Jajkiáltások, vészjelzések a nonprofit szektor anyagi
támogatásával kapcsolatosan - különös tekintettel az NCA működésére
1. Mindenféle feszültségeket tompító és nyugtató állítás ellenére
meggyőződésem, hogy a hazai NP szektor a válsághelyzet határához közelít.
A konfliktusnak most elsősorban a pénzügyi-gazdálkodási elemeire összpontosítok,
de számtalan más probléma is egyre inkább nehezíti, esetenként lehetetleníti
a szektor normális működését.
A kedélyeket – teljes joggal – leginkább a költségvetési törvény megszorításai
borzolták fel. Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a pénzügyi kormányzat
előbb a tartalékképzési kötelezettség, majd a maradványképzési kötelezettség
ürügyén elképesztő méretű – előre senki által, még a jelentős apparátussal
rendelkező kormányzati szervek által sem jelzett – megszorításokat és
pénzügyi visszatartásokat vezet be. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezzel a
rosszul készített és működtetett költségvetés bűneit akarja a kormányzat
a civil társadalmon (is) korrigálni, s közben az állami bürokrácia azt
a komikus és hamis látszatot igyekszik kelteni, hogy mindenért a figyelmetlen
(a költségvetési törvényt nem alaposan tanulmányozó) civil szektor a hibás.
A helyzet igen komoly konfliktust okozott - egyebek mellett - a kulturális
tárcánál, a környezetvédelmi tárcánál és a civil alapot kezelő Ifjúsági,
családügyi, szociális esélyegyenlőségi tárcánál is. Az elkezdett programokhoz
járó pénzek jelentősen késleltetett átutalása – sokak szerint tartós állami
használata – nem új jelenség, az az EU-s támogatásoknál (HEFOP, ROP) is
igen gyakori trükk.
2. Az NCA esetében alapvetően három szereplőt nevezhetünk meg: az
elosztást meghatározó civileket (az Alap Tanácsát, de inkább a kollégiumokat),
az apparátust képviselő miniszteri titkárságot és a pénzkezelést végző
Magyar Állam Kincstárt.
Szerencsétlen dolog, hogy az állítólag prosperáló gazdaság mellett is
üres, vagy hiányos állami büdzsét és a gyakran nagyon
lassú és irracionálisan nehézkesen működő két állami szereplő hibáját
- a saját mulasztásairól és működési zavarairól elterelve a közfigyelmet
- úgy próbálja a politika és a kormányzat kommunikálni, hogy a civilek
állítólagos korruptságát, a saját szervezeteik javára hozott döntéseket
hangoztatja. Ezzel a jóindulatot legalábbis nélkülöző megnyilvánulással
igyekszik egymással összeugrasztani a nonprofit szektor szervezeteit,
és a régi, a politika által többször bevált módon a bizalmatlanságot erősíteni
a közvéleményben a civil társadalom iránt. Ehhez - sajnos - „remek” partnert
talál magának a médiában.
Hibás, bűnös, komoly társadalmi veszélyeket magában hordozó felelőtlen
magatartás ez a kormányzati szervek részéről! Természetesen minden szabálytalan
és tisztességtelen döntést, magatartást meg kell nevezni és felelőssé
tenni a civil oldalon, de fontos, hogy tudatosodjon a politikai szereplőkben,
hogy ebben az ügyben mindezek mellett, a civil szereplők nyújtják
az NCA három résztvevője közül messze a legjobb teljesítményt.
3. Az egyik legnagyobb probléma a működésben, hogy a rendszer
alapvetően a bizalmatlanságra épül. Ez minden képzeletet felülmúló bürokratikus
képtelenségeket eredményez. Mintha a politika által korábban a civil alap
létrehozására és annak méretére hozott progresszív döntést most az apparátus
igyekezne felülbírálni: „mégis csak túl nagy az a 7 milliárd nektek,
majd mi alaposan a körmötökre nézünk”.
Egyoldalúan fogalmazott szerződések, késleltetett eredményértesítések,
gyakran a program lejárta utáni utalások, hibás szerződésszövegek, használhatatlan
költségvetési táblázatok… és sorolhatnám, s közben a másik oldalon kicsinyes
formai megfelelések számonkérése a pályázóktól. És jókora adatszolgáltatási
kötelezettség, amely adatokat az e-demokrácia, e-kormányzás és más bombasztikus
modernizációs szlogenek alapján, a kormányzati szerveknek kellene a saját
nyilvántartási rendszereikből (bíróságok, más igazolást nyújtó szervezetek)
automatikusan – idő, pénz, sokszorosítási és egyéb áldozatok nélkül –
önmaguk számára megszerezniük.
4. Ennek az ügynek a kapcsán is jól látható a nonprofit szektorra leselkedő
legnagyobb veszély, hogy az állami (vagy az állami apparátusok által közvetített
más, pl. EU-s) forrásokhoz való hozzáférés ürügyén teljesen alárendelődnek
és beleolvadnak a tőlük idegen és a működésüket könnyen megbénító, a szabadságukat
alapjaiban veszélyeztető, a gyorsreagálásukat és innovatív készségüket
lefékező költségvetési és más bürokráciák rendszerébe.
Egy olyan rendszerbe csúsznak bele, ahol ők rendszeridegenek!!!
5. Ha a Nemzeti Civil Alapprogram volt olyan előretekintő és korszerű,
hogy létrehozásakor felelős partnert keresett és talált a harmadik szektorban,
akkor az általa létrehozott pénzalapnak is érdemes lenne ezt a korszerűséget
követnie.
Közgazdasági szakemberek segítségével sürgősen kellene olyan konstrukciót
kialakítani, amelyben azt a megvalósított elhatározást, hogy ne a pártkatonák
és hivatásos politikusok döntsenek a civil szektor pénzügyi támogatása
felől, követné annak a kimunkálása, hogy az elosztást követően kiszabadítsa
a Nemzeti Civil Alap forrását az állami- költségvetési béklyók - tehát
a folyamatos állami-kormányzati beleszólás esélye - alól. Egyúttal
megtalálja azt az ellenőrzött, de mégis a rendszerhez igazodó szerkezeti-szervezeti
formát, amelyben megfelelő rugalmassággal, gyorsasággal és felelősséggel
használhatja a szektor – a közjó és a társadalom javára – az őt megillető
pénzalapot.
Budapest, 2005. szeptember 27.
Péterfi Ferenc
az NCA Civil Szolgáltató és fejlesztő és információs kollégiumának
a miniszter által megbízott tagja
|
