ANNO
- kerületi művészeti hét -
november 19-26.

Az Eötvös u. 64-66. számú épület a rákospalotai ipartestület székháza volt 1893-tól egészen 1948-ig, a proletárdiktatúra dicsőséges korszakának kezdetéig. 1948-tól néhány évig az akkor divatos munkás- és iskolai színjátszás és egyéb ünnepélyes helyi rendezvények színtere volt, véget nem érőn zajlottak benne a kultúrversenyek, kórusfesztiválok, vetélkedők. Például a Radda Barnen utcai iskola ott adta elő a Törpehonban kél a nap című négy felvonásos népszínművet Schiró Ödön iskolaigazgató rendezésében nagy sikerrel, melyhez hozzájárult szerény személyem is a szókimondó udvari bolond szerepének zseniális alakításával.
Aktív kultúrház-látogató korszakomnak köszönhető, hogy mint élő tanú beszámolhatok egy 1953-as szörnyű politikai botrányról. Ehhez tudni kell, hogy a színpad rendezői baloldalán, az emeleti részen voltak az öltözők, ahová csigalépcsőn lehetett felmenni, a szűk feljáró falán pediglen egy söprűnyél vastagságú, kinyomozhatatlan eredetű lyuk éktelenkedett. Ezt a lyukat a színpad felől pontosan lefedte népünk nagy vezérének, Rákosi Mátyásnak az arcképe, mivel hogy a másik oldalon – szimmetrikusan és természetesen - Sztálin elvtárs arcképe függött. Történt, hogy az egyik iskolai előadás előtt az öltözőben nyüzsgő gyerekseregből egy rakoncátlan egyénnek valahonnan söprű került a kezébe, s a lyukat látva ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy a nyelet azon átbökje. Sejtelme sem volt arról, hogy a lyuk másik oldalán egy arcképbe ütközik a nyél. Beleütközött, s a kép hatalmas csattanással lezuhant a színpadra. Szó bent szakad, hang fenn akad, lehelet megszegik – mondhatnánk Arany János után szabadon, lényeg, hogy rettenetes botrány követte a néhány percnyi döbbent csöndet. E nevezetes korszakban oly mértékű volt a félelemmel teli tisztelet a nagy vezérek iránt, hogy minden cselekmény, amely nem a mélységes odaadást és engedelmességet fejezte ki, szabotázsnak és zendülésnek számított. Jött a fekete kocsi éjjel a felnőttekért s akár még akasztással is végződhetett egy effajta kis játék. Az ebadta kölykét megtalálni persze nem lehetett, de minden felnőtt, aki a házban élt és mozgott, fegyelmit kapott, a lyuk betapasztatott, az éberség pedig, ha lehet, még nagyobb szintre fokozódott...
A ház 1955-től a Csokonai Kultúrház nevet viseli, majd a rendszerváltástól kezdve lett Csokonai Művelődési Központ. A Csoki. Különböző hányattatások után lassan elnyerte művelődési ház külsejét, s egyre gazdagabb programok töltötték ki mindennapjait. 1996-tól pedig évente sor kerül az Anno nevezetű művészeti hét rendezvényeire, formailag és tartalmilag egyre igényesebben, ami maximálisan dicséri Tóth Lajos igazgató úr felkészültségét és sokoldalúságát.
Mivel e rendezvényeken túl a kerületben ilyen nagyszabású, ilyen sok embert megmozgató és ilyen magas színvonalú kulturális események nem történnek, mindenkinek figyelmébe ajánlom az Anno művészeti hét programjait. Megtalálhatók a kerületi közösségi házak portáin, a könyvtárakban, a kerületi honlapon és a kerületi kábeltelevízió műsorismertetésében.
Tehát találkozzunk minél többen a fenti héten a Csokiban!

Báthory Béla