Kata, Peti és Anna (meg Csabi)

ITT A FARSANG, ÁLL A BÁL…
Egyik délután, amikor mentem az oviba Petiért, látom ám, ki van írva: farsang lesz az oviban. Hazafelé csak úgy mellékesen megkérdezem: be szeretnél öltözni jelmezbe? Mi szeretnél lenni? Király - volt a határozott válasz. Büszke vagyok a fiamra, tényleg határozott egyéniség, mert amikor elmentünk a jelmezkölcsönzőbe, volt ott Shrek (a nagy kedvenc zöld ogre) jelmez, Teletubbies (tündéri édes volt benne), mégis tántoríthatatlanul király akart lenni. Sajnos mi nem lehettünk ott a farsangon, ezért csak elbeszélésből tudom, hogy táncoltak, ettek-ittak, még úgy szolidan, kiscsoportos szinten. S persze a nagy szerelem, Emese királylánynak volt öltözve.

AZ ÉN FIAM MÉG MINDIG SZERELMES
Hihetetlen, de október vége óta, amióta Emese először került itthon szóba, tart a ragaszkodás ehhez a kislányhoz. Nagyon örülök, hogy ilyen kitartó típus Peti. Bár az óvónéni is meglepetésének ad hangot, mert azt mondta, kiscsoportban még nem szokott egy – egy kiválasztott barátjuk lenni, hanem hol ezzel, hol azzal játszanak – amolyan aki éppen szembe jön elven. Amikor megyek érte, még általában uzsonnázik a csoport, pont belátok a kisablakon, Peti szemben ül, Emese mellette. Jár a kis szájuk kaja közben, cseverésznek egymással. Aztán együtt mennek a mosdóba, egy csapnál mosnak kezet, majd Peti jön ki hozzám, még visszaküldöm a jelét levenni, és elköszönni. Ilyenkor mindig elkurjantja magát: csókolom, Zsuzsa néni, sziasztok! Szia Emese! Ha Emese közel van, akkor általában puszi is csattan.

ANNA A JÁTSZÓTÁRS
Mivel tarol az influenza az oviban, mi elővigyázatosságból két hete nem járunk. Mivel Anna egész nap a lábamba kapaszkodik, és húzom magam után, amíg meg nem unom, és cipelem a karomon a tizenegy kilóját naphosszat, bizakodóvá tett, hogy talán Petivel már eljátszanak, és néha a mellékhelyiségbe is eljutok anélkül, hogy valaki üvöltene az ajtó előtt. Egy ideig élveztem ennek minden pozitív előnyét, de természetesen jöttek a negatívumok is. Ami ugye minden családban szokásos: az az egy kis vacak száz forintos dobozka kell mindkettőnek, ugyanaz az autó, baba, stb. Peti gyönyörű várat épít, Anna kacagva felrúgja. Peti sakál módjára üvölt. Bepakolom a járókába vonatostul, várastul. Anna odaül, beügyeskedi a lábát a rácson, és csakazértis szétrúgja a várat. De, este tízkor még kergetőznek kacagva a hosszú folyosón, naná hogy nem négykézláb, hanem anya kezét fogva, úgy rohanva.
A legújabb őrület, hogy főznek. Petikém drágám felbújtó szerepében összeöntöget mindent, ami a konyhaszekrényben talál, Annának is ad egy fakanalat, és békésen főzőcskéznek. A múltkor Anna olyan volt mint egy kis hóember. Először jót nevettem, beraktam mindkettőt a kádba. De miután Anna haja fél óra múlva is olyan volt, mint aki nokedliben fetrengett, már nem örültem annyira. Eltartott egy ideig, amire a konyhát is
rendbe szedtem. De élvezték piszkosul.

MERT ANNA JÁR
Csak nagyon óvatos. A szülinapja utáni napon indult el, nekünk ezt szánva ajándékul. Petivel ellentétben napi szinten emeli a tudományát. Első nap csak két lépés, majd három-négy. Már keresztben végigszeli a szőnyeget, de a végén mindig beleugrik a karomba. Petikém-drágám tíz hónaposan ültéből felállt mondjuk szerdán, aztán gondolt egyet, ha már úgyis állok, nézzük csak meg, hogy csinálják ezt a nagyok, és elindult. Pénteken már szaladt, esett is hatalmasakat. Az ügyeletes kórházban már az ötödik alkalom után meg se röntgenezték, és viccelődtek, jöjjünk csak hetente egyszer, mert sok a kétnaponta röntgen, majd egyszerre megnézik az egész heti „termést”.

A SZÜLINAPI AJÁNDÉK
Úgy látszik, ügyesedem, mert sikerült rávennem életem párját, hogy kisállatot vegyünk a gyerekeknek. Először nem gondoltam volna, hogy ekkora siker lesz, de nagyom mókásak azóta a napjaink. Úgy indult, hogy vettünk egy hiper-szuper hörcsögvárat járatokkal, csőrendszerrel, miegyébbel, jó drágán, plusz egy hörcsögöt mellé ötszáz forintért. A gyerekek teljesen odavoltak a kis angóra höriért, csakhogy egész nap aludt. Ha este nyolc felé megmozdult, akkor családilag felvonultunk a hörcsögvár mellé, és csodáltuk, hogy végre mozog!! De aztán az amúgy sem dús szőre tovább kopott (noha ez már a vásárláskor feltűnt nekem, de akkor az eladó azzal magyarázta, hogy a szűk kis ketrec, amiben lakott, dörgölte ki), ezért garanciális cserét kértem – volna. Na ezt nem teljesítették, mondván, biztos nálunk kapott el a dög valamit. Jó berágtam, elpanaszoltam egy nagyon kedves hölgynek egy másik állatkereskedésben, aminek a vége az lett, hogy befogadták a hörit meggyógyítani, és kaptunk helyette egy degut. Amikor Peti ott helyben kiválasztotta, gondoltam, mindegy, rágcsáló, rágcsáló, méretre ugyanakkora, csak hosszabb a farka és bojtos. Aztán itthon utána olvastam, hogy kb. 25 cm-re nő. A negatívum az, hogy a hiperszuper jó drága ketrecet napokon belül kinövi (nem akar valaki jutányos áron egy szupi höriketrecet? Esetleg deguketrec beszámítással?), a pozitívum, hogy nagyon barátságos, hallgat a nevére, szabadon engedhető, és nappal ébren van.
Pár napja történt az akkor még nem barátkozós deguval, hogy Apával kettesben maradt, amíg én almoztam a várat. Egy nagy játékdobozba raktuk, amiből nem tud kimászni. Egyszer csak Apa sikít: Kataaa gyereeeeeee. Már röhögtem magamban, mert tudtam, semmi pénzért meg nem fogná, sejtettem, hogy kiszökött. – Te tudtad, hogy ez az állat helyből vagy fél métert tud ugrani? Már tudtuk. Könnyen elkaptam, vissza a helyére. De rákapott a szabadság ízére. Na meg Peti is állandóan kiengedi, és versenyt hajkurásszák szegényt. De valóban társaságkedvelő kis lény, mert nagyon bírja a gyerekeket, már hallgat a nevére, egyedül visszamegy a ketrecébe, elveszi a kekszet a gyerekektől. Most már egész nap kinn van, mert valamelyik kölyök tuti üvölteni kezd, ha visszatessékelem a helyére.

ELKÖLTÖZÜNK?
Miután a felső szomszédnak az elmúlt tizenegy hónap sem volt elég, hogy felújítsa a lakását (büszkén jött le a minap, hogy kész a fürdőszoba!!!), úgy döntöttünk, elköltözünk. Anna egy éve alatt egy kezemen meg tudom számolni hányszor aludt zavartalanul. Mert ha véletlenül nem a fúrósbácsi (akihez Peti már légycsapóval indul, ha nekiáll, mert Ő szétcsapja a fejét), akkor a postás rugdalja az ajtót, mert kikapcsoltam a csengőt.
Kinéztük egy ikerház felét, de most többet nem mesélnék babonából, majd a következő naplóban.
Előljáróban: hát nem egyszerű ez a házvásárlás! Aki elvileg tőlünk venné, ő is elad, naná, az ő vevője hitelt vár, ő még ki akar egyenlíteni egy terhet a lakásán, csak a foglaló felét tudja fizetni, ami a mi eladónknak nem elég, a maradékot pedig ha megjön a vevője hitele (ha megkapja), és mi akkor kezdhetjük el a hitel és szocpol igénylést. Amikor már a lakásunk teljes ára az új házban van. Ettől rettegek, hogy mi van, ha mi albérletben vagyunk, a lakásunk teljes ára az új házban, és nem jön meg a hitel vagy a szocpol valami miatt? Vagy az építtető átvág? Hová megyek két gyerekkel?
Szóval álmodozom, hogy nyáron már a saját zsebkendőnyi kertemben sütögetem a vacsorát, és ott homokozik a két lurkó, esténként a teraszon vacsorázunk...
A következő naplóban remélem már konkrétumokat is írhatok.

-kata-