| Egy alulról jövő kezdeményezésre épülő külvárosi projekt
Svédország, Stockholm
1. Háttér
Helytörténet
Már 1993-ban is terítéken volt egy külvárosi projekt beindítása, amikor a szociáldemokraták még ellenzékben voltak a Városi Tanácsban. Én voltam a Közterületi és Ingatlantanács elnökhelyettese, és amikor mi szociáldemokraták felvázoltuk költségvetési javaslatunkat, 15 millió svéd koronát különítettünk el a külvárosi területek rendbetételére. Belefáradtunk abba, hogy az akkori politikusok többsége teljesen megfeledkezett Stockholm külvárosi területeiről, pedig a fizikai, valamint a társadalmi környezet számos aspektusa is rendbetételre szorult.
Ekkor jött az 1994-es választás, és mi kerültünk hatalomra. Az utána eltelt időben a külváros újjáélesztésére szánt 15 millió koronából 500 millió korona lett. A Közterületi és Ingatlantanácsot nevezték ki a vállalkozásért felelős hatóságnak.
2. Miért kell befektetni a külvárosba?
A cél
A külvárosba történő befektetés célja, hogy méltányos életkörülményeket teremtsen a metropoliszban. Ez annyit jelent, hogy az egész városnak (ti. a belvárosnak és a külvárosnak is) jó életfeltételeket kell biztosítani a stockholmiak számára, függetlenül attól, hogy melyik kerületben élnek. A külvárosi életnek ugyanolyan presztízse kell, hogy legyen, mint a belvárosinak. A lényeg az, hogy minden ember legyen büszke a lakóhelyére, és biztonságban érezze ott magát.
A rendeltetés
A külvárosba történő befektetés rendeltetése, hogy a metropolisz életkörülményein javítson. A projekt megkísérli kiegyenlíteni az életkörülményekben tapasztalható egyenlőtlenségeket, mégpedig azáltal, hogy fellép az igazságtalanságok ellen és olyan kézzelfogható intézkedéseket valósít meg helyi szinten, amelyeket maguk a helyi lakosok javasolnak. A cél az, hogy helyi szinten foglalkozzunk a problémákkal. Ez egy hosszú távú projekt, még legalább 20 évig el fog tartani. A vállalkozás részére elkülönített pénzeszközöket hosszú távú befektetésekhez használják majd fel.
A projektben résztvevő kerületek
A külvárosi projekt Stockholm tíz „legsérülékenyebb” illetve legelszigeteltebb kerületében kerül megvalósításra. A projekt a következő kerületekben fut: Akalla, Husby, Tensta, Ragsved, Fagersjö, és 1995 óta Skarholmterassen-ben is. 1996-ban a projektet kiterjesztették Rinkeby-re, Östberga-ra, Hasselby Gard-ra, Hökarangen-re ls Skarholmen teljes területére is (Satra, Bredang és Varby).
A külváros szükségletei gigantikus méretűek. A fizikai és társadalmi intézkedések megvalósítása során ezeket figyelembe kell venni. Hatalmas méreteket öltött a közterületek fenntartásának hiánya: a város számos szomszédságában például nincs közvilágítás. Az udvarok szemetesek, a kukát tömve vannak, a lépcsőházak koszosak. A játszóterek berendezése romokban, a szökőkutak évek óta nem működnek. A jobban kereső emberek elköltöznek a környékről, ami a vásárlóerő drasztikus csökkenéséhez, és a központokban lévő üzletek bezárásához vezet. Sok a munkanélküli, gyakori a korengedményes nyugdíjazás, a leszázalékolás. Ezeken a területeken folyamatosan növekszik a korlátolt erőforrásokkal rendelkezők száma. Sokan nem beszélnek svédül és kiközösítik őket a többségi társadalomból. Sokan ezekben a kerületekben élik le az életüket, ami teljesen a helyi történések körül forog. Minden, ami nem része ennek a létnek, az idegennek és ijesztőnek tűnik – akár egy másik világ.
Pár szóban mindezt úgy foglalhatnánk össze, hogy a külváros sok lakónegyedéről megfeledkeztek, azok egyszerűen „nem léteznek a döntéshozók fejében”. Én ezzel magyarázom az életminőségben tapasztalható hatalmas különbségeket. E szükségleteket számokban is ki lehet fejezni, amennyiben összehasonlítjuk Rinkeby statisztikáit a város egészével:
- Rinkeby lakosainak 12,7%-a munkanélküli, szemben a 6,4%-os városi átlaggal
- Rinkeby lakosainak 36%-a élvez valamilyen szociális támogatást, szemben a 9,7%-os városi átlaggal
- Rinkeby lakosai között 10,5% a korai nyugdíjazások/leszázalékolások aránya, szemben a 6,4%-os városi átlaggal.
- Rinkeby lakosai évente átlagban 22,3 napot vannak táppénzen, míg az átlagos stockholmi csak 12,1 napot
- Rinkeby lakosainak 74%-a bevándorló, szemben a 19%-os városi átlaggal
- Rinkeby-ben az átlagkereset 109,100 svéd korona, szemben a 176,400 koronás városi átlaggal
- Rinkeby-ben 1000 lakosra 117 személygépkocsi jut, a város egészét tekintve ez az arány 224.
Az igazságosság aspektusai
A statisztikák önmagukért beszélnek: a pénzügyi és társadalmi különbségek a városban egyre fokozódnak. Mindez megköveteli a pénzügyi eszközök újrafelosztását. A külvárosi projektet e folyamat részének kell tekintenünk. A folyamat másik része a kerületi önkormányzatok reformja, és az erőforrások új elosztórendszerének létrehozása.
3. Munkamódszerek
A „alulról-felfelé” építkezés perspektívája
A külvárosi projektben alkalmazott munkamódszerek egyik jellemzője, hogy a kiválasztott területek lakosai maguk határozzák meg, hogy a megújulás és újjáélesztés milyen formában valósuljon meg kerületükben. A helyi lakosok azok, akik ismerik a környéket és tudják, min kellene javítani, változtatni, fejleszteni, ezért képessé kell tenni őket a projekt felvállalására. A városnak kell biztosítania a projekt menedzsmentjét és a szakértelmet, és a helyi lakosok ötleteinek, véleményének szószólójaként kell fellépnie. Bárki, aki akar, részt vehet a vállalkozásban, abból senkit sem lehet kizárni.
A külvárosi projekttel kapcsolatos egyik specifikus akció az volt, hogy a helyi lakosokat nyílt megbeszélésekre, gyűlésekre invitáltuk, ahol informáltuk őket arról, miként változhatna, fejlődhetne kerületük. A találkozókon általában 50-200 ember vett részt. Mindez az egyes kerületeket képviselő koordinációs teamek megalapításához vezetett, amelyek több munkacsoportból álltak. A koordinációs teamek általában havonta egyszer üléseztek, míg a munkacsoportok havonta négyszer.
A projektet négy fázisra oszthatjuk:
- Az ötletek fázisa
- A megvalósítás fázisa
- A menedzsment fázisa
Az első fázis az ötletek fázisa, amelyet a helyiek azon ötletei, javaslati képeznek, amelyek a kerület fejlesztésének módjait tartalmazzák. Egy kerület lakosai számos munkacsoportot és egy koordinációs teamet alkotnak, amely a különböző munkacsoportok képviselőiből áll, és feladata egy intézkedési program kidolgozása a kerület számára.
A második fázis a megvalósítás fázisa, mely során a koordinációs teamek a kerületükben lezajlandó változásokkal kapcsolatban konkrét javaslatokkal állnak elő, amelyeket a felelős bizottság elé terjesztenek. 1995 tavaszán az első öt terület terjesztett javaslatokat a területi programokkal kapcsolatban a Közterületi és Ingatlanügyi Bizottság elé. A bizottság a javasolt intézkedéseket határozatban fogadta el. Fontos, hogy a helyiek aktívan részt vegyenek a megvalósítási fázis gyakorlati munkafázisaiban, pl. a Husby-i kézműves centrum megépítésében, amit a koordinációs team javasolt. A helyi lakosoknak együtt kell működnie az építészekkel és építőkkel az épület konstrukciója során. Mindez új igényeket vet fel a szervezés szempontjából.
A harmadik fázis a menedzsment fázisa, mely során maguk a helyi lakosok működtetik és menedzselik a különböző tevékenységeket. Ez azt jelenti, hogy a helyiek hosszú távú felelősséget vállalnak az általuk felvetett javaslatokért. Azt is jelenti mindez, hogy a működtetés/fenntartás újfajta formáit kell kialakítani, amelyekben a város már nem rendelkezik kizárólagos felelősséggel, hanem más résztvevők (pl. lakásügyi szervezetek) is felelősséget vállalnak a projektért a várossal kötött használati megegyezések formájában.
Felelősség
Fontos kiemelni, hogy a helyi lakosok felelősséget vállalnak a külvárosi projektért. Az nem elegendő, ha lakosok ötleteket, javaslatokat terjesztenek elő. Ha azt akarjuk, hogy a projekt hiteles legyen, a helyieket felelősséggel kell felruházni, hogy ötleteiket és javaslataikat a megvalósítás és menedzsment fázisain is keresztülvigyék.
4. A külvárosi projekt hosszú távú és rövid távú hatásai
A helyi közösségek fejlesztése
A külvárosi projekt rövid távú hatása, hogy bizalmat épít a helyi lakosok és a politikusok között. A projektnek be kell bizonyítania, hogy az embereknek valóban van esélyük kerületük fejlődésének befolyásolására, és hogy véleményük és javaslataik valóban fontosak.
A hosszú távú hatás a helyi közösségek és az állami szektor fejlesztése. Hosszú távon ez azt jelenti, hogy maguknak az embereknek kell felelősséget vállalniuk kerületeik fejlesztéséért. Nem elegendő, ha csupán átadjuk a felelősséget valaki másnak, minden egyes résztvevő személyes felelősségét is tisztázni kell. Mindez a városi önkormányzat 24 kerületi önkormányzatra történő decentralizációjával párhuzamosan fog kifejlődni.
Hozzáállás a népjóléthez
A népjóléti szolgáltatásokat Svédországban és Stockholmban fejleszteni kell. Oly rég óta alkalmazunk megszorításokat az általános népjóléti rendszerben, hogy sokan nem is tudják, hogy ez a rendszer általános, vagy hogy egyáltalán létezik. A megszorítások legkeményebben a társadalom leggyengébb csoportjait érintették, így egyre fokozódik a marginalizáció a társadalmon belül. Stockholmban nyilvánvalóak a kétharmados társadalom kialakulásának jelei. Ilyen körülmények között provokatívnak tűnhet a jólét személyes felelősségvállalás által történő fejlesztéséről beszélni.
Én abban reménykedem, hogy a külvárosi projekt által érintett területeken élő emberek valóban hozzájárulnak a jólét fejlesztéséhez azáltal, hogy részt vesznek a kerületeket érintő ügyekben. A népjólét csak abban az esetben nyerhet új jelentést, ha az emberek bevonódnak a helyi ügyekbe és elkötelezettekké válnak a változások iránt.
Hozzáállás az emberekhez
Az a tény, hogy az emberek felelősséget vállalnak valamiért, nem jelenti azt, hogy azért a társadalom továbbá nem vállalja a felelősséget. A felvázolt koncepciót összjátéknak kell tekintenünk állam, önkormányzat és helyi lakos között. Az önkormányzatnak erőforrásként kell funkcionálnia a helyi lakosok irányában. Az egyén személyes felelősségvállalását az önkormányzati tevékenység kiegészítőjeként kell kezelni, nem pedig annak alternatívájaként.
Három kulcsszó
Befejezésképpen három kulcsszót említenék meg a külvárosi projekttel kapcsolatban. Ezek a következők:
Elegendő idő kell egy olyan projekt megvalósításához, mint a külvárosi projekt. Ez egy hosszú távú befektetési program, amely legalább húsz évig folytatódik majd. A projektmunka gyakran azt jelenti, hogy sokan helyzeti előnyhöz jutnak saját feladatuk végzésében, míg másoknál ez jóval tovább tart. A külvárosi projekt egyik jellemzője annak biztosítása, hogy a projekt minden résztvevőjének lehetősége nyílik a megértésre, a bevonódásra és a részvételre.
Sok türelem is kell egy ilyen projekt megvalósításához. Ez egy lassú folyamat, amely gyakran nagyfokú nyitottságot és toleranciát követel meg, amikor más emberek nézeteivel, véleményével foglalkozunk. Ha mindannyian türelmesek vagyunk, sokat tanulhatunk egymástól a közös megbeszélések, konfliktusok során, amikor arról vitázunk, hogy mit kellene, és mit nem kellene tenni a kerületekben. Ez nem könnyű feladat!
Éppen ezért fontosak a látható eredmények is. Az embereknek látniuk kell, hogy megéri rendszeresen találkozni és megbeszélni a kerületek fejlesztésének aspektusait; hogy valóban van pénz a beruházásokra elkülönített költségvetésben; hogy az önkormányzati apparátus kész együttműködni az emberekkel a különböző javaslatok megvalósulása érdekében.
Zárásként annyit, hogy nagyon hasznosnak remélem a tíz koordinációs teamnél történő látogatásunkat, amikor is személyesen találkozunk ezekkel az emberekkel, a lelkesedéssel, a sok ötlettel és a célok tudatosulásával a kerületek fejlesztésében. Nagyon optimista vagyok. Hát nem erről szól a demokrácia?
Fordította Varga Tamás
|
