Nem csak EGY van,
hanem KETTŐ, HÁROM, sőt TÖBB

Tordai Zádor filozófus e mondata a hetvenes-nyolcvanas években, a késő-kádárkorban terjedt el az un. második nyilvánosságban, s cinkos összemosolygások közepette idézgettük. Ez a mondat arról szólt, hogy – bár Magyarországon csak EGY van, pártból, ideológiából, szlogenből, múltból-jelenből-jövőből, parancsból, elképzelésből, álomból stb – valójában, a világ élhető felén TÖBB párt van, többféle világkép, ideológia, vélemény, szerveződés, szlogen, elképzelés, álom és így tovább. Ez utóbbit úgy hívják, hogy demokrácia, az előbbit úgy, hogy diktatúra – lágy vagy kemény, egyre megy. Természetesen a demokrácia sem tökéletes, mint ahogy e világon semmi sem az, de azt, aki más véleményen van, nem bélyegzik meg, nem szorítják ki, nem lehetetlenítik el, nem csukják börtönbe, nem akasztják fel és így tovább. A demokrácia előnye ebből sarjadzik: a sokféle elképzelés, álláspont ütköztetése, cseréje (például úgy hívják: párbeszéd!) - révén kialakulhatnak konszenzusos, jó döntések a konfliktusok megoldásáról, a továbblépésekről, s optimális esetben a közakarat által szentesített politika a KÖZJÓ irányában működhet.
Nehéz persze az EGY uralma után megszokni a TÖBB létjogosultságát, párbeszédét, különösen azoknak, akik abból éltek, élnek, hogy az EGY uralmát kiépítették, támogatták, védték, előnyeit élvezték.
Szóval belátható, hogy a TÖBB, vagyis a demokrácia - a vélemények, életfelfogások, erkölcsi szokások, értékrendek, elvárások, elképzelések stb – sokfélesége lassan lesz elfogadott, általános és megszokott. Olyan, mint a világ élhető felén.
Mindez arról jutott eszembe, hogy a nyáron barátnőnk névnapját megünnepelni családias hármasban beültünk az egyik barátságos rákospalotai kertvendéglőbe (nincs olyan sok belőlük, sajnos!) halászlevet enni (nagyon jól csinálják!). Akkor már ott ült az egyik asztalnál egy hattagú család, amelynek 50 %-a vezetői pozíciót tölt be kerületünkben, vagyis a létszámból három fő. Amikor mi beléptünk s kölcsönösen köszöntöttük egymást, a családfő azt mondta kis mosollyal, félhangosan (nem baj, ha meg is halljuk!) a család többi tagjának: a Nyírpalota Társaság kihelyezett ülése - már mint: lesz itt foganatosítva megjelenésünk által!? (Notabene: barátnőnknek semmi köze a Nyírpalota Társasághoz!)
Eszünkbe jutott a nyolcvanas évek vége, amikor megalakult a Fidesz, s az életük nagy részében, kb. 45 éven át az EGY uralmát ismerő és elfogadó öregurak felháborodott levelei ostromolták a napi- és hetilapokat: MI AZ a „fityusz” vagy mi?!
Egy fölösleges kinövés a világ egyértelműen egyenes, sima, ág-bog nélküli törzsén! Zavaró és felháborító rendellenesség, amiben külön idegesítő, hogy hogyan lehet – lehet-e már egyáltalán – tőle megszabadulni?
Eszünkbe jutott még korábbról az 1985-ös, kétjelöltes választás előtt, a Lila iskola ebédlőjében tartott körzeti jelöltállítási gyűlés. Egy tömbben ült a Fennálló által mozgósított és felkészített, a végső harcra elszánt tagság. A jelenlévők meghallgatták a két hivatalos jelölt beszédét, majd jelentkezett egy férfiú, hogy neki is van elképzelése arról, hogy alakulhatnának a helyi ügyek, s azt most itt elmondaná. Nem kell! – mondta kórusban a tömb. Egyik ifjú kolleganőm szót kért és remegő hangon (nem volt hozzászokva az ilyen szerepléshez) azt kérte a jelenlévőktől, hogy hallgassuk meg legalább, mit javasol. Nem kell! – ismételte a tömb könyörtelenül. Nem is hallgat(hat)tuk meg.

Nyírpalota Társaság?! Minek ez? Miféle név ez? Miért hozták létre, kik és mifélék? S főleg mit akarnak? Milyen alapon?

Az önkormányzat egyik ellenzéki képviselőjét a többségi frakció körüli tágas berkekben, kellő hangsúly és arcfintor kíséretében, csak a „kekeckedő” eposzi jelzővel emlegetik, mert mindig „okoskodik”, „kifogásol”, javaslatokat tesz, MÁS véleménye van. Vagyis akadályozza a kerület olajozott működését!

A többségi frakció egyik képviselőnője egy olyan beszélgetésen, amit a kerületi vezetéstől eltérő állásponton lévő helybeliek hívtak össze egy fontos kerületi témáról, éppen a nyílt eszmecsere céljából, az egyik új budapesti helyi lapot „veszélyesnek” minősítette. Miért? Mert MÁST ír valamiről – netán sok mindenről -, mint ami EGY PÁRT véleménye? Az csak veszélyes lehet, nem?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán ideje észrevenni, amíg nem késő, hogy a világ, ha lassan is, de változik errefelé!
Nem csak egy van, hanem KETTŐ, HÁROM! Sőt TÖBB!

Báthory Erzsi