Archívum

Eljut hozzám a nép hangja

Rengeteg információnk van a lakosságtól
Beszélgetés Hajdu László polgármesterrel a ciklusprogramról és a -tervezésről

Köztudott, hogy polgármester úr régóta a kerületben lakik. Mi tartotta itt?

Ha az embert a sorsa idehozza, akkor igyekszik beilleszkedni és jól érezni magát, mert más helyette nem teszi ezt meg. Ez persze csak az egyik oka. Most Pestújhelyen lakom, de a kerületbe újpalotai lakosként kerültem. Szerintem Újpalota – már akkor is, most pedig még inkább – az egyik legszebb lakótelep. Nagyon szerettem ott lakni, persze Pestújhelyen is jól érezzük magunkat.

Mit szeretett, mit szeret Újpalotán?

Az újpalotai lakótelepet úgy tervezték és építették, hogy figyelembe vették más lakótelepek hibáit: tágas, nagy parkokat és zöldterületeket hagytak, amelyek az eltelt évtizedekben szinte egy botanikus kertté nőtték ki magukat. Újpalota szellős és szép zöld, ezt szeretem benne.

És mit hiányolt akkor?

Emlékszem rá, amikor odaköltöztünk, a mi házunknál egyetlen autó állt a parkírozóban. Az emberek panaszkodtak, hogy micsoda pazarlás ekkora parkírozót építeni. Ott lábteniszeztünk meg futballoztunk. A beköltözők bútoraival megrakott teherautók vígan tolatgattak, senkinek nem voltak útban. Ma áldanám annak a tervezőnek a kezét, aki kétszer akkora parkírozót épített volna. Tulajdonképpen a parkírozás az egyik nagy probléma Újpalotán.

Milyen problémák voltak még akkor, és keletkeztek azóta Újpalotán?

Akkor az volt a fő probléma, hogy felépítették a házakat, beköltözött a sok ember, de nem volt elegendő óvodai hely, lassan épültek az iskolák, nem volt orvosi rendelő, és nem volt bevásárlóhely. A főtéren ma meglévő faház kocsma volt az ABC áruházunk. Az egész lakótelep oda járt, és akkor még a járdákat nem aszfaltozták le rendesen, a rekkenő hőségben a homokban álltunk sorban a faház ABC-nél. Nem volt meg a Drégelyvár utcai felüljáró, kerülő úton kellett járni – lassan épült föl az infrastruktúra: a csarnok, a posta (addig a postai ügyeket is egy bódéban intézték)... Sajnos a mostani újpalotai fejlesztéseink éppen azok a beruházá-sok, amelyek a lakótelep építésekor elmaradtak. Nem épült központi könyvtár, amit most szeretnénk pótolni. A Zsókavár u. 15-ben lett később egy kis közösségi ház, a Száraznád utcában pedig egy közéleti ház, de igazából nincs művelődési háza Újpalotának. Ez a kettő kimaradt annak idején a beruházásból, és sose pótolták.

Most, hogy Pestújhelyen lakik, honnan érzékeli az újpalotai gondokat?

Valóban Pestújhelyen lakunk, de az újpalotai lakásunk is megmaradt. Apósomnak, aki ott lakik, van két kutyája. A kutyákat sétáltatja az erdőben, engem meg mindig pontosan tájékoztat olyan dolgokról is, amit a külterületen a mezőőrök és a közterület-felügyelők észre sem vesznek: milyen az erdő állapota, a környék szennyezettsége, merre vannak hajléktalanok… A kutyás társakkal folytatott beszélgetésekből pedig eljut hozzám a nép hangja.

Persze személyesen is beszélek az újpalotaiakkal: polgármesteri kinevezésem óta minden héten tartok ott fogadóórát (csütörtökönként, a Zsókavár utca 15. szám alatti közösségi házban). Ezalatt a tizenegy év alatt több, mint nyolcezer emberrel beszéltem, pontosabban nyolcezer esettel foglalkoztam – ez hatalmas mennyiség. Azt mondhatom, hogy lassan a lakótelep felével folytattam valamilyen típusú személyes beszélgetést. Ezekből nagyon pontosan ismeri az ember a problémákat. Aztán ott vannak az intézményeink: óvodák, bölcsődék, iskolák, szociális intézmények, oda is rendszeresen járok. Úgyhogy azt gondolom, ismerem Újpalota életét.

Polgármesterként milyen ambícióval került a posztjára, mit szeretne itt a kerületben, különösen Újpalotán elérni?

Mielőtt polgármester lettem, négy évig önkormányzati képviselő voltam, ráadásul a városrendezési bizottság elnökeként tevékenykedtem. (Ez a bizottság foglalkozott az újpalotai, rákospalotai és pestújhelyi fejlesztésekkel is.) Mivel abban az időben nem volt olyan alpolgármester, akihez a fejlesztések tartoztak, a bizottság elnökének erre a területre kicsit nagyobb rátekintése volt. Budapesti szintű tárgyalásokon vettem részt, fontos tárgyalásokat vezettem, a hosszú távú tervezésben is volt szerepem, sok esetben szinte döntési helyzetben voltam. Tehát azt kell mondjam, hogy jól átláttam a kerületet. Mindemellett két éves országgyűlési képviselői tapasztalatom is volt már, amikor ’96-ban polgármester lettem, tehát nem kezdőként kerültem ide. A legnagyobb feladatok a fejlesztés területén jelentkeztek, bár nem volt kis feladat az sem, hogy a komoly működési zavarokkal és költségvetési hiánnyal küzdő önkormányzatot rendbe tegyük.

És mi az, amit egy polgármester meg tud valósítani a saját elképzeléseiből, mire támaszkodik?

Nézzük meg, hogy 1996-ban, amikor a polgármesteri kampány volt, mit ígértem, és ahhoz képest ma hol tartunk. Újpalotán volt a legnehezebb látványos változtatást végrehajtani, mert ott kiépített az infrastruktúra: az utak, a víz, gáz, fűtés. Újpalotához képest Pestújhely egy elmaradott falusi, Rákospalota egy elmaradott tanyasi állapotot tükrözött. Majdnem kilencven utcában építettünk azóta szennyvízcsatornát, és nyolcvanegy, vagy -két utcában építettünk szilárd útburkolatot – ez a pénz tehát Rákospalotára és Pestújhelyre került, és ez a két városrész még mindig nem tudta utolérni az újpalotai infrastruktúra állapotát.

Újpalotán is kellett történjen valami: beengedtük a nagy szolgáltatókat, ezzel az elmaradt beruházásokat is pótoltuk. Így épült meg a Pólus Center a Tesco áruházzal együtt, majd később egy elhanyagolt, sitt-telepnek használt területen az Asia Center és a China Mark. Ez nagyon fontos változás Újpalota életében, amellyel egyben kb. 2500 munkahely, az önkormányzatnak pedig igen jelentős adóbevétele is teremtődött.

A másik változás a házak életében történt: a lakók a rendszerváltáskor megvásárolták saját bérleményüket (a 16.900 panellakásnak csak 11-12%-a maradt önkormányzati tulajdon), m-gántulajdonosok lettek. Ez könnyítette is, meg nehezítette is a helyzetet. Egyes lakások a panelházakban megszépültek, egyre több házban van szép lépcsőház, gondozott lift, és most már akadálymentes közlekedés. Polgármesterségem kezdetétől kezdve bevezettük azt, hogy kamatmentesen adunk 30 millió forintot minden évben a társas- és szövetkezeti házaknak felújításra – ehhez a házaknak ugyanennyit hozzá kell tennie. Összesen félmilliárd forint körüli ér-tékben folyt felújítás – ez egy fontos változás.

Örököltünk egy hihetetlenül elmaradt játszótér- és szabadidőeltöltési rendszert. Ennek fejlesztésére már több évvel ezelőtt elindítottunk egy programot, amelynek keretében – elsősorban iskolák közelében – szép nagy játszótereket építünk: négy nagy és három kisebb játszótér épült Újpalotán – ez is egy változás.

Sokat költünk a parkírozók bővítésére. Ahol a lakosság engedi, ott 3, 4, 5, 6, 8, 10 parkírozót megépítünk, és így haladunk tovább. Az eltelt nyolc év alatt kb. 310 parkírozót építettünk. Pénzünk talán lenne akár további 310-re egy év alatt is, a gond az, hogy ma már csak a zöldterület rovására lehet parkírozót építeni, és ezt a lakosság nem fogadja el. Az autók össze-vissza parkíroznak: füvön, járdán, szegélykövön, ahelyett, hogy szép gyephézagos parkírozókban állnának. Ebben nem bírunk igazi konszenzust kialakítani, de azért sok változás van.

Több apró változás is történt: lámpás átkelőket alakítottunk ki a Nyírpalota, a Drégelyvár, a Molnár Viktor utcán, vagy a főtérnél Újpalotán. Most egyébként a főtér átépítése van napirenden.

Rengeteg elképzelés meg terv van egyrészt az ön részéről, másrészt a képviselőtestület részéről – meg a lakosság részéről is. Hogy lesz ebből egy önkormányzati stratégia?

Újpalotán a legnagyobb tervünk a panellakások fölújítása és hőszigetelése. Szeretném pol-gármesterként megélni, hogy az első panelház be lesz csomagolva, és nagyon szép díszvakolattal, teljesen hőszigetelt állapotban elkészül, és elkezdődik benne egy olyan élet, amit más házak is át tudnak venni. Ez a tervezés elindult két éve, a pénz megvan, a munka kezdődhetne, a gondunk az, hogy még mindig nem találtunk Újpalotán egy olyan házat, ahol minden tulajdonos hozzájárulna ahhoz, hogy a lakását átalakítsuk. Erre a beleegyezésre pedig a társas-, illetve szövetkezeti házakról szóló törvény miatt szükség van – így egyetlen lakó is meg tud-ja akadályozni a felújítást. Remélhetőleg lesz egy négyemeletes ház, ahol el tudjuk érni, hogy minden lakó hozzájáruljon ehhez a – Berlinben már működő – kísérlethez: teljes körű szigetelés, teljes gépészeti csere, fűtés, villany, új burkolatok a lépcsőházra, átalakított lift stb. Talán még 2006-ig el tudjuk kezdeni, bár még nagyon az elején vagyunk: minden összejövetelünk a lakókkal kudarcba fullad öt, tíz, tizenöt lakótársnak az ellenkezéséből. Ebben persze benne van az is, hogy a költségekhez – a vissza nem térítendő hazai és nemzetközi pénzek mellett – a lakóknak is hozzá kell járulniuk, hiszen ingyen nem tudjuk megépíteni egy magántulajdonos lakását, amelynek értéke ráadásul a felújítás miatt a többszörösére nő.

Amikor én stratégiakészítésről tanultam, azt tanultam, hogy először készítünk egy helyzetképet, feltérképezzük az erősségeket, gyengeségeket stb. – nagyon sok módszer van rá. Én mindig azon gondolkodtam, hogy mindezt egy városrésznél hogy lehet megcsinálni. Tehát kiket kell bevonni, ki készíti a felmérést, a stratégiát?

Kezdetnek van ugye egy négy évre szóló ciklustervem, amiben persze Újpalotán kívül Rákospalota és Pestújhely is szerepel, tartalmazza az intézményi működtetéseket, a felújítási, fenntartási munkákat, a fejlesztéseket. A tervet a képviselőtestület hagyja jóvá, különböző szakmai bizottságok véleménye alapján. Ez a ciklusprogram ismert a kerületi civilmozgalom előtt is, van is néhány civil szervezet, aki próbált hozzátenni, illetve akik részt vesznek a munkában, és folyamatosan lehet támaszkodni rájuk. Most zajlik a következő ciklus tervezése, nem azért, mert 2006-ban választások lesznek, hanem mert az Európai Unióban, amelynek tavaly május elseje óta tagjai vagyunk, készül a 2007-2013-as költségvetés, és szeretnénk biztonsággal pályázni uniós pénzekre. Másrészt készül a Magyar Nemzeti Fejlesztési Terv, ehhez készítjük el a kerületi fejlesztési tervet, amely a mostani ciklusprogramra épül részben, illetve figyelembe kell venni a Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott stratégiát.

Ezeket a terveket kik, mi alapján készítik?

Van ugye egy szakapparátus, van egy külső tervezőintézet is, van egy képviselőtestület és vannak a szakmai bizottságok, ezeket be szoktuk mutatni a különböző, velünk partnerségben lévő pártoknak és civil szervezeteknek is.

Akkor végül is a lakosság, a civil szervezetek nem a kezdetektől kapcsolódnak be, nem rájuk épül a tervezés, hanem ők egy már előrehaladott tervet véleményezhetnek.

Azért rengeteg információnk van a lakosságtól, mert kiterjedt levelezésben vagyunk, százával jönnek az ötletek, javaslatok. Havonta egyszer lakossági gyűlésünk van, amiről emlékeztető jegyzőkönyv készül. Minden évben van négy vagy öt nagyobb és két-három kisebb fórum. Újpalotán már többször tartottunk olyan gyűlést, amelyen számítógépes prezentációval mutattuk be az elképzeléseket. Vannak aztán a civil szervezetek által kezdeményezett fórumok, amelyeken szintén részt vesz az önkormányzat. Rengeteg fogadóórát tartok én, az alpolgármesterek, a jegyző és az összes képviselő. Ez mind a lakosságtól jövő információ gyűjtése arra vonatkozóan, hogy mit szeretne a lakosság, tehát széles a lakossági bázis.

Az egyszerű kerületi állampolgárnak, akinek munkája és egyéb elfoglaltságai vannak, nem mondhatom, hogy na gyere ide, és vegyél részt a tervezési munkában, de a bizottsági ülések nyitottak, a testületi ülések nyitottak, ezek a nyilvánosan meghirdetett fórumok is nyitottak. Nincs illúzióm, nagyjából érzékeljük, hogy mennyi lakossági aktivitásra lehet számítani: né-hány emberre, időnként esetleg néhány tízre.

Gyenes Zsuzsa