Tavaly a Csokonai Művelődési Központban az Anno ... keretében tartott néhány napos városfejlesztési konferenciára Bécs XXIII. kerületének polgármestere, Manfred Wurm úr két fiatal építészt küldött, akik a közösségi alapú városfejlesztésről tartottak előadást. Kelemen Árpád, az ÚjPalota 2000 főszerkesztője a konferencia után azt mondta a Nyírpalota Társaság tagjainak: képzeljétek, azt csinálják, amit mi szeretnénk!... Így történt, hogy idén tavasszal az Újpalotai Szabadidő Központ és a Nyírpalota Társaság meghívta a két fiatal építészt, s néhány helybeli érdeklődővel, valamint építészekkel kiegészülve két napig meséltette, hallgatta, faggatta őket, hogy megtudja: hogy csinálják ...
(Hát kb. így!)

Kinek épít várost két bécsi városépítész?

Kinek építhetnének? Valószínűleg - mint bárhol máshol a világon - megrendelésre, a városvezetés számára ... Talán kicsit saját maguknak is, mert szeretik a szakmájukat, figyelemmel kísérik a világban felbukkanó új tendenciákat, stílusirányokat, korszerű megoldásokat, s mindezt boldogan realizálják, ha lehet ... A kollégáknak, mert állítólag szakember számára a világon a legnagyobb dolog a konkurencia őszinte elismerése ...
Úgy tűnik, hogy Uschi és Dieter Schreiber is így tehetett tizenöt évvel ezelőtt, amikor még nagyon fiatalok voltak, éppen hogy elvégezték az egyetemet. Aztán egyszer csak azon kezdtek tűnődni, hogy hátha az itt élők nem is ilyen várost szeretnének. Megkérdezte őket valaki egyáltalán? Rájöttek, hogy várost az embereknek kell építeni, azoknak, akik ott élnek, laknak, akik használják. Az összes többi szempont csak ezután jöhet.
Lényeg a lényeg: tizenöt évvel ezelőtt a két fiatal bécsi városépítész úgy döntött, hogy megkérdezik az embereket, milyen városban szeretnének élni, milyen legyen az a város, amiről álmodnak, ami igazán az övéké lesz. Mert hogy őket általában nem szokták megkérdezni (a városvezetők általában azt hiszik, hogy ha megválasztották őket, akkor ők mindent tudnak. Akkor is, ha nem. ...). Először Bécs egyik elhanyagolt tere, a Gaussplatz átalakításánál próbálták meg a helybeliek véleményét kitudakolni. Leveleket dobtak be a környező házak postaládáiba és meghívták a helyieket egy kis beszélgetésre a tér jövőjéről. Aztán találtak egy régi barokk parkot, amelyik még Mária Terézia idejében épült, s senki sem használta semmire. Úgy gondolták, hogy a környéken, az emeletes házakban lakók bizonyára szívesen töltenék a szabadidejüket ebben a barokk parkban, különösen, ha az alkalmas lenne különböző időtöltésekre. Leveleket dobtak be a környező házak postaládáiba és meghívták a helyieket egy kis beszélgetésre a tér jövőjéről...
Nem mentek el sokan, de akik elmentek, azok maguktól és szívesen mentek, és el is mondták, hogy milyennek képzelnék el a teret, vagy a szomszédságukban található parkot.
Például olyannak, ahol lehet sétálni, vagy zenét hallgatni, esetleg csak üldögélni, nézelődni, vagy többekkel találkozni. Ahol egy teraszon lehet sört vagy kávét inni, s az arra járó ismerőst odahívni, trécselni, urambocsá' a helyi ügyekről, tudnivalókról információkat kapni. Ahol hétvégeken vagy nyári estéken rendezvények vannak, ahol lehet szórakozni is, de lehet érdekes vagy netán komoly témákat megvitatni a hasonló témák iránt érdeklődőkkel ... Olyannak, ahol sok a zöld, jó a levegő, szépek a fák, bokrok, a virágok, vannak játékok is, amik nem zavarnak másokat a nyugodt üldögélésben, mélázgatásban. Aztán van víz, szökőkút vagy patakocska, netán parányi tavacska, ami nyugtatja a szemet, vannak hangok, amik békésen vesznek körül.
Egyre többet beszélgettek, városépítészek és városlakók, kevesen, de önként, szívesen és komolyan, s aztán amikor kialakult, hogy például ezt a bizonyos teret, vagy azt a bizonyos barokk parkot milyennek látnák azok, akik használnák is, megkeresték a városvezetést. És akkor a városvezetők - lássatok csodát! - azt mondták, hogy: jó ötlet, tessék letenni az elképzeléseket, a terveket az asztalra!
Hát így indult el tizenöt évvel ezelőtt Uschi és Dieter városépítő munkája Bécs Augarten városrészében, ott, ahol egy jónevű porcelán-manufaktura működik és ahol a világhírű bécsi fiúkórus, a Wiener Sängerknaben székhelye is található.
Azóta a parkban évenként megrendezik a Népek Fesztiválját, ahol a környéken élő különböző származású etnikumok bemutatkoznak, vannak információs táblák, hogy mi merre van s milyen programok mikor, hol találhatók, vannak teraszos kávézók, sörözők, sétautak, s ami nekem a legjobban tetszik: jó időben, hétvégeken piknik. Kellemes zeneszó mellett a családok pokrócokra telepedve pihennek, napoznak, beszélgetnek, üldögélnek, kosarakból enni-, innivalót vesznek elő, barátkoznak, ha akarnak, magukban vannak, ha akarnak, s mindenki jól érzi magát. A kerületben található, használaton kívüli fűtőházat megkapták kiállítási helynek, találkozókhoz, téli rendezvényekhez ...
Ha sikerült elérniük azt, amit együtt, mindannyian akartak (először a barokk park átalakítását), akkor tovább léptek, ők úgy nevezik, hogy újabb nagy cselekvési kört, németül Aktionsradius-t alakítottak, aminek továbbra is a Gaussplatz 11, Uschiék irodája a központja.
Uschiék bevallják, hogy a „kemény mag”, amelyikre mindig számítani lehet, változatlanul a régi, s 8 -10 főből áll, de minden újabb ötlethez, elképzeléshez akadnak alkalmi partnerek, s ha nem értenek egyet valamiben, addig vitatkoznak, egyezkednek, győzködnek, amíg meg nem találják az optimális, közös megoldást.
A Schreiber-házaspár és a közösségi alapú városfejlesztés már európai uniós fogalom. Szlovák szomszédaink jól hajtanak, Schreiberék már Pozsonnyal is együttműködnek. Most az alapokból kiindulva igazi várost terveznek, közösen, az emberekkel. Igaz, csak képzeletben, s már polgármestere is van: egy világtalan zenész. Ő az, aki látja a jövőt - mondják tréfásan.
Mi kell egy ilyen közösségi alapú városfejlesztéshez? Lelkes, a helyi lakosság vágyaiból, elképzeléseiből, álmaiból kiinduló építészek, „kis kemény mag”, amelyik köréjük szerveződik, s helybeliek, aki mernek akarni, álmodni, tenni a saját településükért...
Mi lenne, ha megpróbálnánk?
Kezdjük a Fő térrel!
Minden érdeklődőt szeretettel várunk június 11. és 13. között az Újpalotai Napokon a Zsókavár utcai Közösségi Ház mellett felállítandó sátorban!
Keressenek meg minket! Gondolkodjunk, álmodjunk, tervezzünk együtt! Hátha találunk egy városvezetést is, amelyik - lássunk csodát! - azt mondja: jó ötlet, tessék letenni az elképzeléseket, terveket az asztalra! ...

Tele bizakodással
a Nyírpalota Társaság,
az Újpalotai Szabadidő Központ,
a Toronyhír,
a Segítsd az Iskoládat! egyesület,
az Újpalotaiak Baráti Köre
és a közösségi alapon várost tervezni akaró helyi építészek