reked
mennék aztán színházba, moziba
padláskörbe, pinceklubba
áruházba és metróállomásra
barátom, hogyha itt volna most
elnézőn mosolyogna folytonos
tipródásomon s bölcs tanácsot adna
benzint tankolni menjek
már régóta lehet akár három helyen is.

(A vers első ízben megjelent a Toronyhír 1993. januári számában)