Fejetlenül?

Van-e közmegegyezésen keresztül kimunkált és kiérlelt várospolitikai elképzelés a XV. kerületben? Van-e a mi városrészünkre, Újpalotára vonatkozó átfogó városfejlesztési terve az Önkormányzatnak?

Településfejlesztési koncepció – településszerkezeti terv - szabályozási terv. Ez lenne a szakszerűség és a törvény által is előírt kötelező sorrendje, alapja egy tudatos városfejlesztésnek és vezetésnek.

Mindenki áldozata lett a közelmúltban a rákospalotai városközpontról zajló többfordulós vitáknak. A főépítész, a megbízott tervezőiroda képviselője, a polgármester, a képviselőtestület azon tagjai, akik ezeken részt vettek, és alapvetően áldozata volt egy felelőtlen közpolitikai magatartásnak az érdeklődő és érintett helyi lakosság is.
Mivel nyilvánvaló, hogy az elmúlt években nem készült fejlesztési koncepció, és nincs összefogott városfejlesztési terve sem a kerület önkormányzatának, sem a helyi vezetésnek, így hát pótszerként, a szabályozási tervbe próbálták beleszuszakolni mindazt, aminek a másik két alapvető dokumentumban kellene lennie.
Pedig az igazi társadalmi részvétel az első lépcsőben, a városfejlesztési koncepció kimunkálása során történhet. Itt kell feltenni és közösen megválaszolni minden fontos kérdést, ez a szakasz az igazi várospolitika, a helyi stratégia kimunkálásának folyamata. A városfejlesztési koncepció feladata olyan célrendszer kialakítása, amely hosszú távra irányt mutat a település lakosságának és vezetésének a település fejlesztésével kapcsolatos döntések meghozatalában. Kevesebb, de fontos esély még a valódi beleszólásra, a kapcsolódásra az ezt követő településszerkezeti terv, ahol már sokkal több építész-szakmai kérdésről kell dönteni. Ezeken a folyamatokon szükséges, hogy a társadalmi egyeztetésben résztvevőket az építész-várostervező végigvezesse, s jól érthetően fordítsa le az érintettek számára a különféle megoldásokból lehetséges következményeket. Ez kínálna igazi döntést, választást. S alig van szerepe a lakossági-közösségi bekapcsolódásnak a szabályozási tervben, hiszen abban már szinte kizárólag szakmai részkérdésekről van szó: mint pl. az utcák szélességének a házak magasságának, a telek-beépíthetőség arányának a részletei.
Áldozatai voltunk tehát mindannyian egy városvezetői restségnek, mert nem az egészről, hanem az egyik legutolsó részletről: a szabályozási tervről szólt a vita. És az elmaradt egyeztetéseket akarta minden résztvevő számon kérni, mindazt, ami egy hosszú dialógus, közösségi egyeztetési folyamat és a különféle alternatívák, lehetőségek közötti együttes mérlegelés és választás során kellett volna, hogy kialakuljon.
Nincsenek a kerületnek átfogó városfejlesztési elképzelései! Nyilván a fáradtságból eredő figyelmetlenség mondatta a közmeghallgatás másnapján azt a polgármester úrral, hogy „közel 20 szakterületre van koncepciója a kerületnek, minek akarnak egy újabbat, egy tudományos kutatásokat feltételezőt?” Csak a várospolitika átfogó egészére nincsen.
Amit a lakosság nélkül elkészíteni nem lehet!

Péterfi Ferenc