Élő csápok kellenek!

Kerekasztal-beszélgetés a kérdőívre adott válaszok alapján
a Fő térről
2005. október 18.
Újpalotai Közösségi Ház

Az összejövetel fő indoka a 3000 kiküldött és szétosztott kérdőívből válasszal visszaérkezett közel másfél száz volt, pontosabban az azokban megfogalmazott elképzelések, vágyak, ötletek, s azok körbejárása szakemberekkel.
Előtte tehát felkerült a Toronyhírbe egy (most is olvasható) Összegzés a válaszok alapján és az Ebben reménykedve tisztelettel... címen válogatás a válaszokból. Ezeket kinyomtatva , levélben megkapták mindazok, akik névvel, címmel ellátott kérdőívet küldtek vissza. Kár, hogy nem tudtuk, eljöttek-e. A Közösségi Ház nagytermében kb. ötvenen voltunk, sokunkat ismertük arcról, sokan be is mutatkoztak felszólaláskor, de nagyon kevés „kérdőív-visszaküldőt” véltünk felfedezni soraink között. Hogy ennek mi lehet az oka, azon még sokáig fogunk morfondírozni (minden segítséget, névtelent is, szeretettel várunk!)

Péterfi Ferenc felidézte, hogy eddig mi minden történt azért, hogy a jelenlegi, napnyugtától pirkadatig mélységes sötétségbe burkolózó, kátyús utakkal szabdalt, ízléstelen, vásári bódékkal körberakott, de fái, bokrai miatt kezdettől szerethető Fő terünk kedvünk szerint megváltozzon:
- februárban kerekasztal-beszélgetés meghívott építészekkel,
- áprilisban találkozás két bécsi építésszel, akik közösségi alapon fejlesztenek várost,
- májusban makett-pályázat kiírása, az elkészült makettekből kiállítás az Újpalotai Napokon,
- az Újpalotai Napokon hatalmas felhívás egy sátor oldalán, három főtéri séta érdeklődőkkel és a Magyar Urbanisztikai Társaság néhány tagjával László Tamás építész kezdeményezésére és vezetésével a Fő téren, makett-játék a Közösségi Házban,
- kérdőívek kiküldése és a válaszok feldolgozása: Milyen Fő teret szeretnénk?
– ingyenes Toronyhír-Nyírpalota Társaság kiadvány (a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával) Álmodjuk meg közösen Újpalotát! címmel.
Ezek után megkérte az asztalnál ülő három szakembert, hogy:

Mondják el szakmai benyomásaikat, véleményüket a kérdőívre adott válaszokból megismert lakossági elképzelésekről!

Novák Ágnes építész, egyetemi tanár szerint a válaszolók szeretnének is valamit, meg nem is, borítsa is fel a struktúrát, illeszkedjen a nagyvárosi miliőhöz, legyen hightech is, de legyen otthonos, romantikus zöldövezet továbbra is, vagyis az emlékek is maradjanak meg érintetlenül. Legyen kisvárosias és nagyvárosi miliőt sugárzó egyszerre!? - kérdezett vissza a szakember.
Nemes Attila, művészettörténész, városfejlesztő: számára egyszerre jelenik meg a helyi közösség különböző rétegeinek külön-külön létező elvárása, de jórészt passzív megjelenítésben, azaz nem oda-vissza kapcsolatokban, hanem csupán a látványosság szintjén.
Balázs Zoltán főépítész: emlékeztetett, hogy a 4-es metróról mindenki elfelejtkezett. Pozitívumként sorolta, hogy a Toronyhírben megfogalmazott (Mit kíván Újpalota?) három elvárás közül a közkönyvtár megvalósítása előkészítés alatt van, a templom helyét már kijelölték, s a Fő térről való gondolkodás elindult. A térképészeti hivataltól várják a digitális térképet, s készülnek ötletpályázatot kiírni a Műszaki Egyetem építészhallgatói számára. A térvilágítás, a padok és a szökőkút szinte minden válaszban megtalálható – mondta.
Péterfi Feri utalt a Mátyás tér rehabilitációjára, ami a tér körül lakók aktív közreműködésével zajlott, zajlik, s feltette az újabb kérdést:

Mit tartanak megvalósítandónak a szakemberek a válaszok alapján?

Nemes Attila a tér és közösség kapcsolatát hangsúlyozta, s hozott példákat is (pl. a Keleti pályaudvar előtti süllyesztett tér mozgatható betonrönkjei). Szerinte Újpalota egy modern, nagyvárosi kísérlet, ezért nem kellene elmenni a kisvárosias miliő felé. Süllyesztett tért képzelne el, már csak a metrómegálló miatt is, s ott könyvtárt, kávézókat, patikát, kövön futtatott vizet, mint a Millenáris parkban, valamint javasolná felüljáróval összekötni a csigalépcsős szolgáltatói házzal, sőt élő kapcsolatot létesítene a csarnok és a Fő tér között is. Sürgősen megteremtené a közösségi kommunikáció legelemibb formáit: padokba épített monitorok, vagy „telefonkagyló”, amibe mindenki belemondhatja, amit a térről gondol...
Novák Ágnes a fény és a szín elengedhetetlen fontosságát emelte ki, ezért hangsúlyozta, hogy víz kell a Fő térre, vízszintesen is, függőlegesen is. Kis szobrok, amik „élnek” akkor is, amikor az emberek éppen nincsenek ott. Attraktív zöld elemről, változtatható kertészeti berendezésekről beszélt és mutatott rá példákat a kivetítőn keresztül.
Balázs Zoltánnak eszébe jutottak erről a napelemes világítótestek, és a parkőr-szolgálat szükségessége.
Novák Ágnes és Nemes Attila szinte egyszerre fogalmazták meg, hogy csápok kellenek a Fő tér és a lakótelep környező részei felé és között, sőt mobil játszóterek.
Új feladat adódott : a Fő téren ki lehetne találni Újpalota szimbólumát, rövid elnevezését, amiről mindenki tudja, miről van szó, s azt is, hogy hozzánk tartozik. Nemes Attila egészen rendhagyó módon azt javasolta, hogy egyszer egy vasárnap délelőtt zárjuk le a Szentmihályi út előtt a Nyírpalota út utolsó szakaszát, tereljük el a forgalmat és készítsünk ki rengeteg zsírkrétát: ki-ki lerajzolhassa akár a flaszterre, hogy milyen legyen a Fő tér.

A jelenlévők hozzászólásai következtek.

A PÉNZ
Ketten is megkérdezték (Tóth József és Czibik Tamás), hogy van-e tudomásunk arról, meddig mehetünk el financiálisan az elképzeléseinkkel? Tóth Lajos, a Csokonai Művelődési Központ igazgatójának válasza szerint: álmodni akkor is kötelező! Vizér Klára felidézte a képviselőtestület előtt elhangzott polgármesteri ígéretet: három év alatt száz milliót biztosítani lehet e célra.
KIHÍVÁS BERUHÁZÓI CSAPATOKNAK
Komoly beruházói csapatot vonzhatna a feladat – állította Nemes Attila – , mert akkorák a távlatok, fejlesztési lehetőségek. Csak kézben kell tartani a közösségi elképzelések szerint. Novák Ágnes mindjárt példát is hozott rá a soproni Deák tér megvalósításával - ahol az építtetők sajnos nem működtek együtt a lakossággal, s ebből sok konfliktus származott később.
MEGELŐZŐ ELEMZÉS
László Tamás építész azt javasolja az önkormányzatnak, hogy végeztessen el megelőző elemzést. Máshol a főtér köré szerveződik a város, itt a város közepén egy lyuk a Fő tér, ráadásul „fogoly” is, nincsenek kapcsolatai a lakóteleppel, csupán közlekedési funkciója van. Hol vannak a Fő tér határai? Szerinte ezek: a vásárcsarnok, a csigalépcső szolgáltató ház, a Közösségi Ház és a Profi a cukrászdával. A Közösség Házból kellene kiindulni, s kivinni onnan a kultúrát a térre, de hogyan és pontosan hová? A buszmegállók helye, közlekedési utak helye és iránya? Értéktelenségek, hiányok a Fő téren? Ellentmondások a Fő téren és a lakótelepen...
MIELŐBB INDULJON EL AZ ÁTALAKULÁS
Kőrösi Lajos – mint mondta – harmincöt éve lakik itt, ez alatt ez a tér már kacsalábon forgó tér lehetett volna.
Várhegyi Gábor megjegyezte, hogy húsz éve él itt, s azóta semmi sem változott, idén február óta is eltelt nyolc hónap s még szinte semmi sem történt. Szerinte abszurdum a metróra apellálni, máshol is működött tér, s lett ott metró is, miért kellene, hogy akadályozzák egymást?!
Valcze Éva megerősítette, hogy az értéktelen tárgyakat mielőbb s feltétlenül el kell innen vinni, a „rémisztő pavilonsort” külön is kiemelte.
HELY A KÖZÖSSÉGI TOVÁBBGONDOLKODÁSHOZ
Budai Zsuzsa: a mintára vágott sövényt nagyon pártfogolná, s javasolja egy portál kiépítését is, rá fehér lapot, s mindenki rajzolja oda, hogy mit hová tenne.
Jákváry László számára az a legfontosabb kérdés, hogy hogy lehet kiemelni ezt a harmincezer embert a közönyéből. Vigyük ki a kérdéseinket a buszmegállókba?! - kérdezte – vagy tanácsolta (?).
Kelemen Árpád határozott hangon közölte, hogy szerinte ne a Fő tér igazodjon a metróhoz, hanem a metró a főtérhez, mint máshol. Ne álljon le a Fő térről való gondolkodás – hangsúlyozta -, ki kell vinni a tervezgetést az emberek közé, ki kell jelölni dátumokat, szélesíteni a bekapcsolható helyiek körét.

Péterfi Ferenc összefoglalta a nagy vonalakban megrajzolható konszenzust.

Induljon el mindenképpen a Fő tér átalakítása, de nyitottan, semmiképpen sem felülről eldöntve és véglegesen. (Pl. a metró alkalmazkodjon a Fő térhez és nem fordítva!)
Létesüljön mindenképpen egy központi fal– találkozóhely-féle - (sövényből, kövekből vagy bármi más természetes anyagból), ahonnan kiindulhat a közösségivé válás folyamata.
Szülessék egy tér-szimbólum (tér-név), ami összeköti az itt élőket a térrel, s kezdhetik a magukénak érezni.
Élő csápokkal kapcsolódjon a lakótelep egyéb részeihez, legyen nyitott a vásárcsarnok és a csigalépcsős szolgáltatóház felé.
Legyen kiírva mielőbb ötletpályázat az eddigi fórumokon elhangzottak maximális figyelembe vételével.
Legyen többszintű a tér, a süllyesztett alsó – védettebb - szinten legyenek kávézók, könyvesbolt, hírlapárusító helyek, patika, különféle találkozóhelyek, kiemelten a kultúrával való találkozás helyei.
Legyen központi közösségi helye Újpalotának, ahonnan szétsugárzik az egymáshoz és a helyhez kötődés ereje.

(Lejegyezte: Báthory Erzsi)