„Romániában nincs Erdély”

A fenti mondatot a nagylaki határnál mondta egy román határőrtiszt, amikor arra a kérdésére, hogy hol voltunk, a buszsofőrünk azt mondta, hogy: Erdélyben. Na most a határőr közleménye két dolgot jelenthet. Egyik: a románok Erdélyt Ardeal-nek mondják, s lehet, hogy ő csupán a rossz kiejtést nehezményezte sofőrünk beszédében. Másik: a románok szemében Románia egységes nemzetállam, s ha az ember átlépi keletről a nagylaki határállomást, akkor csak Romániából jöhet és kész. De akkor miért kérdezi, hogy hol voltunk?! Végül is titok maradt, hogy miért kérdezte, és miért mondta válaszként azt, amit mondott, mert tekintettel a határőrök utas-feltartóztatási lehetőségeire és fantáziájára, nem akartuk firtatni, hogy van-e Erdély Romániában vagy nincs. Mi úgyis tudjuk, hogy Erdély VAN. Elpusztíthatatlanul. Ő meg higgyen, amit akar.
Most szeptemberben Dél-Erdélyt jártuk végig, s szent esküvés alatt bizonyíthatjuk ismét, hogy van, méghozzá gyönyörű (nem mintha mi kételkedtünk volna benne valaha is!).
Az Újpalotaiak Baráti Köre tizenkilenc fővel öt napos tanulmányi útra indult a megszokott Mercedesz autóbusszal és különlegesen intelligens és barátságos sofőrével, Gyurival. Útvonal: Kolozsvár – Toroczkó – Nagyenyed – Fehéregyháza - Sepsiszentgyörgy – Kézdivásárhely - Szent Anna tó – torjai büdösbarlang - Szászhermány – Brassó - Törcsvár – Gyulafehérvár – Arad. Felkészült és profi idegenvezetőnk Brogyanecz Feri volt, egyesületünk hegymászó, sí- és vadevezős bajnoka.
Hosszú lenne elmesélni élményeinket és kalandjainkat, így csak egy-két érdekességet emelnék ki. Kolozsvárt például a két évvel ezelőtti utunkon alig tudtuk megnézni a Szent Mihály templomot, Mátyás király szülőházát meg a Házsongárdi temetőben egy-két nagy magyar sírját, most elsétáltunk a Szamos partjáig, megnéztük a Magyar Állami Operaházat és azt a régi stúdióépületet is, ahol a múlt század elején Janovics Jenő színházigazgató úr az első magyar (néma!) játékfilmeket készítette, például a Bánk bánt (sajnos, elveszett).
Torockón a múzeum tárlatvezetője és mindenese olyan élvezetesen mutatta be Torockó sajátosságait, építészetét, népviseletét, hagyományait, hogy alig tudtunk elszakadni az öreg épülettől és a benne felhalmozott látnivalóktól. Nagy élmény volt a vízimalom is, amely 1752-ben, fából épült, s még mindig működik, ha beindítja öreg tulajdonosnője. Torockó fölött a Székelykő magasodik, ez a több mint ezer méter magas kopár hegy, ami mögött „kétszer kel fel a nap”.
Nagyenyed kollégiuma és a vár Jókai és Mikszáth világát idézte meg. Találkoztunk a magyar kollégium igazgatónőjével és a diákokkal is, akik büszkék arra, hogy magyarul beszélnek, a városban is, mindenhol. A várfal tövében emléktábla őrzi azoknak a székelyeknek a tömegsírját, akiket 1849 januárjában az Avram Iancu vezette szabadcsapatok legyilkoltak. Avram Iancunak – e fenti eseménnyel ellentétben kizárólag hősi - emlékét szinte minden román városban megtaláljuk, Kolozsváron például kétszer akkora szobor alakjában, mint Mátyás királyunké a Főtéren. (Ez a történelem: aki a székelyek gyilkosa volt, az a románoknak hős.) A nagyenyedi főutca egyik vendéglőjében halotti torra gyülekezett egy nagyszámú rokonság, s tőlük csak magyar szót lehetett hallani. Amúgy ebben a régi magyar iskolavárosban nagyon kevés magyar szót hallani, s egy szomorú esemény, melynek véletlen tanúi voltunk, azt bizonyította, hogy akad olyan román, aki kihívóan büszke arra, hogy nem is hajlandó érteni a magyart.
Fehéregyháza mellett megkoszorúztuk a Petőfi-emlékhelyet, amely halhatatlan költőnk halálának vélt színhelyét jelöli, legalábbis itt látta őt utoljára, menekülés közben a katonaorvos. Az emlékmű az országút mellett áll, nehezen megközelíthetően, örökös dübörgésben, de ez cseppet sem csökkentette áhítatunkat. Eszünkbe jutottak Illyés Gyula sorai a talán legszebb Petőfi-monográfiából: „Mondhatjátok az édesanyának, hogy legkedvesebb fia halott, nem hiszi el...”
Sepsiszentgyörgyön két este is a Szentgyörgy pince étkei és hangulatos zenéje szereztek nagy örömet, még óriásit táncoltunk is. A református vártemplomban tanúi lehettünk egy esküvőnek és egy temetésnek. A várfal tövében két kopjafa őrzi annak a két magyarnak az emlékét, akiket 1854-ben, a forradalom és szabadságharc eszméjének újraélesztésének vádjával felakasztottak az osztrákok.
Kézdivásárhely a legtávolabbi magyar város, csodálatos főtérrel. A főtéri házak kapui mind egy-egy utcácskába nyílnak, és ettől van az embernek olyan bent is-kint is érzése. Itt is akadt önkéntes, helyi, magyar idegenvezetőnk, mint szinte mindenhol Erdélyben.
Innen folytattuk utunkat a Szent Anna tóhoz és a torjai büdösbarlanghoz. Előbbi egy fenséges, fenyőkkel körülölelt, mélységes mély, mélyzöldszínű tó, különleges kisugárzással. Utóbbi érdekessége, hogy a barlangban a talajtól kb. egy méter magasságig kénhidrogén és széndioxid gáz terjeng, de az egész hegynek záptojásszaga van a vulkanikus eredet miatt. A barlang jótékony hatással van az emberi szervezet különböző életfunkcióira, csak tilos lehajolni és belélegezni a halálos kénhidrogént. Ha álldogálunk kb. negyedóráig a barlangban, kellemes melegség öleli körül a lábszárunkat, az alsótestünket, s a barlang nyílásán kitekintve láthatjuk is a meleg kiáramlása miatt vibrálni a levegőt.
Romantikus kitérő volt Bran avagy magyar nevén Törcsvár meglátogatása. A vadregényes hegyen épült, ékszerdoboz képzetét keltő vadregényes vár utolsó lakója Mária román királynő volt. A kályhák, a keleties kényelemszeretettel berendezett szobácskák, a kanyargós, rejtőző folyosócskák, csigalépcsők, erkélyek teljes mértékben női lélekre és ízlésre vallanak, nagy öröm volt végigjárni még a férfiembernek is. Hogy miért ragasztották hozzá az idegenforgalommal foglalkozók Drakula nevét, az végig rejtély maradt számunkra. Hogy jó fogás volt, azt bizonyítja a rengeteg külföldi autóbusz, turistacsoport, s a Drakuláról elnevezett hotelek, vendéglők a vár körül. Az elképesztő tömegű vásározó sátráról Drakula-bábok integetnek és ijesztgetnének huhogásukkal.
Dél-Erdély külön nevezetességei a szász városok. A szászok gazdag városai a történelem folyamán mindig ki voltak téve tatár, török rablótámadásainak, ezért a templomukat erődítménnyel vették körül és támadás esetén a családok mozgatható vagyontárgyaikkal bemenekültek a vastag falak mögé. Ezek a parányi fülkék a vastag várfalban a hosszú századok alatt az erdélyi szászokban élő hihetetlen életszeretetet és a közösség erejét bizonyítják. Templomuk belseje is a praktikumról és a hagyományok mélységes tiszteletéről mesél.
Brassó elbűvölő szász nagyváros. A belváros múlt század elején épült szecessziós házainak mindegyikét órákig lehetne csodálni, annyi ötletről, esztétikai érzékről, jó ízlésről, fantáziáról és díszítőkedvről tanúskodnak. A fekete templomba, sajnos, nem tudtunk bemenni, mert mire odaértünk, a mise már elkezdődött, bezárták az ajtókat, hogy ne legyen profán sétafika a mise alatt. A mise végét viszont már nem tudtuk kivárni.
Gyulafehérvár, az egykori magyar fejedelmi és püspöki székhely várát ma román orthodox templom és egyházi épületei uralják. A felvilágosult II. József császár a Horia-Kloska felkelés vezetőit meglehetősen felvilágosulatlanul kerékbe törette, emléküket a Horea-szobor, az erdélyi és a román fejedelemségek egyesítését a XVI. század végén megkísérlő és kudarcot valló Mihail Viteazul (magyarul Vitéz Mihály) vajda emlékét az ő lovasszobra őrzi. Az egykori magyar fejedelmi palota ma hivatal, de falai, ablakai a reneszánsz építészet nemes egyszerűségét és szépségét mentették át korunkra. Mellette, hatalmas fák között méltóságteljesen áll a régi, a románkort és a gótikát egyesítő építészeti remekmű, a római katolikus katedrális. Ott nyugszanak a Hunyadiak, János Zsigmond, Izabella királyné, Fráter György, Bethlen Gábor...
Arad igazi nagy, határközeli város. Főutcája szintén a múltszázad elején épült, hasonlít Budapestre és Bécsre. A híressé vált Szabadságszobor körül – jelentjük! - elkészült a park, s kifogást csak a tér túloldalán csúfoskodó tűzfallal szemben emelhetünk.
Hát most ennyit láttunk Erdélyből, de még mindig határtalan a látnivalók száma. Úgy hogy: jövőre ugyanígy, ugyanitt, veletek! - mondtuk egymásnak búcsúzóul.

Báthory Béla

További képek megtekinthetőek az alábbi linken:
http://keptar.organic.hu/erdely/tolcsvar/