Bizalmi és kölcsönösségi hálózatok:
a társadalmi tőke két dimenziója
A Nemzetközi Társadalmi Adatfelvételi Program (ISSP)
2001. évi „Társadalmi viszonyok és támogatási rendszerek” 27 országra,
így Magyarországra is kiterjedő vizsgálati adatainak elemzése alapján
(Parola, A közösségi fejlesztőmunka folyóirata, 2004/3. számából) kapunk
lehangoló képet arról, hogy 27 országot alapul véve Magyarország a közbizalom
mértékét tekintve az utolsó sorban kullog, még Brazilia, Chile, Dél-Afrika
is megelőz minket, s kicsiny vigasz, hogy Lengyelország, Litvánia, Szlovénia
és Csehország is itt halad a „negatív” zónában.
A társadalmi tőke olyan „közvagyon”, amely az általános bizalom, valamint
a társadalmi viszonyok és hálózatok átláthatóságának gyümölcse. Ez teszi
lehetővé az egyének számára az együttműködést és a közös cselekvést (Putnam).
A Toronyhír 2004/augusztus/Kávéház rovatában már foglalkoztunk a társadalmi
tőkével akkor, amikor a kellő nagyságú és többfunkciós közkönyvtár melletti
érveltünk.
Ha ezeket a tudós kutatásokat, adatgyűjtést, tényeket
és megállapításokat nincs is türelmünk elolvasni, annyit a magunk józan
eszéből is tudunk, hogy a bizalom az alapja az emberi érintkezéseknek,
házastársak között, a családban, munkatársak, lakótársak, útitársak között
és így tovább... Valamilyen mértékű bizalom feltétlenül szükségeltetik
ahhoz, hogy ne szorongva, esetleges támadásra felkészülten menjünk ki
az utcára, szálljunk fel a tömegközlekedési eszközökre, lépjünk be egy
moziba, színházba... De ez azért kevés ahhoz, hogy a nyugodtan tekintsünk
az előttünk álló évekre, feladatokra, gyermekeinkre, jövőnkre...
Bizalom nélkül nem tudunk létezni!
A közbizalom pedig egy ország nyugodt fejlődésének, gyarapodásának, kiegyensúlyozottságának,
demokratikus intézményrendszerének alapvető feltétele.
Hát ettől távol vagyunk, de legalább tudjuk, hogy merre felé kellene haladnunk...
be |
