Archívum

Érdekes esetek a neurológia területéről

Némely emberek beszéd-kényszerének lehet idegbetegség az oka?
Seneca: " A lélek tükre a beszéd"

            Nem vitás, egyes urak beszédteljesítménye kisebb települések női  lakosságának beszédteljesítményével vetekszik.
            A beszéd funkciója  változó:
- információ átadás, kommunikáció, az  együvé tartozás, vagy a barátságosság érzésének kinyilvánítása  ( ilyen típusú az időjárásról folytatott beszélgetés, amikor  nem a 
beszéd tartalma, hanem a ténye az  "igazi" információ -  "fatikus  kapcsolat"),
- pletyka (két ember beszélgetése egy jelen nem lévő harmadikról, nem publikus és nem ellenőrzött "információk" cseréje), 
- jelen idejű önelbeszélés (... most veszem a táskámat, de nem a zöldet, mert leszakadt a füle, és átmegyek a szobába, hogy az irataimat még betegyem. Tiszta por minden, sebaj délután úgyis 
takarítok, de most végiggondolom, melyik cipőmet vegyem fel, esik az  eső....), amit akár egy életen keresztül is lehet folytatni, ezt  ártalmatlannak tartom,  csupán a háttérzaj enyhe megemelkedésének  tekinthető, nem igényli a figyelmet még látszólag sem.

            A kérdésben szereplő beszédkényszernek van egy veszélyes  változata, ilyenkor a hallgatót csak áldozatnak nevezhetjük. A jelenséget szódiarénak (diarrhoea  görög szó, jelentése hasmenés ) - póriasan  szófosásnak nevezik.  A beszélő (fogvatartó)  zabolátlan  beszédkényszere miatt folyamatosan,  légvételnyi szünet nélkül  beszél,  szót, vagy menekülési lehetőséget a préda természetesen  nem kap, bármilyen metakommunikációs trükkel próbálkozik. ( Egyik lábam a földön, másik a bicikli pedálján, a villogókat már  bekapcsoltam, gyomrom hangosan korog, az eső lassan cseperegni kezd, feleségem harmadik alkalommal szól már hangosan, hogy induljunk, de a  történet - nem tudom, miről beszél, mert képtelen vagyok figyelni, egyébként is gyorsan és halkan beszél - nem akar véget érni,  bár mindenre bólogatok és már negyedórája egyáltalán nem nézek rá, de nem  enged.)
            Hasonlít erre a fecsegés, amelynek átfedése van az előbbi  jelenséggel, de kevésbé agresszív, amit Plutarkhosz  a lélek  legszívósabb betegségének nevez:  " A fecsegőnél az a legszomorúbb, 
hogy semmit sem kíván annyira, mint a hallgatót, s ez az ,akit sohasem  talál. Mindenki eszeveszetten menekül előle" .
           
            Az eredeti kérdésre a válasz: lehet oka az egyedüllét, a meg-nem- hallgatottság, lehet a kapcsolat keresésnek egy meglehetős sikertelenségre ítélt változata, a lélek betegsége.
            Vannak külső kényszerből beszélők (politikusoknak hívják őket).  Szintén lehet igen fájdalmas a hatásuk, igen hosszú ideig képesek  beszélni anélkül, hogy bármi egyértelműen értelmezhetőt mondanának.  Nagy hagyománya van és egyre nagyobb hagyománya teremtődik 
(Célszerűen semmitmondó, kiüresedett és sokféleképpen értelmezhető  szavakat használnak: fejlődés, igazságosság, de akár demokrácia ...) 
            Ez már a társadalom betegségének a jele.