„Mindenki elég okos ahhoz, hogy a saját sorsát irányítsa.”
(Alexis de Toqueville)

A lakótelep is otthon!

László Tamás és Novák Ágnes építészek a lakótelep aktuális kérdéseiről tartandó civil konferenciára hívták meg a helybelieket február 18-án az újpalotai Közösségi Házba. A Bioklimatikus városfejújítás Európai Pályázata és a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány „A lakótelep is otthon” program támogatásával, az Épített Környezetért Alapítvány koordinálásával ingyenes tájékoztató füzetet is megjelentettek erre az alkalomra. A két építész a kiadványban felhasználta a Nyírpalota Társaság Merre tart Újpalota a társadalomstatisztikai adatok tükrében? című, 2003 őszén készített összefoglaló munkájának adatait és javaslatait.

László Tamás a bevezetőben hangsúlyozta a három alapvető célt:

• fel kell számolni a lakótelep ideiglenességét,
• a túlélés helyett távlatot kell biztosítani az itt élőknek,
• csak az itt élő civilekkel együttműködve lehetséges bármilyen koncepció és munkaprogram kidolgozása.

Budapest = 300 kis falu
Az első előadó Cselovszky László volt, az Új Budapest Központ vezetője, aki beszámolt az intézmény érdekes új vizsgálatáról és annak eddigi eredményeiről. Ennek a programnak az a lényege, hogy az öt legsúlyosabb budapesti problémáról (közbiztonság, tömegközlekedés, infrastruktúra, egyéni közlekedés és környezet) felméréseket végeztek a 77 körzetre felosztott Budapesten, majd vizsgálataik eredményét színek szerint kódolva térképet készítettek. A fővárosi lakótelepek (nem meglepően!) egyforma okkersárga színben virítanak a térképen, jelezvén, hogy a problémáik fajtáit és súlyosságát tekintve nagyon is hasonlók.
A mérések alapján osztották fel 300 „kis falura” Budapestet és egymás után mindegyikben beszélgetések útján igyekeznek ismereteket szerezni arról, hogy mik azok a problémák, amik csak és kizárólag az adott „faluéi”. Végül felsorolta néhány elemét az eddigi eredmények alapján készített un. „demarkációs – az akadályokat elhárító - programnak”: magasvasút-építkezések, energiatakarékosság és állami beruházással épülő liftek.
„Szociális építészet”
A következő előadó a miskolci Szent József Stúdió Kollégium három diákja volt, Szalai Tünde, Kondorosi Zsuzsa és Portschy Szabolcs, akik az avasi lakótelep rehabilitációs folyamatáról számoltak be. A kollégiumot másfél éve alapította Terrence Curry ferences szerzetes a „szociális építészet” magyarországi meghonosítása céljából. A „szociális építészet” egyébként nem más, mint a tavaly tavasszal a Nyírpalota Társaság által rendezett kerekasztal-beszélgetésen megismert „közösségi alapú városfejlesztés”, melyet Bécsben 15 éve folytat a már uniós hatósugárral is rendelkező Schreiber-házaspár (lásd bővebben: archivum - 2005 május - főtér). Az eddigi tevékenységükről maguk készítette, hatalmas gömböt bemutatás céljából elhelyezték („felépítették”) az újpalotai Közösségi Ház kiállító termében, ahol még egy hétig látható. A felméréseik egyik izgalmas területe volt az „ízlésvilágok feltérképezése”. Az általuk készített terveket pedig még félkész állapotukban megvitatták az érdekeltekkel, és csak a beszélgetések nyomán kialakult konszenzus után véglegesítették. László Tamás itt meg is jegyezte, hogy az új Kolozsvár utcai piac terve ellen legtöbb kifogást a piaci árusok, vállalkozók, üzlettulajdonosok tettek, mert éppen az ő szempontjaik nem érvényesültek az elárusítóhelyek kialakításában, az áru mozgatásának megoldásában stb.
„Az állami szerepvállalásnak nemzetgazdasági haszna van!”
Keglovich Ferenc, a Szövtárs egyesület elnöke azzal kezdte kiselőadását, hogy már 1996 júliusában született kormánydöntés arról, hogy az ipari technológiával épített házakban támogatni kell a hőenergiatakarékos beruházásokat. Magyarországon kb. 750 000 ipari technológiával épített – un. panel - lakás található. A kormánydöntés szerint a beruházások egyik egyharmadát a tulajdonos, másik egyharmadát az önkormányzat és harmadik egyharmadát az állam állja. Nincs olyan ház, ahol minden lakástulajdonos képes az egyharmad vállalására, a rezsi ugyanis eleve igen magas. Az állam ráadásul támogatja a komplex felújítást, vagyis a nyílászárók cseréje mellett a szigetelés és a fűtéskorszerűsítés megoldását is, ez lakásonként 1,8 – 2,2 millió forintba kerülne. A jelenlegi 400 000.- Ft-tól tehát legalább 6-700 000.- Ft-ra kellene emelni az önkormányzati és az állami támogatást. Példaként hozta Szita Károly (Kaposvár) és Warwasovszki Gyula (Székesfehérvár) polgármestereket, akik párthovatartozástól függetlenül biztosították a helyi tömeges panelfelújítások közpénzből történő fedezésének feltételeit, ennek ugyanis nemzetgazdasági haszna van!
A dunaújvárosi napkollektoros projekt
Novák Ágnes építész felsorolta a szigorúan vett 551 000 panellakás „bajait”: az átlagos lakásméret 54 nm és 280-330 kWh/nm az energiafelhasználása a normális 240 kWh/nm-hez képest. Ráadásul rossz beosztásúak, és lakásfelesleget is eredményeznek. Kitörési pontként jelölte meg a városszerkezetbe és a természeti környezetbe való beillesztésüket és a lakásfejlesztéseket. Hosszan ecsetelte a dunaújvárosi napkollektoros mintaprojektet, amelynél Európai Uniós program keretében és a városi Távfűtő Művek támogatásával mindössze 270 000.- Ft/lakás az önrész. Végül hangsúlyozta, hogy megéri az államnak és az önkormányzatnak a panelfelújításba beruházni, mert a lakások fenntartási összegének csökkenése csökkenti a lakhatási támogatásokra, a segélyekre szánt összegeket, miközben növekszik a lakások értéke, javul a lakókörnyezet és a természeti környezet állapota is. (lásd az anyagot bővebben az archivum - 2004 november - Kávéház és benne a teljes dokumentáció pdf-formátumban)
KEREKET TEKEREK
Szálka Miklós, a fővárosi városüzemeltetési bizottság alelnöke - a tőle megszokott ügyszeretettől eltelve - a kerékpár használatának ember és lakóhely szempontú, felmérhetetlen egészségügyi és környezetvédelmi hasznosságáról beszélt. Szomorú tényként közölte, hogy Bécsben 4 év alatt 600 km, míg Budapesten 16 év alatt 140 km kerékpárút épült. A kerékpár-használat feltételeinek biztosítása az állam és az önkormányzatok elháríthatatlan feladata – hangsúlyozta.
Nem véletlen, hogy Újpalotán 35 éve nem épült se városközpont, se templom!
Péterfi Ferenc, a Nyírpalota Társaság elnöke, közösségfejlesztő bevezetőjében Edward T. Hall Rejtett dimenziók című könyvéből idézte fel a tudós kísérletét, miszerint ha a patkányokat egymás fölé rakott dobozokban helyezzük el és pontos időszakokban adagoljuk az élelmet számukra, akkor sokáig élnek ugyan, de tökéletesen elbutulnak és abszolút ingerszegénnyé válnak. Véletlen-e, hogy Újpalotán 35 éve nem épült városközpont, templom, Főtér, többfunkciós közkönyvtár – tette fel a költői kérdést. A lakótelepiek „elbutításának” indítóoka, hogy „tiborcok maradjunk”, s nem akarjunk beleszólni saját életünkbe. A városfejlesztés – fejtette ki szenvedélyesen – nem arról szól, hogy az egyik bokrot a másik bokorra cseréljük. Az egykori lakótelep-tervezők a Főtérre városközpontot terveztek, s Tenke Tibor, az egyik Újpalota- várostervező – mondhatni - belehalt abba, hogy terveit brutálisan megcsonkították. Nekünk jár városközpont! - jelentette ki Péterfi Ferenc. Paródiának, bohózatnak nevezte, hogy a kerületvezetés eltiltja a civileket a képviselőtestületi üléseken való felszólalástól és hogy a politikusok magukat nyilvánosan civilekként definiálják, ha úgy látják praktikusnak.
Végezetül Toqueville-t idézte: „Mindenki elég okos ahhoz, hogy a saját sorsát irányítsa.”

A háromórás szombat délelőtti összejövetelt, amelyen az időpont ellenére 60-70 helybeli vett részt, egy idős lakos kérdéssorozata zárta, amire László Tamás igyekezett válaszolni, de azt is érzékeltette, hogy a megoldatlan problémák a lakossággal folytatott folyamatos párbeszédek szükségességét sürgetik.

Tudósítónktól