A 2005. évi polgármesteri mérleg

Miről szól és miről nem szól?

A Bocskai utcai iskola

Már-már szállóige a második helyi nyilvánosságban, hogy ha polgármester úr ünnepélyes alkalmakkor összegezi a kerületi eredményeket, akkor a szilárd burkolatú utcák és a csatornázás aktuális hosszáról mindenképpen szó esik, még pedig a fő helyen. Pedig csúf dolog ezen mosolyogni, hiszen (majdnem) igaza van abban, hogy (több?) száz év hiányosságát kell pótolni. Bár szerényen megjegyeznénk, hogy a korábban „átkos”-nak nevezett 1945 előtti – pláne a két-három száz évvel ezelőtti! - rendszerek még nem is ismerték e kifejezéseket. Meg azt is, hogy e történelmi távlatban az 1945 és 1990 közötti rendszer az, amelyik deklaráltan a dolgozó nép boldogulásáért jött létre és működött, ennél fogva leginkább beleférhetett volna Rákospalota

A Bocskai utcai iskola

és Pestújhely közútjainak és csatornahálózatának komfortosítása a 45 év alatt. De spongyát a múltra, örvendezzünk az elért eredményeknek, s annak, hogy a történelmi lemaradások pótlása a 2006. évben befejeződik, s ezután a járdaépítés nem kevésbé jelentős történelmi korszaka jő el.
Ezek mellett a nem csekély eredmények mellett mi azért nagyobb ovációval fogadjuk, hogy az áldatlan kerületi közlekedési helyzet komoly mértékben javult az Eötvös és Szerencs utcai kereszteződés lelámpázásával, s az ígéretet, hogy ez a tendencia folytatódik. Bár kétségeink vannak, hogy valóban csak két Panel+ program pályázat kaphatott zöld utat 2005-ben, reményt nyújt az idei júniusi és októberi pályázat-kiírási terv, s hogy a panelfelújítási program talán-talán versenyt futhat az idővel. Örülünk a tornaszobával felszerelt óvodáknak, a játszótereknek, az akadálymentesítési folyamatnak (bár akadnak sikertelen kísérletek), az oktatási intézmények nyílászárói cseréjének. Ezek azonban egy önkormányzat, illetve egy polgármesteri hivatal kötelességei közé tartoznak.

A közös éneklés öröme

Aminek igazán tiszta szívből örülünk, az a Bocskai utcai százéves (műemléki?) iskola kerületi zeneiskolává való átalakítása. (Kérdés, hogy hol lesz a tervezett hangverseny-terem, ugyanis az iskolai tornatermet törvényi okokból e célra nem használhatják fel, ámbár: ott két tornaterem volt régen, egy a Fiúk és egy a Leányok részére, lásd a mellékelt képet!). A kerületi zenei oktatás magas színvonalú, de a zene, a zenét művelők ereje nem igazán sugárzik a kerületben, s ezért talán tényleg csak az eddigi mostoha elhelyezési körülményeket okolhatjuk. Eddig a művelődési házak, oktatási intézmények és az önkormányzat rendezvényein (és az immár másodszor felállított újpalotai Karácsonyfa alatt) gyönyörködhettünk a közös éneklés varázslatos szépségében, de most már reménykedhetünk a megnyíló új iskola jótékony zenei pezsgésében is. Tiszta szívből tudnánk örülni a 600 főt befogadó sportcsarnok tervének is, ha nem lohasztaná le

Itt épül fel a Sportcsarnok?

kedvünket az, hogy a városközpontot jelölték ki helyéül. Mintha a város vezetői menekülni akarnának a kertvárostól, és a hatáskörükbe tartozó városközpontból szeretnének nagyvárost növeszteni. A Szőcs Áron utcai „falanszterház” és a Városháza körül hirtelen megsokasodó, jellegtelen, formátlan, szúrós-hegyes háromemeletes épületek és barakkszerű raktárcsarnokok mellett megjelenik majd hatalmas cápaként egy sportcsarnok is? Akkor már tényleg mindegy lesz, hogy Penny Market és benzinkút van-e a régi templomsorral szemben. Melyik városvezető meri magáról azt állítani, hogy kellő – azaz nagyfokú! - szakirányú műveltséggel és a XXI. században elvárható tájékozottsággal rendelkezik városfejlesztési kérdésekben? Az itt lakó, a kerületért rengeteg áldozatra kész

Itt épül fel a Sportcsarnok?

építészek, művészettörténészek, városfejlesztők és városszervezők véleményének és szaktudásának a mellőzése egyenesen súlyos bűn a kerülettel és a jövővel, a jövő nemzedékeivel szemben. Különösen ha a kerületnek továbbra sincs városfejlesztési elképzelése, víziója, koncepciója. (A kerületi tervtanács, mint tudjuk, nem foglalkozik koncepcionális városfejlesztési kérdésekkel!)
Szól még a mérleg a volt Észak-Pesti Kórház hét hektáros, műemlékes ingatlanjának hasznosításáról, legalábbis annak elnagyolt, vázlatos tervéről: elsősorban egészségügyi és szociális intézményi, valamint szociális célú lakásépítési tervekről. Ennél több információt kapunk a „különböző sajtóorgánumokban” megjelent „réminformáció és dezinformáció” következményéről, az „álbizonyítékok” következtében indított aláírásgyűjtés lefolytatásáról. „Azokért is felelősséget érzünk, akik ezt kezdeményezték” - mondta polgármester úr megbocsátón. Megkönnyebbültünk.
S el is érkeztünk a mérleg elemzésének második sarokpontjáig: miről nem szól a polgármesteri mérleg.
Nem szól arról, hogy mennyiben tett eleget a városvezetés az e-önkormányzatiság (ingyenes internet-hozzáférés az egész kerületben stb), a teljes nyilvánosság területén, a helyi közéletben, a közpénzen megjelentetett médiumokban az esélyegyenlőség megteremtésére, a szubszidiaritás elvének érvényesítésére vonatkozó európai előírásoknak, milyen partneri kapcsolatot épített ki a lakossággal és a lakosság érdekvédő civil szervezeteivel. Nem szólt arról sem, hogy Újpalotán második éve igyekszik egy civil szervezet a panelváros lakóinak érdekében közösségi teret kialakítani az elhanyagolt, lepusztult, ordenáré pavilonokkal csúfított Fő térből. Arról sem tud, hogy hány kerekasztal beszélgetés zajlott e témában, s hogy ezek egyikén vendégként itt járt az a két osztrák építész is, akik közösségi alapon fejlesztenek várost a bécsi városvezetéssel szoros együttműködésben. Arról sem tud, hogy a nehezményezett aláírásgyűjtést 650 családiházas övezetben lakó polgár figyelembe sem vett írásbeli tiltakozása előzte meg a féktelen ingatlanfelvásárlás és -befektetés ellen, s számos felszólalás a közmeghallgatásokon a kerületfejlesztési koncepció hiánya, a civil szervezetekkel való párbeszéd elutasítása miatt.
Nem soroljuk tovább, hogy miről nem szólt még a polgármesteri mérleg, csak azt állapítjuk meg szomorúan, hogy polgármesterünk minden jel szerint elsősorban nem a lakosságot, hanem pártfrakcióját szolgálja. Csak párt-okokkal magyarázhatjuk a civil szervezetekkel való együttműködéssel szembeni ellenállást. Minden kísérletünk lepattan a városvezetés betonfaláról.

A "falanszterház"

Legjobb példa erre a mérlegben elhangzott ígéret a Fő tér tönkrement útjainak térkővel való cseréjére. Még ebben sem lehet kommunikálni a civilekkel?! Az a százötven írásbeli lakossági javaslat sem számít, ami e magába süppedt panelvárosban csengő, tiszta hangon megszólalt?!
Azt gondoljuk, hogy polgármester úr a parlamentben mint országgyűlési képviselő pártjának tartozik felelősséggel, de mint polgármester a lakosságnak, párthovatartozás nélkül. Megválasztása után ezt is nyilatkozta a nyilvánosság előtt. Nagyon nagy nyomás nehezedhet rá frakciójában, ha nem képes eszerint cselekedni. Frakcióját pedig az is nyomaszthatja, hogy szembe kell néznie az általa ellenzéki pártakciónak nevezett aláírásgyűjtéssel, ugyanis a sok ezer aláírás már nem nevezhető egyszerűen a kis ellenzék pártkampányának, vagy ha igen, akkor kétszeresen van mitől tartaniuk. Megbátorodni látszik egy olyan civil társadalom, amely eddig leinjekciózott-lezsibbasztott volt a közösségi érdekérvényesítésben és gyakran cselekvés és kezdeményezés helyett inkább a nagyságosokhoz való tiborci esdeklésben látta a maga helyzetének esélyeit. Vagyis ezentúl már az egymást erősen támogató három kerületrész érdekvédelmi szervezeteivel is szembe kell nézniük.
Polgármester úr valószínűleg ezért tartotta meg a helyi kábeltévében az évi mérlegről szóló beszámolóját olyan szárnyaszegett kedvetlenül. Bizonyára nehéz a ránehezedő nyomással megbirkóznia, nehéz elhatároznia magát, hogy szíve és szándéka szerint döntsön, szóljon, lépjen.
Ebben nem tudunk neki segíteni.
Egyet tudunk: szívből azt kívánni, hogy nyerje el ebben az évben lelki egyensúlyát, emberi önmagának vállalását.

Báthory Erzsi