Forgatom az első látásra ízléses, vékonyka és puritán Emlékhét 1956-2006 című kiadványt, de sehol sem találom a felelős kiadót, szerkesztőt, nyomdát, vagyis az impresszumot, amely minden kiadvány kötelező azonosítója. A Bevezető sorokból kitűnik, hogy ez bizony a kerületvezetés kiadványa, hiszen Hajdu László elnök (?) Bácskai Endre és Kecskés Mihály társelnökökkel (?) együtt hív meg a kerületi 1956-os rendezvényekre, elsőként az önkormányzati rendezvényekre. Az utolsó oldalon fel is soroltatnak az '56-os emlékbizottság tagjai, az elnökön és a társelnökökön kívül a civil referens, az ifjúsági polgármester, az Egyházi Tanács képviselője, az Ifjúsági és Sportközpont igazgatója, a Hubay Jenő zeneiskola igazgatója, a Testvériség Sportegyesület sportköri elnöke, a XV. kerületi Iparkamara tagja, a Rákospalota Múzeum vezetője, Nagy Előd festőművész és Dr. Ódor József díszpolgár. Két szakértő is jegyzi a megemlékezés-sorozatot: Bacskai Attila és Fehér Imre történészek. (Így derül fény arra is, hogy Hajdu László, aki mindig polgármesterként és országgyűlési képviselőként jegyzi magát, most miért "csak" elnök. Remélem, Kiss Pétert sem felejtették el meghívni előadónak, nehogy megszakadjon a helyi történeti folytonosság! S nyilván kellett egy díszpolgár is, az se baj, ha 33 évig ellenforradalomnak titulálta...)

Rengeteg, negyvenkilenc rendezvényt számoltam össze, ebből tizenötöt az önkormányzat rendezett, kettőt a "Társadalmi és civil rendezvények" címszó alá soroltak (ebből egyet a Magyar Demokrata Fórum rendez, s ha jól tudom, ez párt, vagyis ő talán inkább tartja magát politikai szervezetnek), a többi részben "intézményi rendezvénynek" minősül, ezek többsége filmvetítés, kettő kiállítás a Pestújhelyi és az Újpalotai Közösségi Házban, s másik fele iskolai rendezvény, ebből 17 van. Mondhatnám, hogy le a kalappal a kerületi megemlékezés méretei előtt. Hat sportrendezvény (futások!) veti fel a kérdést, vajh' miért tekintik kiötlői 1956 méltó megünneplésének a bármikor máskor megrendezhető sportversenyt, de örüljünk, hogy mozognak a gyerekeink. (Különben mit is keresne az emlékbizottságban dr. Géczi István?).
Szomorúan, de meg kell állapítanom, hogy az ide illő és méltó megemlékezésről tanúskodó rendezvények (kiállítások, történelmi vetélkedő, konferenciák, hangverseny és a filmvetítések) mellett túltengenek a nyögvenyelős indokkal idekapcsolódók, s csak remélni merem, nem volt sem tapintatosnak szánt dresszúra, sem financiális mézes-madzag a minden-áron-rendezzünk-valamit vállalása mögött?!
Hogy valamit nagyon kompenzálni akartak a szervezők (nem merem megírni, mit!), azt a képek leplezik le, nyilván nem szándékosan. Mindhárom képen autóroncsokat, szétlőtt házromot látunk és mellettük vagy közömbösen tébláboló tömeget vagy magányos, megtört hátú, a semmibe meredő öregembert.

Talán mégsem kellett volna az ötvenedik évfordulót mindenáron "államosítani". Talán előbb jó lett volna alaposan kitárgyalni, kinek mit, s miért azt jelentett, jelent 1956, amit. Addig a megünneplését bízzuk azokra, akik mindig forradalomnak tartották, s a külföldre, amelyik levette akkor is és leveszi ma is kalapját Magyarország előtt, mert szemében 1956 egyértelműen forradalom volt a diktatúra és az idegen megszállás ellen. (Csak ne ismétlődnék a történelem annyira "ugyanúgy"...!)
Miről szólt hát 1956? A kiadvány képei mellé idetesszük az Ufinak, a "polgári underground lapjának" címlapfotóját, vagy a Főtér rovatban található meghívó képét, s tessenek őket összehasonlítani! Hátha választ kapnak a kérdésre.

Báthory Béla