Toronyhír Retró

A továbbiakban igyekszünk egy-egy régi, a jelen hónappal azonos, sok évvel ezelőtti hónap Toronyhír számában lapozgatva felidézni egy-egy – talán ma is érdekes – cikket!
Most az 1993. év februári számából szemezgetünk.

Mégis, kinek a címere?
Szép, méltóságteljes az új kerületi címer, amelyik valójában az ősi rákospalotai címer mása. A heraldikai szempontból tökéletesnek ítélt jelképnek azonban van egy kis fogyatékossága, amit az itt élők nehezen fognak megemészteni. A címeren ugyanis nem szerepel Újpalota. A városatyák ezt azzal indokolták, hogy az eredeti és most újjáélesztett jelkép megalkotásakor még sehol sem volt Újpalota.
Ez igaz, de akkor talán mégsem ezt a címert kellett volna újjáéleszteni. Most ugyanis itt van Újpalota, és itt vagyunk mi, újpalotaiak is. Sőt, mi 45 ezren alkotjuk a legnépesebb kerületrészt. E.Á.

Ugye még béke van...?
A nap a szomszédos ház tetejére ült, a hangok tompán szűrődnek át az erkély felőli üvegen. Akinek otthona van, megpihenhet, fáradt tagjait kinyújtva szobája szegletén.
Esteledik. A szűrkülő égen még látom, ahogy éjszakai szállására igyekszik egy sereg madár. A város szélén repülnek át, és lengő szárnyaikon magukkal repítik elvágyó képzeletem. Ábrándozom. Kellemes meleg van. A lift újra indult – talán az enyéim érkeznek haza. Gyakorlottan hagyom, hogy átöleljen a csend. Még arra gondolok, hogy ma ne kapcsoljuk be a tévét, ne engedjük közelünkbe jönni a bajt – és már alszom is.
Mire megjön a családom, csuromvizesen ébredek újra. Talán valami nyomasztó álom lehetett. Mindenki hangos. A kiló kenyérrel együtt hazahozták a nap gondjait is.
Aztán ők is megpihennek. A falak, a növények, a bútorok, a kád meleg vize, mint óriási mágnesek vonják el terheinket. Lassan az egész ház elcsendesedik. Késő éjszaka lett.
Ugye még béke van otthonunkban..?
Mann Gyula

Az Astoria főpincére tudná!...
Magyar vagyok, magyar!Európába tartunk! - kiabálja a görög tengerben fuldokolva Kardos felügyelő a fölötte megjelenő helikopternek a Hamis a baba című Bujtor-filmben. Hová?! - tetteti a süketet Ötvös Csöpi a helikopterből kihajolva. Európábaaaaaaa! - ordítja kétségbeesetten Kardos. Akkor ARRA ússzon, fiam! - mutat Ötvös a messziségbe.
Íme, így lett vígjátéki poén a néhány éve még komoly átéléssel és túl sokat hangoztatott nemzeti jelszavunkból. Nem mintha nem GONDOLNÁNK ma is ezt, csak közben egyre kevésbé lett körvonalazható a MERRE és a MIKORRA. Ugyanakkor persze azt is tudjuk, hogy Európában VAGYUNK, több mint ezer esztendeje. Még ha kicsit a szélén is...
Hogyan történt ezeregyszáz évvel ezelőtt a beilleszkedésünk, s hogyan alakult az eltelt időszak alatt a magyar történelem? Erről indított tavaly Társalgó-sorozatot az Újpalotaiak Baráti Köre egy ugyanerről szóló, többkötetes történelemkönyv szerzőivel.
Engel Pál a különböző kultúrák kialakulásáról, történelemformáló szerepéről és egymásra gyakorolt gazdagító hatásáról beszélt szeptemberben. Szakály Ferenc októberben a magyar középkorról és a török világról tartott élvezetes előadást. Januárban pedig Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke jött el a Társalgó-estre, ahogy ő mondta:”ideszökött” hivatalos teendői és elfoglaltságai közül. A nyolcvanéves tudós az igazi nagy emberek közvetlenségével és egyszerűségével világította meg a Rákóczi-szabadságharc bukásától az 1867-es kiegyezésig tartó két évszázados folyamatot. Kifejtette, hogy a múlt század végétől szinte mindmáig – a Rákosi-korszakot is beleértve – miként vonták be romantikus mázzal a kuruckort és 1848-49 forradalmát és szabadságharcát, és hogy válhatott táptalajává ez a túlidealizálás a „magyar fátum”, a balsors téveszméjének. Kosáry Domokos előadásában ez a gondolat volt a legizgalmasabb, amelyben bebizonyította, hogy bár történelmünk mindig függvénye volt az európai politikának és helyzetnek, mégis mindig akadtak politikusaink, akik racionálisan felismerve a lehetőségeket, képesek voltak okos kompromisszumokra. Törés és visszalépés pedig csak akkor következett be, ha az emberek vagy indulataikra, vagy önző érdekeikre hallgatva megakadályozták a helyzetfelismerést és a lehetőségek bölcs kihasználását.
Természetes, hogy a hallgatóságban kérdés fogalmazódott meg: milyen történelmi okokra vezethető vissza a szomszédainkkal mára kialakult viszony. A professzor ennek magyarázatát nemcsak a nemzetiségeinkkel szembeni, sokszor önző és türelmetlen politikában és a későn kialakult nemzetállamokban jelölte meg, hanem abban is, hogy a békekötéseknél a nagyhatalmak az itteni helyzet ismerete nélkül döntöttek. Pedig ha az Astoria főpincérét megkérdezték volna – mondta a történész tréfásan -, az is jobban tudta volna, milyenek a szomszédaink, és hogyan kell velük együtt élni e térségben.
A sorozat befejező része, amelyhez Glatz Ferencet hívja meg a Baráti Kör, azért lesz különösen érdekes, mert az már a 20. századi magyar történelem közvetlenül máig ható eseményeivel és fordulataival foglalkozik. A dogmák és tabuk múltával izgalmas lesz 1918-19 vagy a II. világháború tudományos és tárgyszerű megközelítése.
A történelem az élet tanítómestere - állították a régi latinok. Igazságtartalmát akkor ismerjük fel újból és újból, ha napi gondjaink között is néha időt tudunk szakítani ilyesféle beszélgetésekre, a szakemberektől való ismeretszerzésre. Az pedig külön élvezet, hogy a meghívott tudósok humorral megáldott, gazdag személyiségek, kiváló előadók.

B.E.