Főtér-keresőben egy dunántúli településen
Főtere nincs is, meg van is,
sőt több is!
Lovasberény többutcás, szalagtelkes település a Velencei
hegység északi előterében. A szőlőhegyen a régészek honfoglaláskori földvár
nyomaira bukkantak, az ott talált ritka leletek a fehérvári múzeumban
találhatók. Legkorábbról 1302-ben tesz róla említést egy  oklevél,
ebben Lowasberen alakban szerepel, s elképzelhető, hogy neve az Árpádok
korában létezett Berény nevű ősi magyar nemzetségre utal. Fényes Elek
1851-ben, Magyarország geographiai szótára című munkájában így ír róla:
„Lovas-Berény magyar mezőváros, Székes-Fejér vármegyében, Fejérvárhoz
északra 2 mérföldnyire, kies vidéken, 1409 katolikus, 1610 református,
1 evangélikus és 1210 zsidó lakja. Az uraság kastélya csínos ízlésű: angolkertjének
szépségét pedig a bele eső szőlőhegy különösen emeli, s e tekintetben
kevés mérkőzhetik vele. Vannak itt továbbá több boltok, egy nagy vendégfogadó,
válogatott schweitzi tehenészet a közel levő erdőben, több ezerre menő
nemesített birkanyáj. Határában van ugyan homokos föld is, de általjában
termékeny anyag ez. Bora jó. Erdeje szép. Falu ura gr. Cziráky Antal.”
A Cziráky-család 1730-ban vásárolta meg Lovasberényt, mely 1765-ben mezővárosi
kiváltságot kapott Fejér vármegye nemesi közgyűlésétől. A grófi család
jelentős beruházásokat hajtott végre a birtokon, aminek köszönhetően meghonosodott
az  erdőművelés,
az állattartás, a tégla- és cserépégetés. 1860-ban adták át a Székesfehérvár-Újszőny
vasútvonalat, ami sokat lendített az áruforgalmon, ezáltal a falu, vagyis
a parasztgazdaságok, az iparosok és a kereskedők vagyonosodásán. A lovasberényi
zsidóság a XX. század elején beköltözött az egyre jelentősebb várossá
növekvő Székesfehérvárra, így a zsidótörvények idején már nem laktak Lovasberényben.
Ma a szépen rendben tartott zsidó temető őrzi emléküket. A módos lakosság
felekezeti kiegyensúlyozottságát mutatja, hogy a faluban mind a református,
mind a katolikus templomok építtetői versengtek egymással, melyik nagyobb
és melyik szebb. Mind a nagy, puritán méltóságú református templom, mind
a nagy, bazilika-szerű katolikus templom a település egykori főutcájának
elején található, közelükben van a polgármesteri hivatal, s itt áll az
I. világháborús hősi halottaknak emelt emlékmű is. Az utca másik végében
volt a zsidónegyed és a régi Tűztorony. Ebben az utcában azonban ma már
szinte alig van forgalom. Hétköznap az előljáróságot a falu forgalmasabb
útvonaláról kis utcákon keresztül közelítik meg az emberek, vasárnaponként
meg szinte csak az istentiszteletre, illetve a misére jövők-menők közlekednek,
vagy álldogálnak hazatérés előtti hosszabb-rövidebb tereferék alkalmából.
Lovasberényben több évtizede megszűnt a vasútközlekedés. Két nagy forgalmú
útvonal, a Székesfehérvárra menő 811-es főút, illetve a Velence felől
Nadapon keresztül Csákvár irányába haladó út metszi a falut. Gyakorlatilag
ezen utak mentén működnek a boltok, a cukrászda, a patika, a takarékpénztár,
a kocsmák és a kocsmák...
Lovasberény ékessége még ma is a Cziráky-kastély, amely a XIX. század
elején nyerte el végleges alakját az akkor divatos klasszicista stílusban.
A kastélyhoz tartozó angolparkban halastó is volt. A két világháború között
nyaranként, amikor a grófék nyaraltak, filmet forgatott a kastélyban és
a parkban báró Podmaniczky Félix filmrendező, a gróf jó barátja. A régi
keringő című játékfilm őrzi a kastély második világháború előtti szépségét.
A grófi család kecses kis rokokó kápolnáját, s az egykori park valamikori
bejáratát pedig ma is kőoroszlánok őrzik. Őrizhetik, mert a kastély meglehetősen
lerobbant állapotban van, a Műemléki Felügyelőség lényegében csak a tetőzetét
javíttatta meg. Még így is méltóságteljesen vonzó. Itt, a kastély előtti
téren tartják a nagyobb falusi ünnepségeket, színpadot alakítanak ki a
lépcsőzetén, kivilágítják, hangosítják. A falunapon a közeli vadásztársaságtól
kapott szarvasból fantasztikus finom szarvaspörköltet készítenek az óvoda
szakácsnői, s a falu apraja-nagyján kívül a növekvő számú hétvégi házak
tulajdonosait, a székesfehérvári szőlőtulajdonosokat is vendégül látják.
Néhány éve sportstadiont is építtetett Lovasberény a falu határában. Itt
tartják a sporteseményeken kívül a falugyűléseket is. A stadion kissé
messze esik a falutól a kerülő autós útvonalak miatt, de toronyiránt már
épülnek egyre-másra a házak, s így az utcák is. Hamarosan „összeér” a
falu a stadionjával.
Szintén néhány éve a két forgalmas útvonal találkozásánál lovaspihenőt
épített ki az önkormányzat, kúttal, szénatartókkal, hogy úrlovasokkal
lendítse fel a nagyközség forgalmát, de végül nem tudtak megegyezni a
környéken található lovasiskolák egyikével sem a kölcsönös támogatás mikéntjében.
Korábban a falunapon az utcabált két összefutó párhuzamos utcán, a kocsma
 és
egy élelmiszeráruház előtt – ahol a hétvégi vásárosok is felállítják asztalaikat
- rendezték, itt iszogatott, mulatott, táncolt élő zenére a helybeli lakosság.
Kérdésemre, hogy végül is van-e Lovasberénynek egy olyan főtere, amelyik
a falu központjában található, ahol az emberek rendszeresen találkoznak,
összejönnek, megvitatják közös dolgaikat, az egyik törzsökös család feje
így válaszolt: van is, meg nincs is, illetve több is van, mikor mire kell.
Ilyen a kastély előtti térség, aztán ilyen a fehérvári és a csákvári utak
metszéspontjában található nagy tér, ahol a nagy ABC, egy kocsma, meg
buszmegálló is van, s nem messze tőle a téesz irodaépületei. Ilyen a vásártér
a Rózsa áruház előtt, meg aztán ilyesmi funkcióval építtettük a sportstadiont
is... A történelem folyamán így alakult ki Lovasberény, s úgy látszik,
így alakultak ki főbb tereink is – mondta végül nevetve.
-dénes -
|
