... virágkor utáni vágyódás,
vagy még inkább egy újabb felfelé ívelés igénye?..
A kalitka rácsait feszegető kisangyal
A Toronyhír minden helyi kiadványt nyitott szívvel
fogad, de az elmúlt évtizedben csak szomorú hangú kritikákat tudott megfogalmazni
a városvezetés megrendelésére készült, hibáktól hemzsegő, külsejüket tekintve
alul-múlhatatlan és igénytelen nyomdatermékekkel szemben. Üdítő kivételt
jelentett a 2005. évi képes naptár nagyszerű ötlete: a gyermekrajz- illusztrációk.
Kivételt jelentenek persze az évente megrendezésre kerülő Anno valóban
szellemes és esztétikailag magas színvonalon megtervezett és kivitelezett
meghívói is, de azok nem a Polgármesteri Hivatal megrendelésére, csak
támogatásával készülnek. A közelmúltban azonban több rendkívüli kiadvány
jelent meg kerületünkben, talán hosszú-hosszú évek mulasztását is egyszerre
behozandó. Díszágyúlövésekkel tisztelegnénk az alább alaposabban is bemutatandó
kiadványok és kiadóik előtt, ha módunk lenne e királyi üdvözlési formákra.
Maradnak tehát a szavak, ám azokkal nem fukarkodunk.
Üdvözlet Rákospalotáról és Pestújhelyről
A Rákospalotai Múzeum jelentette meg Hajdu László polgármester
és a XV. kerületi Önkormányzat támogatásával, és négy civil szervezet
(a Civitalis Egyesület, a Pestújhelyi Pátria Egyesület, a Rákospalotai
Ipartestület és az Újpalotaiak Baráti Köre) mellett helyi lakosok, régi
kereskedő- és iparoscsaládok (a Dudás-, Juhász-, Naszádi-, Rabnecz-, Sárközi-család)
és az orvos Neszt-család, valamint Pestújhely és Rákospalota hét egyházközségének
(evangélikusok, reformátusok, római katolikusok) támogatásával ezt a  130
darab, 1899 és 1945 között készült rákospalotai és pestújhelyi képeslapot
bemutató, művészi kivitelű könyvet. A képek túlnyomó többségét Stoffel
János képeslap-magángyűjteményéből válogatta és magyarázatokkal ellátta
Mójzes Ildikó, a múzeum igazgatója. A kiadvány ünnepélyes bemutatása az
Anno kerületi művészeti hét keretében történt a Rákospalotai Múzeumban,
s mivel a magyarázatok a képek mellett magyar és német nyelvűek, van esély
arra, hogy a XV. kerület határain is túllép ismertsége és elismertsége.
Aki szereti ezt a helyet, ezt a kerületet, nem tud betelni a képek nézegetésével.
Egy 1942-es térkép segít eligazodni a két kisváros akkori utcái és terei
között, azonosítani a mai utca- és épületkülsőket az egykoriakkal, és
bizonyára sok olvasó nem fogja tudni legyűrni a vágyakozását e régi, meghitten
otthonos, élhető kisvárosi világ után. A leginkább szeretnénk belebújni
azokba a képeslap-világokba, amelyeken egy-egy iparos, vendéglős vagy
kereskedő egész családjával és vendégeivel együtt ott áll a vendéglő,
a bolt, a műhely előtt, netán a húsboltban és mind boldogan mosolyognak
ránk hatvan-hetven-nyolcvan év távolából. Például Szabó Gyuláék az Apollóhoz
címzett vendéglő előtt vagy a Pázmány utca 44. szám alatti Hazai-féle
vendéglő előtt, mely a tízes években a palotai intelligencia kedvelt találkozóhelye
volt. (Képeket a könyvből sajnos nem másolhattunk ki a szerzői jog miatt!)
2006. évi Kalendárium
 Gyulai
Katalin, Gyulai Líviusz grafikus, könyvillusztrátor és rajzfilmes lánya
tervezte a képeslap-könyvet. A grafikus is, lánya is Pestújhelyen laknak,
s az ő aktív közreműködésük kellett a másik, kiemelkedő színvonalú külsejű
és tartalmú kiadványhoz, a 2006. évi Kalendáriumhoz. A Kalendárium tavalyi,
első jelentkezését boldogan üdvözöltük a Toronyhírben, s mostani örömünket
csak fokozta, hogy az idei még igényesebb és még tartalmasabb.
A képeslap-kiadvány megható és büszke múltidézés, a Kalendárium tiszteleg
múltunk, őseink előtt, és közben sok-sok oldalról mutatja be jelenünket
a jövőnk érdekében. A Képeskönyvben sok közpénz volt a sok-sok magán-támogatás
 mellett,
a Kalendáriumban csak civil pénzek vannak, és sok-sok munka, sok-sok időráfordítás
csak úgy, barátságból, szeretetből, rokonszenvből. A Kalendárium közszolgálat:
értékőrzés, hagyományápolás és közösségfejlesztés. A Kalendárium a helyi
civil társadalom produktuma. A három városrész sok-sok itt-élője szólal
meg, olyan gazdag és páratlan személyiségek tárulnak fel előttünk a beszélgetésekből,
akikről soha nem gondoltuk volna, hogy itt élnek mellettünk. Mindannyiuknak
fontos az élete, a munkája, a családja és mindnek fontos a lakóhelye,
a környezete, a valakikhez tartozás, a valahová kötődés, a jobbítás. A
beszélgetések között vannak elemzések, van humor, vannak játékok, receptek,
tanácsok állattartóknak s megtudjuk szép formájú betűiről, hogy azok Tótfalusi
Antikvák, azaz  Misztótfalusi
Kis Miklósnak, a XVII. század egyik kiemelkedő alakjának, a nyomdászatot
külföldön a lehető legmagasabb színvonalon kitanult, majd hazatért s itthon
üldözött, perbe fogott, megkeserített magyar embernek a remekei. Minden
hónapot egy-egy, arról a hónapról szóló vers vezet be.
Nem lehet letenni, nem lehet vele betelni.
A Kalendárium szerkesztője László Tamás.
A Kalendárium kapható mindhárom városrész Közösségi Házában, Újpalotán
a Zsókavár utca 15. szám alatt. Ára: 1000.- Ft.
Erdős Bálint
Misztótfalusi Kis Miklós jobbágycsaládban született
1650-ben. Képességeit református egyházközsége korán felismerte, s a nagyenyedi
kollégiumban taníttatta, majd támogatásával 1680-ban Hollandiába, Amszterdamba
ment kitanulni a nyomdász és a betűmetsző mesterséget. Kiemelkedő tehetségének
köszönhetően a betűmetszésben olyan nagy közismertségre tett szert, hogy
nagyhercegek és királyok rendeltek nála nyomdai munkákat, mint mondta
„talicskával hordták hozzá az aranyakat”, annyira megbecsülték. Saját
költségén kiadta Amszterdamban a javított, korszerűsített szövegű Károli-bibliát
és Szenczi Molnár Albert zsoltárait. Bár fényes jövő vár volna rá külföldön,
mégis hazajött, hogy modern nyomdát alapítson Erdélyben, s csökkenteni
segítsen hazájában az írástudatlanságot. Az egyház némely vezetőjével
azonban éles összeütközésbe került, főleg a javított szövegű biblia okán,
s ettől kezdve állandó támadásoknak lett kitéve. Védekező írása, az M.
Tótfalusi Kis Miklósnak maga személyének, életének és különös cselekedetinek
mentsége, melyet az irigyek ellen, kik a közönséges jónak eziránt meggátolói,
írni kényszeríttetett, csak növelte ellenségeinek támadó kedvét.
A konfliktusokba belebetegedett, s amikor ráadásul még neki kellett megkövetnie
az eklézsiát, 1702-ben belehalt megaláztatásaiba.(be) |
