Nagyon hiányoznak a gyerekeknek, kamaszoknak való helyek, programok

Érdemes értelmes időtöltést szervezni!
Bemutatjuk Gulyás Gabriella szabadidő szervezőt

Gulyás Gabival régóta ismerjük egymást, de hát ez magától értetődő egy olyan kis „faluban”, mint Újpalota. Például amikor a kilencvenes évek elején Ádám Feri, a Rákospalotai Múzeum akkori igazgatója kitalálta, hogy jó lenne létrehozni a kerületben egy helytörténeti civil szervezetet a Hely – vagyis Rákospalota, Pestújhely és Újpalota - történetének feltárása, megismertetése céljából, akkor mi, tízen-tizenöten, akik ezzel egyet értettünk, közfelkiáltással Gulyás Gabit választottuk a leendő civil szervezet elnökének. (Talán helytörténet lesz az is, s majd nyomkereső utódaink kinyomozzák, hogy ez a Galgóczy Károlyról - ő írt először, szakszerűen Rákospalotáról a Pest-Solt-Pilis-Kiskunmegye monográfiája c. könyvében 1876-ban - elnevezendő civil szervezet miért nem jutott el többszöri nekifutásra sem a bírósági bejegyzésig.)

Hogyan és mikor lettél szabadidő szervező?

Eredetileg tanító végzettségem van. Tanítottam a Pattogós, majd a Sződliget utcai iskolában, aztán pénzügyi okok miatt elhagytam a pályát. Létrehoztunk a férjemmel egy sikeresnek mondható biztosítási vállalkozást, s amikor mód nyílt arra, hogy visszajöjjek az iskolába szabadidő szervezőként, boldogan visszajöttem, mert hiányoztak a gyerekek. Véletlenül hallottam meg három éve, hogy a Hartyán közi iskolában ilyet keresnek. Úgy döntöttünk, hogy a családi vállalkozásunk már működik nélkülem is, s felkerestem az igazgatónőt, Csörgő Máriát. Néhány mondat után felismert, ugyanis én a Hartyánba jártam általánosba, 79-ben végeztem. Akkor még váltóműszakos volt a suli, mert közel kétezren jártunk oda, s arra emlékszem, hogy ha elindultunk valahová, akkor nem lehetett látni a busz-sor végét. Mozgalmas élet volt mindig a rengeteg gyerek ellenére: kirándultunk, túráztunk, táboroztunk, de az egész úttörőélet mégsem volt „vörös”. Én még ifiként, vagyis középiskolás koromban is visszajártam, s segítettem az őrsöknek, rajoknak értelmesen megszervezni az iskolán kívüli közös időtöltést. Akkor még nem is hallottunk szabadidő szervezőről. Biztosan a múltam is számított a döntésben, hogy én lettem az iskola szabadidő szervezője. A végzettségem és a tapasztalatom indulásnak megfelelt, ugyanis pedagógiai vagy közművelődési diploma szükségeltetik hozzá, de már szereztem még egy felsőfokú szakképesítést is. A munkaköri leírásom szerint az iskolai rendezvények, táborok, túrák, kirándulások szervezésében, iskolaújság elkészítésében kell közreműködnöm. Ebben a kerületben egyébként minden nevelési-oktatási központban van szabadidő szervező!

Hány gyerek szabadidejét szervezed most?

Hatszázötvenen járnak a Hartyánba, de korántsem egyedül végzem ezt a munkát, egy ember nem is bírná. A Hartyánban nagyon magas szintű a sportélet, a kosarasaink országosan az első 15 között vannak, vagyis a „testnevelés tanszék” hosszú évek óta kiemelkedő szerepet visz a gyerekek szabadidejének megszervezésében. Aztán itt van német kisebbségi oktatás, ők is számtalan programot, rendezvényt hoznak össze. Évente van egészségnap, ami az egész iskolát megmozgatja és még a szülők is részt vesznek benne. Alapvetően minden délután lehetőségeket kell kínálni, hogy akinek ideje és kedve van, visszajöhessen vagy itt maradhasson tanítás után és közösen játsszanak. Van bringa-, csocsó-, pingpongbajnokság, aktivity, van kamasz-klub, amikor beengedjük az itt végzetteket is. Rengetegen akarnak bejönni, de csak azok jöhetnek be a jelenlegi tanulókon kívül, akiket mi a korábbi évekből ismerünk. Az a lényeg, hogy a gyerekek ne csellengjenek a lakótelepen a tanítás után, amikor a szüleik még dolgoznak, vagy nincsenek otthon. Ne a tévét bámulják, ahonnan a „multimédiás kerti törpék” ömlenek rájuk! Az a baj, hogy a helyi közművelődési intézmények nem nagyon mernek a kamaszoknak programokat kínálni. Legfeljebb színházi előadásokat tudok itt szervezni számukra Kelemen Árpiék segítségével.

Te is tudod, hogy nem a mersszel van baj, hanem azzal, hogy nem alkalmasak az épületek. Nézd meg ezt a Közösségi Házat, egy előtér, két terem, hol lehetne itt a gyerekeknek a jelenlegi szervezett tornákon és az internetezésen kívül még vonzó programot, elfoglaltságot biztosítani?

Emlékszem, hogy ez az én kamaszkoromban is nagy gond volt. A lépcsőházakban jöttünk össze, ott beszélgettünk, ha elküldtek, átmentünk a másikba, onnan a harmadikba... Pedig nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk, de hát a panel jól vezeti a hangot. Ebben a kerületben még diszkó sincs. Nagyon hiányoznak a gyerekek, a kamaszok számára a megfelelő helyek.

Nagyon hiányzik egy tinipark, ahol együtt lehetnének, görkorizhatnának, bringázhatnának, összejöhetnének, lenne zene, büfé... Összejöttök a többi szabadidő szervezővel, hogy egyeztessétek a gondjaitokat?

Persze, ez is jól működik itt, van a polgármesteri hivatalban a MOS-osztályon összekötőnk. Össze szoktunk jönni, egyeztetünk, hogy ki mit csinál. Egy tinipark tényleg jó lenne, de most arra biztosan nincs pénze az önkormányzatnak.

Nem is neki kell, hogy legyen. Itt van hely bőven, és akadnának erre vállalkozók is, pláne ha ösztönzést kapnak. Persze feltételekhez kellene kötni a működést, ugyanis ezek a korosztályok igen sérülékenyek, mint tudjuk... Van egy lányotok, ő is a Hartyánba jár?

Nem, ő nagyon „önjáró”. Még az oviban beíratta magát az angolra, anélkül hogy bármelyikünknek szólt volna. Onnan tudtuk meg, hogy az angol tanárnő üzent, be kéne fizetni a tandíjat. Azt is eldöntötte, hogy ő kétnyelvű iskolába akar járni. Elvittük a beiratkozás előtt néhány kéttannyelvűbe a nyitott napon, hogy lássa, biztosan, tényleg ezt akarja. Biztosan, s ő döntötte el, hogy melyikbe akar járni. Amelyik a legjobban megtetszett neki: a Dob utcai, ott az amerikai Andy bácsi a tanár. Uccu neki, felvételizett, fel is vették. Oda is jár, már az ötödiket végezte.

Neki ki szervezi meg a szabadidejét?

Hát az övét ő maga, ez az igazság.

be

Kapcsolodó linkek:

A Drégelyvár utcai Tinipark

Tinipark