Feltűrt gallér és fekete kalap
Bereményi Géza
az Újpalotaiak Baráti Köre filmklubjában
A Hídember című magyar filmet tekintettük meg együtt
a Zöld Klubban, majd a film rendezőjével, Bereményi Gézával beszélgettünk
nemcsak a filmről, hanem magáról Széchenyiről is.
Géza a filmre három esztendőn keresztül készült, töviről hegyire, többször
is elolvasta Széchenyi naplóját, a naplóhoz írott aprólékos és precíz
jegyzeteit, valamint egyéb műveit, tanulmányozta a kort, elolvasta kortársainak
emlékezéseit is „a legnagyobb magyarról”. Ezzel magyarázható, hogy úgy
beszélt Széchenyiről, mint aki személyesen ismerte, mint aki szinte élő
emberként szerette  meg
választott hősét. Az első forgatókönyv-változat 12 órás volt, ebből kellett
húzni mindaddig, amíg elviselhető hosszúságú nem lett a film, vagyis összesen
134 perces. Ezzel magyarázható az is, hogy legalább kétszer kell megnézni,
hogy igazán felfigyeljünk a cselekmény minden fordulatára és értsük az
életpálya fontos szakaszait, abban a történelmi korban az egyes lépések
jelentőségét, s követni tudjuk személyiségének változását, főként az öregkori
bölcsességből táplálkozó fantasztikus „sakkjátékát” a hatalommal. Még
így is kissé gyors tempójúnak érezzük a negyven életév két órányira sűrített
elbeszélését.
Széchenyi alapvetően szangvinikus alkat volt - meséli Géza -, játékos,
szélsőségesen érzékeny, egy gyerekkori súlyos betegsége miatt haláláig
gyakran és váratlanul gyötörte meg az idegláz. Rendkívül rugalmas arcizmai
voltak, szívesen vágott mókás, torz képeket. Ez mind indokolta, hogy Eperjes
Károly játssza Széchenyit a filmben, hiszen őt Géza éppen ilyen embernek
ismeri. Ezzel felülírta azt a méltóságteljes Széchenyi-képet, ami a róla
készült festmény alapján él képzeletünkben.
A filmkészítő szívesen válaszolt azokra a kérdéseinkre is, amik a forgatási
helyszínekre, a színészválasztásra, a jelmezekre és díszletekre vonatkoztak,
s azt is elmondta, amit keveset tudtunk: 733 ezer nézője volt filmjének,
amit - gyorsan megszámolva a megjelenteket - ki is javított tüstént 733
024 főre.
Kifaggattuk félbehagyott forgatókönyvéről, a Levédiáról is, melynek első
része 1994-ben megjelent a Filmvilág című folyóiratban, s amely a magyarok
honfoglalás előtti utolsó lakhelyén, Levédiában játszódik. Ennek a korszaknak
a tanulmányozásával is rengeteg időt eltöltött, szinte úgy mesélt őseinkről
is, mintha ott élt volna közöttük akkor, régen.
Néhányunk őszintén leszámolt előítéleteivel, amiket a film készítése idején
a honi sajtó egy részének indokolatlan és rosszindulatú mesterkedései
ültettek belénk. Szégyelltük, hogy bedőltünk s örültünk, hogy személyesen
láthattuk-hallhattuk Bereményi Gézát, akit a Cseh Tamással közösen írott
dalokból ismerünk és kedvelünk úgy igazán.
Báthory Béla
|
