Főtér hozott anyagból

Levelet kaptak azok a civilek, akik az újpalotai Főtér ügyében hónapok óta próbálják bevonni a tervezésbe a helyieket, s kérik őket mindenféle úton-módon, hogy merjenek álmodni maguknak igazi Főteret. Na, nem olyat, mint az olasz városkák főterei, ahol minden csupa napfény, állandó nyüzsgés, vidámság, élénk gesztikulációval kísért baráti beszélgetések zsongása, üvegpoharak finom koccanása, szökőkút csobogása és a vízcseppek villódzása tölti be a tereket, s ahol minden otthonos, közvetlen és az övéké...

Ezekről álmodni sem merünk. Rosszkedvünk tele és tavasza után itt van rosszkedvünk nyara, húzunk át szótlanul, görbe háttal a Fő téren, autóbusztól a házunkig, szedjük a lábunkat, s nem érdekel, hogy hogy néz ki ez a tér, elvégre mi közünk hozzá, nem?

Szóval azok a civilek, akik februárban meghívott építészekkel kerekasztal-beszélgetést tartottak az újpalotai Közösségi Házban, majd áprilisban meghívták azt a két bécsi építészt, akik a helyiekkel építenek várost, s a városvezetés ebben támogatja őket, majd kiadtak egy ingyenes kiadványt minderről, az Újpalotai Napokon is erről beszélgettek a Közösségi Házba varázsolt Kávéházban, s mindmáig gyűjtik kérdőíveken az újpalotaiak véleményét arról, hogy milyen VÁROSKÖZPONTOT szeretnének a Fő térből, szóval azok kaptak egy levelet a RÉPSZOLG-tól, konkrétan Csapó András kerttervezőtől és Tamás Béla ügyvezető igazgatótól. A levélben az igazgató úr és a kerttervező úr elküldte nekünk az általuk elképzelt újpalotai Fő tér műszaki leírását és tervrajzát. Íme!

Nem mondhatnánk, hogy nagyon elrugaszkodtak a valóságtól, s azt sem, hogy bármi jelét adták volna annak, hogy hallottak az újpalotai civilek, konkrétan a Nyírpalota Társaság jó féléve (ki)tartó Fő tér-tematizálásáról, olvasták volna a kiadványt, találkoztak volna a kérdőívekkel...

Abból indulnak ki, hogy a Diósgyőri Kohászati emlékoszlop olyan fontos minden itt élőnek, hogy jobb érvényesülése érdekében díszburkolatba foglalnák. Az Európa-fát hasonlóan emblematikus és közösségi pontnak vélik, köré kis pihenőt terveznek (ugyancsak) díszburkolattal, padokkal, valamint a nélkülözhetetlen, esztétikus és szemet gyönyörködtető SZEMÉTGYŰJTŐKKEL (?!). Figyelembe veszik, hogy egyesek megátalkodottan hozakodnak elő folyton a szökőkúttal, ezért a Karácsony Benő parkban is látható, alighanem készen kapható „gyűrűs” medencét ide is elhelyeznék a Fő tér közepére. Valami oknál fogva meg vannak győződve, hogy a Nyírpalota úti autóbusz-megálló az újpalotaiak kedvenc tartózkodási helye, ezért oda egy Napórát terveznek, s a budakalászi pattintott kőből épített virágágyak helyett paliszád elemekből építenének ágyásokat... (Elképzeljük, amint délutánonként, a buszokról munkából jövet lezúduló helyiek játékosan nézegetik a napórát, ahogy azt a mellékelt fényképen is látjuk... Az emberben azonnal felmerül egy kissé goromba kérdés: csókolom, tetszettek már egyáltalán errefelé járni munkanapokon, délutánonként?)

Lehet, hogy „földhözragadt” elképzelés, de kiinduló pontja lehet egy szélesebb körben hozandó döntésnek - írják levelük végén.

Rosszat sejtünk. A szélesebb kör csak nem a mi képviselőtestületünk lenne?!

Tisztelt Igazgató Úr, Tisztelt Kerttervező Úr!

Köszönjük, hogy elküldték elképzeléseiket, köszönjük, hogy megosztják velünk a terveket!

De őszintén be kell vallanunk, hogy mélységesen el vagyunk szomorodva. Nekünk ehhez a térhez, amit – úgy tűnik – így fognak megvalósítani, bármit is szerettünk volna róla közösen álmodni, semmi közünk nem lesz. TOVÁBBRA SEM!

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy nekünk az Európa-fa semmit sem jelent, amíg nyoma sincs körülöttünk, a városvezetés stílusában az európai szellemiségnek és mint a fenti példa is mutatja: NYOMA SINCS KÖZÖS DOLGAINKRÓL A CIVILEKKEL FOLYTATANDÓ PÁRBESZÉDNEK.

A kerületvezetés csak azokat a véleményeket hallja majd meg, amiket meghallani szokott, ezúttal például ilyeneket: nagyon szép tér, köszönjük szépen, nagyon hálásak vagyunk ezért a szép térért, különösen szép a szökőkút, hát még a napóra, és milyen jókat tudunk üldögélni a padokon, nagyon boldoggá tettek minket, tudjuk, hogy mindig a javunkat akarják, hogy kitalálják a gondolatainkat is, nem győzzük eléggé megköszönni... és így tovább.

A Védegylet elnökének szavait idéztük legutóbb az Útravalóban. Megerősítették a fentiek is szavainak igazságát: létezik-e, hogy mi egy félfeudális országban élnénk még mindig, itt, Európában?!

Báthory Erzsi