Vacogó CD-k és indián tipi retextilből Istenkútról

Újpalotai Napok 2005

Idén nagyon készültünk rá. Azt terveztük, hogy a Fő téren a Fő térről szóljon elsősorban az összejövetel. Vagyis szétküldtünk, meg az időben megjelent Toronyhír-kiadványban is terjesztettünk kérdőíveket, amikkel a szemérmes helybeliek elképzeléseit szerettük volna előzetesen megtudakolni. Készült transzparens, készültek az építészek tablókkal, makettekkel... Indult egy Kávéház-program: ha nincs Újpalotán kávéház, legalább a Közösségi Házban legyen havonta egyszer kávéházi hangulat: tonett székek, kis asztalok, zongora, hangulatos zene, svéd asztalos fogyasztani valók és közben beszélgetés, véleménycsere. Miről is? Hát persze, a Fő térről. Hogy milyen legyen, milyennek szeretnénk, mi, újpalotaiak? Száznál több kérdőív érkezett vissza, ezekből már lehet képet alkotni: mi nem tetszik, mi az, amit eltakarítanának innen, s mit szeretnének elsősorban, s hová...? Most először a kerület három városrészéből egy-egy civil szervezet bográcsban főzést is vállalt.
Hát persze, hogy szakadt az eső. Medárd bejött – mondták a pesszimisták. El sem áll negyven napig – tették hozzá a borúlátók.
Szakadt szerdán és szakadt csütörtökön és szakadt pénteken, és senki sem hitte péntek este, hogy nem fog szakadni szombaton és vasárnap is...
A kávéházi összejövetel csütörtök este jó hangulatban lezajlott. Jót beszélgettek a jelenlévők. Adélka elmesélte legfrissebb párizsi élményeit is az ottani kutya-tartási fegyelemről. Varga Győző bátyánk először mérgelődött azon, hogy mások mit akarnak és miket képzelegnek a Fő térről, de aztán belátta, hogy mindenkinek joga van bármit akarni és elképzelni, neki is, s ettől meg is békélt. Ruh Bori pedig bejelentette, hogy öko-kampányt indít a Külvárosi Tankörösökkel. Az istenkúti Angéla pedig (Őt lásd később!) pedig nagyon szemléletesen, borzongva érzékeltette, hogy hogy hatott rá ez a mi strukturálatlan, hatalmas Fő terünk
Pénteken a szakadó esőben felállt a Sportiskolától kölcsönzött sátor, az oldalán a transzparens, hogy: Milyen Fő téret szeretnénk? Bent, a nyirkos hidegben vacogott a két könyvtárvezető az eladásra szánt könyvekkel és CD-kkel, és vacogtak a könyvek is, a CD-k is. A Közösségi Ház előterében, a világ tereiről szóló tablók alatt a helyi gyerekek tér-elképzelései sorakoztak: papírból, agyagból, maketteken. (Érdemes lesz majd elemezgetni, miért pirosak és kékek az ő panelházaik?) A kisteremben pedig csak néhányan álltuk körül az építészeket, akik a hidegben is képesek voltak órákig elszöszmötölni a Fő tér alaprajza fölött: hová, mit helyezzenek, minek mi a funkciója, hogyan és mivel lehet oldani a tízemeletes épületek és a földszintes „lepények” (lásd Profi, pavilonok, cukrászda) közötti irdatlan távolságból adódó feszültséget...
Lássatok csudát, szombat reggel kisütött a nap! Bár csípős volt a reggel, bizakodón felsorakoztak a Közösségi Ház oldalánál a civil szervezetek képviselői és a bográcsok. A Palotai Polgárőrség szakácsai marhalábszárból készítettek pörköltet petrezselymes újkrumplival. A Rákospalotáért Közhasznú Egyesületből és az Újpalotaiak Baráti Köréből egy-egy család készített közösen csülkös babgulyást. A Pestújhelyi Pátria Egyesület két férfivel képviseltette magát, de ők voltak a legprofibbak: mindenre gondoltak, még eldobható, vízhatlan abroszokat is hoztak. Báder György, az elnök saját fogású halakból halászlét készített, a helyszínen beirdalt kis halakat pedig paprikás lisztben megforgatta, majd PB-gáz segítségével forró olajban kisütötte. A kis halak még az ebéd elkészülte előtt egy szálig el is fogytak. A bográcsban készült ételeket a Mátyás étterem három szakembere véleményezte kóstolás útján, első helyre a marhapörköltet, másodikra a babgulyást és harmadikra a halászlét tették, de megjegyezni kívánjuk, hogy a sült halak mind elfogytak, mire a zsűrizés elkezdődött. A sütés-főzés izgalmait fokozta, hogy az érdeklődő helybeliek is szállingózni kezdtek, egyrészt a látványra, másrészt az illatokra, s mire az ételek elkészültek, egész sokan lettek kíváncsiak arra, hogy mi főztek a civilek. A Szabadidő Központ gondoskodott előre kis műanyag tálacskákról és kanalakról, így aztán a kihordott asztalok melletti padokon helyet foglalva hamarosan sok jókedvű ember falatozott együtt. Amikor kiderült a Mátyás étterem díjazása, sokan nyújtottak be ellenvéleményt az éppen előttük lévő tálacskában párolgó ételre esküdözve.
A napsütés elindította a szórakoztató egységeket is: a dodzsem mellett volt ringlispil, lovagolni is lehetett apró pónikon, kisvonat járt körbe a téren, s számos vásározó is megjelent.
A Családsegítő munkatársai és a Nyírpalota Társaság előzetesen meghívták a Pécs melletti Istenkúton működő retextiles civil szervezetet, mutassák be mi mindenre jó a retextil (a használt textiliák újrahasznosítása). Ők hatméteres szálfákból indián sátrat (tipit) állítottak fel, s retextilből gyerekjátékot rögtönöztek rá használt bicikligumikból és egy autógumiból.
Kár, hogy a sokadalomban és a zsibongásban kevesen vették észre őket és azt a „térplasztikát”, amit a Fő térre varázsoltak.
Az indián sátor, amihez sok ember kell és alapvetően összmunka, összefogás, egymásra figyelés, talán kicsit Újpalota jövőjéről is szól. Jó lenne, ha sokan lennénk, összefognánk és figyelnénk egymásra, s akkor biztosan jobban is éreznénk magunkat az év minden napján, nem csak az Újpalotai Napokon – ha kisüt a nap is.

be