Emlékek a régi Palotáról

A szamárház

A mostani sok vitát kiváltó kerületi városközpontban nem is olyan régen a jelenlegi almazöld falanszter-ház helyén földszintes házak sorakoztak egymás mellett a tanácsházát (ez volt az egykori és mai Városháza 1948 és 1990 közötti neve) körbefogva. A tér tágas volt és napfényes, az Eötvös és a Szőts Áron utca közötti részén húsközért, fodrász és egy trafik is működött a fenti időkben. Anyám abban a húsközértben vásárolt mindig, s rendszerint vitt Vilinek feketekávét is, hogy szép húst kapjon. Biztos vagyok benne, hogy minden asszony vitt szegény Vilinek vagy egy feketét vagy egy féldecit, s mindenki azt hitte, hogy ezért kap szép húst, netán belsőséget, velős csontot, s eleve szebbet, mint a többiek. Vili pedig nem volt más, mint Varjú Vilmos olimpiai és Európa-bajnok súlylökő, aki a Közért színeit viselő csapatban küzdött. Óriási, 120 kg-os, rendkívül barátságos és közvetlen férfiú volt, aki szerényen viselte nem mindennapi népszerűségét. Nem hiszem, hogy sok asszony dicsekedhetett Budapesten azzal, hogy például a hétvégi négy szelet rövidkarajt egy olimpiai és Európa-bajnok hasítja ki neki a sertésbordából. A húsközérttel átellenben ugyanaz a régimódi – de a környéken az egyetlen! - közért terpeszkedett, ami ma is, a Deák utca sarkán pedig az egykori Palota Gyöngye nevű étterem dísztelenkedett. (A helyén most háromemeletes, szúrós-hegyes ronda társasház dísztelenkedik.) 1948-ig a Palota Gyöngye helyén az éhes vendégeket a Mészáros-féle kisvendéglő fogadta, ami 1948 után közönséges vendéglátóipari egységgé változott, amiből 12 egy tucat, majd az 1953-as generál-felújítás után végleg elvesztette patinás kisvárosi jellegét. Neoklasszicista stílusával, aranystukkós báltermével és hajnali hatig nyitvatartó bárjával méltán volt keresett mulatóhely főváros-szerte.
Kevesen tudják, hogy a Jármű Rt. felé haladva a Bácska utcán a 8. szám alatt igazi műemlék-jellegű ház bújik meg: a szamár-ház. Az ötvenes években, gimnazista koromban, amikor biztosan elkéstem volna a Dózsából, mindig a szamárház udvarán rohantam keresztül, s így rövidítettem le 30 másodperccel a Deák utcai kerülőt a gimiig.
A szamár-ház hosszú, keskeny telekre épült, belül, a boltíves kapu mindkét oldalán, egymással párhuzamosan hosszú földszintes ház nyúlik egészen a tömb másik végéig, a Fő utcáig, ahol szintén boltíves kapu található. A kapuk melletti lakások kétszobás összkomfortosak voltak mindig is, a többiek – összesen 16-16 lakás sorakozik egymással szemben a két utca között - komfortnélküli szoba-konyhás lakások. Az általuk közrefogott hosszú udvaron álltak a negyvenes évek közepéig a szamaras kocsik. Rákospalotára ezek a szamaras kocsik hordták szét a vizet, amíg nem volt vezetékes ívóvízellátás, utána pedig megrendelésre szállítottak fától, széntől kezdve építőanyagon át a bútorokig mindenfélét. Ma is olyan alacsonyak a szamárház lakásai mint régen, s ma is végig lehetne futni a hosszú udvaron, bár tele van ültetve bokrokkal, fákkal, virágokkal, itt száradnak a kimosott ruhák is. Még kis sámlik és székek is állnak a lakásajtók előtt, hogy ki lehessen ülni beszélgetni jó időben, estefelé. Ma már néhány lakást szintén összkomfortosítottak a komfortnélküliekből. Nemcsak lakások voltak a szamárházban, hanem kis boltocskák is, például díszállat és halkereskedés. Iszonyúan szerettem itt ácsorogni és bámulni a díszhalakat. Lehetett kapni akváriumot is, haleledelt is, s miután nagy vágyakozásom a díszhalak után a spórolt pénzemből beteljesedett, s végre akvárium- és díszhaltulajdonos lettem, még többet ácsorogtam és bámultam a kirakatát. (Nem tartozik szorosan a szamárház történetéhez, de azért megjegyzem, hogy eme tulajdonosi státuszom akkor szűnt meg, amikor nagymamám a frissen született, s az anyjuk elől ötliteres befőttes üvegbe menekített gupikat nagytakarítás közben kiöntötte az ablakon át a hóval borított udvarra.)
A tér nevezetessége még az is, hogy a jelenlegi Kisgazda-székház előtti háromszögletű terecske alatt található Rákospalota egyetlen Northon-rendszerű (nyomókutas) artézi kútja, Pataki Béla egykori tanácselnök (ma díszpolgár) által lebetonoztatva és megszüntetve.
Jelentem, a szamárház még megvan és s műemléki védettséget élvezhetne, ha Rákospalota múltját gondosabban őriznék azok, akiknek ez dolga.

Báthory Béla