A Medgyaszay-emléktúra naplója

2005. 07. 23. szombat

9-kor találkoztunk, csomagoltunk be Dunakeszin majd a többiekkel együtt 11 órakor indultunk a Néprajzi Múzeum elől. A támogatónk által biztosított Toyota és barátunk Győre Miklós által vezetett kisbusz tele van tömve a csomagokkal, a túra résztvevőinek szánt szponzori élelemmel, a sátrainkkal, könyvekkel. A múzeum előtt felvesszük útitársainkat, Renner Zsuzsát a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum igazgatónőjét és Kenyeres Ibolyát, a csíkszeredai születésű művészettörténészt, az Ernst Múzeum munkatársát. Mire kiérünk Budapestről, elered az eső.
Este érkezünk Kolozsvárra, a jezsuitáknál alszunk a Manrézában.

2005. 07. 24. vasárnap

A Manréza a város egyik legszebb pontján épült, hegyoldalban. Reggel lementem az udvarra és egy hatalmas koca túrta a gyönyörűen gondozott virágoskertet a társával. Rövidesen megérkezett a gazdája egy idősebb román parasztember, aki harsány kiáltásokkal kívánta ösztökélni a „fenevadakat”, de ők fittyet hánytak rá. Összetették a feneküket és a bokrokat meglocsolták, majd komótosan hazasétáltak.
Reggeli után 10-kor Kolozsváron városnézés, a Szt. Mihály templomban mise, közben a mentők is jönnek, mert valaki rosszul lett. Magyar őr vigyázza a mise zavartalanságát. Megnézzük Mátyás szülőházát, a falon levő emléktábla miatt borzongunk kicsit a történelmi csúsztatásokon. Körbesétáljuk a főteret majd meglepve tapasztaljuk, hogy a Mátyás szoborhoz a virágot, koszorút nem helyezhetjük el, mert virágágyás veszi körbe a szobrot, körbeláncolták, meg sem lehet közelíteni, valamint öles betűkkel kiírva, bírsággal, büntetéssel rémisztenek minket el, ha fel akarnánk menni a talapzathoz Azért árván ott lógott egy kis, fakó koszorú, annak bizonyítékául, hogy az éber hatóságokat így is kijátszotta valaki. A szobrot egyébként alapvetően azért is nehéz volt megközelíteni, mert éppen, autó-bemutatót, kiállítást tartottak, így a sátrak, pavilonok, kábelek, drótok közt nehéz volt a szoborhoz jutás.
Mégegyszer körbejártunk a főtéren, újságot vettünk majd a déli harangszóra elindultunk tovább.
Az utak kitűnőek, két óra múlva már Marosvásárhelyen voltunk.
Megnézzük a Kultúra Házát és teszünk egy sétát a főtéren, pénzt váltunk.
Az egész talán fél óra.
Ezidő alatt feltörik a kisbuszt a főtéri parkolóban az ortodox templom és az elöljáróság mellett ahol a városi rendőrök éppen váltják egymást. Mivel az ajtózárat nem tudták kinyitni, egyszerűen betörték az ablakot és kiemelték a táskám.
Máig bosszankodhat, mert könyvek, írások, filmforgatókönyvek, jegyzetek voltak benne…
A fiúk, akik hamarabb értek vissza, mint mi, találkoztak egy cigánygyerekkel, aki természetesen semmit nem látott, de mesélte magyarul, hogy nagy verekedés volt az autó mellett és betört a kocsi ablaka. A templom körül ülők semmit nem láttak, mikor megyünk feléjük, hogy kérdezősködjünk pillanatok alatt kiürül a környék.
Rövid tanakodás után Miklós és Ibolya elmennek a rendőrségre bejelenteni az esetet. Már látszott nem lesz egyszerű eset, hiszen céges autóról van szó.
Mi őrizzük az autót. Elmegyek megkeresni a táskám, hátha eldobták valahol. Mire visszajövök, megérkeznek a rendőrök is, értesítést kapnak és a „mi”kis cigánygyerekünket elkapják és egy autó mögött elkezdik ütni, verni. Ő meg miután elered az orra vére is, nekiugrik a rendőröknek. Rövidesen egy Dacia furgon érkezik, betuszkolják a gyereket és elviszik.
Megérkeznek Miklósék is, akik elmesélik, hogy az első mondata a rendőröknek az volt, hogy „már a harmadik eset ugyanott”.
Találkozunk Gáborékkal is, ők reggel indultak.
Este 8-ra érkezünk Székelyszáldobosra, Székely Miklós lelkész úrhoz, aki már vár minket.
Vacsorázunk, beszélgetünk kitűnő szilvapálinka és lapádi bor mellett.
Majd elkezdődik a forgatás, Miklós bátyám elmeséli a vargyasi templom történetét, a találkozást Makovecz Imrével, beszélgetünk Maszelka János festőművészről, barátjáról.
Éjjel fél kettőig társalgunk, majd pihenőre térünk.

2005. 07. 25. hétfő

Reggel már biztosak vagyunk abban, hogy a Medgyaszay túrázókkal és a túra szervezőjével és vezetőjével, Varga Péterrel nem tudunk találkozni a megbeszélt helyen. Sem ők, sem mi nem fogunk odaérni a megbeszélt találkozóra. SMS-váltások után a stáb másik része, Gáborék, mennek Szentegyházára (Vlahita) a találkozóhelyre forgatnak és kísérik el a csapatot Lövétére (Lueta) a szálláshelyre.
Mi eközben átmegyünk Vargyasra, a templomot lefilmezzük, fotók készülnek, a lelkész úr bemutatja az érdekességeket, nevezetességeket majd délben elindulunk a hegyen át, földúton, gödrökön át Lövetére. Legnagyobb ámulatunkra itt, ahol semelyikünk nem gondolta volna, hogy más még autóval idemerészkedik és mi, akik 5-10km-es óránkénti sebességgel haladtunk megrökönyödve tapasztaltuk, hogy nemcsak 40-50-el húznak el a Daciak mellettünk, de helyiérdekű autóbusz-forgalom is van!
Délután érkezünk Lövétére, a plébánia mellett a szépen felújított gyülekezeti teremben lesz a szállás. A fiatalok Varga Péter vezetésével és a lövétei volt történelem tanárral, jelenleg a Helytörténeti Múzeum vezetőjével bejárják a település nevezetességeit, majd a rk. templomban fejezik be az ismerkedést, ahol néhány snittet is készítünk.
Éjfélkor fáradtan pillanatok alatt elalszunk.