Az Aarhusi Egyezmény és a partnerség elve, mint módszertani megoldás
(Aarhusi Egyezmény és Regionális Fejlesztési Project - részletek)

Az Aarhusi Egyezményt - az információhoz való hozzáférésről, a döntéshozásban történő társadalmi részvételről és környezetvédelmi ügyekben az igazságszolgáltatási jogról szóló egyezmény - 1998. júniusában a dániai Aarhusban Európa Gazdasági Bizottságának 38 tagállama (mára már 42, köztük Magyarország is) írta alá. Még az Európai Bizottság is aláírta az egyezményt. Az EU intézményeit és közigazgatási törvényeit is érinti.

A társadalmi részvétel rendszere 5 alkotóelemből áll:
1. Információhoz való hozzáférés
A tervezési folyamat során benyújtott minden anyag nyilvános. Igény esetén kötelező bárki számára hozzáférhetővé tenni.
(Az Aarhusi Egyezmény 4. cikke pontosan meghatározza az információhoz való hozzáférés szabályait, és kiemeli, hogy az információnyújtás visszautasításának lehetőségei korlátozottak.)
2. Aktív tájékoztatás: A stratégiai tervezés résztvevőinek (elsősorban a döntéshozónak és a tanácsadónak) kötelességük a tervezési folyamatról információt közre adni.
3. Konzultáció a lakossággal (kölcsönös kommunikáció annak érdekében, hogy összegyűjtsék a hozzászólásokat, és ezáltal feltérképezzék a lakosság állásfoglalását a dokumentummal kapcsolatban)
4. Közvetlen társadalmi részvétel a tervezésben
A tervező biztosítja az állampolgárok és civil szervezetek részvételét munkacsoportok keretében és a tervező irányításával. Bevezető szemináriumot kell tartani, ahova meghívják a lakosságot és a civil szervezeteket, akik munkacsoportokban dolgozhatnak.
5. A tervezési folyamat értékelése a társadalmi részvétel szemszögéből
A munka végeztével folyamatértékelést is kell készíteni a társadalmi részvétel szemszögéből. Ezt az értékelést meg kell jelentetni.

Az öt alkotóelem kiegészíti egymást, és együtt egy szorosan összefüggő, integrált rendszert alkot. Ahhoz, hogy a társadalmi részvétel rendszere eredményes legyen, minden elemet alkalmazni kell. Nagyon sajnálatos, ha a rendszer bizonyos részeit kifelejtik, és csak az egyik elemet alkalmazzák (pl. megfelelően biztosítják az információhoz való hozzáférést, de semmilyen konzultációs tevékenységet nem végeznek a tervezési folyamat során).