...ebben reménykedve, tisztelettel...

Ha valaki nagyon el van szontyolodva attól, hogy Újpalotán csak apatikus, egymásra nem figyelő, zárkózott, önző, lehajtott fejjel loholó emberek élnek, akkor olvassa el azokat a kérdőíveket, amiket közülünk százharmincan kitöltöttek! Amíg egymás után olvastam őket, úgy éreztem, hogy valami olyasmiről BESZÉLGETÜNK, ŐK és én, ami a MIÉNK, ami mindannyiunknak FONTOS.
Idézek válogatás nélkül, ahogy következnek egymás után a mondanivalóik...

„Parkot szeretnék, ami ott marasztal, mert a mostani parkon csak átsétál az ember...”
„Őszintén kívánom, hogy dűlőre jussanak a Fő térrel kapcsolatban!”
„Köszönöm a lehetőséget!”
„Olyat, mint a párizsi La Defense lakónegyed főtere: autóutak, parkolók, autós forgalom az alsó szinten, fent csupán sétaterek, szökőkutak, vidám, színes, modern szobrok, parkok, lugasok, pihenőhelyek. Tekepályák, sakkozó asztalok. Esetleg reklám-kivetítők. Kellemes, lágy (klasszikus) zenével. Nyugalom, béke, semmi rohanás. Vízcsobogás, mobilszobrok. Játékosság. egy szoborkompozíciós kilátótorony, ahonnan az Erzsébet-hídra, Gellérthegyre lehetne látni. Több, kisebb üvegfalú építmény: télikert, madárház, pillangóház, akvárium...”
„Fő téren a kutyáknak NINCS helye! ...Három darab zászlóárbóc legyen (min. 15 méteresek): - egy db az állandó trikolórnak, egy db az önkormányzat zászlajának, egy db az EU-zászlónak, az árbócok előterében fátyolvízesés szerű vizes blokk legyen, sziklakert szerkezettel... Közvilágítása kiemelt minőségű, többszínű legyen. Egyszemélyes, koedukált Toalett pavilon, automata öblítővel, fertőtlenítővel, szárítóval és kézmosóval. Állandó, 24 órás szolgálati idős parkőrrel. Nyomócsapos ívóvizes kútoszlop legyen (egy darab).”
„ A tér közepén egy körkörös kulturális épületet képzelnék el, melyben egy olyan filmszínházat, mely esetenként színházként is működhetne. A körkörös épület azért is célszerű, mivel a belső körfolyosón állandó képzőművészeti kiállításokat lehetne rendezni. Ha pedig egyemeletes lenne, akkor az emeleten közkönyvtárat gondoltam.... Az utakat sugáralakban hozzá vezetném, az utak mentén pedig virágsávokat helyeznék el, a tér megmaradt három sarkára köztéri szobrokat, míg az épület előtt egy kis tavat, míg a tér többi részére a sétálóutak mentén több padot helyeznék el...”
„A Fő teret terméskőből rakott fallal - repkénnyel befuttatva – kellene elválasztani a főútvonalaktól. Sok pad, fa, bokor, virág és valami csobogós vízfelület kellene, hogy barátságos legyen. Az összes üzletet és pavilont lebontanám. Egyedül a tér szélére engedélyeznék egy teraszos cukrászdát, fagylaltozót. Kis sétautak kellenének hangulatvilágítással. Vasárnap de jó lenne egy kis zene is!”
„Mit csinál a parképítő a buszmegálló mögötti csiricsáré üzletekkel? Bokornak álcázza őket? Ki adott erre engedélyt? Vagy mindenki saját ízlése vagy ízléstelensége után megy? Mi lesz a Profi előtti zöldséges standdal? A Fő térre való ez a tákolmány? Két-három percen belül találni elég zöldséges üzletet. Ez a bérleti díj hiányzik a polgármesteri hivatalnak? A Profi körüli fácskák szépek, köszönjük! A harangláb nem illik ebbe a környezetbe... Köszönöm a jó munkát és szép eredményt kívánok!”
„Olyat, ahol kényelmesen lehet sétálni vagy leülni egy padra egy kis beszélgetésre. Régi, híres, valaha Újpalotán, illetve Palotához kötődő elhunyt költők, írók, színészek vagy régi, sokat tett emberek szoborparkját is el tudnám képzelni.”
„Az egész Fő teret alacsony kerítés vonná körül ízlésesen. Lehetne fából is. A két bejárata íves fakapukkal. Kis utcáit is szegélyeznék virágok és pázsit, ahol szintén padok is lennének. El tudnék képzelni egy szerényebb emlékművet is azok nevével, akik megálmodták, létrehozták e városrészt, akik akkor nagyon sok embert juttattak lakásokhoz...”

„Számomra a Fő tér gyalogosoktól zsúfolt. Egy részük siet valahová, ezért érinti. Másik részük szívesen tölti idejét ezen a közösségi téren. A kávéház teraszán hörpölgeti kávéját, a szökőkút oldalában várakozik kedvesére, vagy a szabadtéri előadás megkezdésére várakozik az összegyűlt közönség. A lézengők közben nézegethetik a környező boltok kirakatát, intézhetik ügyes-bajos dolgaikat, bankolhatnak, bodoríthatják fürtjeiket, csacsoghatnak a telefonfülkékből, vagy bevásárolhatnak a szupermarketben. A szökőkút körül körkörösen lerakott térburkolóval fedve az egész tér, melynek egyik sarkában a templom, másik sarkában egy tisztességes méretű közösségi ház kapna helyet. Árnyat adó fák, ivókút és sok-sok szemetes. Ezek nem hiányozhatnak. Összefoglalva: - esztétikus és hangulatos, - közösségi, kulturális, - kereskedelmi és szolgáltató.”
„Élhetővé tenni a teret: park, szökőkút, nagy óra, padok, zenepavilon, kis sörözők, kávézók, üzletek. Bódékat, fakutyaólokat eltüntetni (beleértve a Sparüzletet, a giccses cukrászdát, a Közösségi ház betonkockáját, a főtéri „vasoszlopot” (szobor?)...nulla tolerancia a rongálók, szemetelők, járdán és gyepen parkolókkal szemben. Igazi polgárbarát és hatékony rendőrséget! Kikényszeríteni a távhő-zsarolás megszüntetését, hogy ne meneküljenek el az itt lakók. Iskolák: polgári öntudatra, a városrész, lakóhely szeretetére nevelés”.
„Az lenne jó, ha az eredeti tervekkel összhangban a Fő téren megállna a metró, megépülne egy uszoda, színház, kulturált könyvtár. Ez a négy fejlesztés kiegészülne a kor követelményeinek megfelelő kis üzletekkel, szökőkúttal, parkkal.”
„...a park bizonyos részén, amelyik a legkevesebb növény kiírtását igényelné – esetlegesen pótolhatóan – szükségesnek tartanék egy már régen szóbajött és elviekben elfogadott templom felépítését. Ezen lakótelep után épülteknél már mindenütt építettek templomot, csak itt nem! Jó lenne, ha az új létesítményt úgy lehetne megoldani, hogy egy részébe kulturális létesítmény és templom is tudjon működni. Szeretném, ha ennyi idő után már nem csak beszélnénk erről a témáról, hanem valami meg is valósulna és remélem, még megérem a megújulást. Ebben reménykedve tisztelettel...”

Ugye, látták őket olvasás közben, amint a kérdőív fölé hajolva elméláznak, elképzelik a Fő teret, töprengenek, hogy jó lenne-e, megoldható-e, hogy hogy lenne jobb, szebb, tetszene- a többieknek is?
Nagyon közel kerültünk egymáshoz, ŐK, amíg tépelődtek, ábrándoztak, morfondíroztak, írtak, s ÉN, amíg olvastam, s elképzeltem őket, amíg tépelődnek, ábrándoznak, morfondíroznak, írnak... s most már Önök is...
Ugye, nem is vagyunk olyan messzire egymástól?

Báthory Erzsi