A dunamocsi temető sírkövei

Kirándulás a Duna túloldalára

Gyakran kirándulunk mostanában Dunamocsra, vagy szlovák nevén Mocsára, Újpalotáról kb. 70 km-re északra, a párkányi hídon át a Duna túloldalára.
Dunamocs kb. Süttővel szemközt található a Duna szlovák oldalán. Kicsit lassú az áthaladás a pilisi falvakon, de aztán neki lehet iramodni Esztergomig. Ha áthaladtunk a kecsesen ívelő párkányi hídon, s bemutattuk az útleveleket a túloldalon a sturovói szlovák határőröknek, onnan csak egy ugrás Muzslán át Dunamocs. Komárom pedig ide már csak kb. 20 km.
Errefelé mindenhol szinte csak magyarok laknak, s mindenki beszél vagy legalábbis ért és tud magyarul. Sturovóban – magyarul Párkányban – nagyszerűek a szolgáltatások, a benzin is olcsóbb, mint ideát, forinttal lehet fizetni, a szupermarketben a bejáratnál lehet pénzt váltani, s a bevásárló kocsikba jó a magyar tizes,huszas is. Az ízes magyarsággal beszélő eladók szivesen segítenek, ha elakadunk a nagy választék láttán. Mi általában rozskenyerekre vadászunk, mert a szlovák rozskenyér nem olyan sulykos, tömör, mint a magyar, hiszen a rozs náluk jobban megterem, s könnyű, lyukacsos, ropogós héjú belőle a kenyér. De van finom, fokhagymás lángosszerű cipójuk is, s ne is beszéljünk a sajtjaikról, amik olcsók és nagyon jók! A rozskenyér-zsákmány nagyrészét lefagyasztjuk, s bármikor elővehetünk belőle egyet, ha megkivánjuk. A hengeralakú sajtjuk, akármilyen vékonyra szeleteljük, pár nap alatt sajnos elfogy.
Odaát mesélik, hogy sok magyar nyugdíjas házaspár átmegy már reggel a párkányi hídon, a feleség fodrászhoz-kozmetikushoz megy, a férj azalatt megiszik egy-két korsó sört, délben aztán megebédelnek, délután valamelyik parkban sétálgatnak, üldögélnek, szunyókálnak, majd bevásárolnak és estére hazatérnek Magyarországra. Külföldön is jártak, sokféle szolgáltatást is igénybe vettek, kikapcsolódtak, jól érezték magukat s mégis kevesebb pénzből oldották meg mindezt, mint idehaza.
Az ezerötszáz lakosú Dunamocson majdnem mindenkinek van szőlője, amiből könnyű asztali bort is készítenek. A házaik nem sokban különböznek a magyar oldalon fekvő falvakéitól, bár igen szép és sok templomuk van. Igaz, néhány szörnyű szocreál épület is csúfoskodik még. Az egyikben például - formabontó módon - nagyszerű használtruha kereskedés működik amerikai stílusú reklámfeliratokkal.
A legszebb a Dunapart. Végig szépen karbantartott sétány vezet a gáton, a partmentén remek strand és horgászterület található, s a kis Duna-sziget hatalmas fái-bokrai között látni néha a magyar oldalon suhanó autókat – és Süttő vékony füstoszlopait. A gáton belül magasodik egy különös bérház: Trianon után épült kaszárnyának, hogy az ott állomásozó haderővel is védjék a szlovákok a szerzett területeket, s katonaság lakott benne a II. világháború után is hasonló okokból. A rendszerváltás tájékán, amikor szlovák barátaink elterelték a közös Dunát (s kormányunk és hadseregünk mindezt tétlenül szemlélte, mint ahogy negyven évvel ezelőtt Erdély esetében is fontosabb volt Petru Groza kormányát megerősíteni, mintsem foggal-körömmel harcolni a magyarlakta területekért a békekötéskor!), még egyszer katonaságot telepítettek ide, hogy távoztuk után azokat a helybeli családokat telepítsék be az épületbe, akik alól kiszaladt a porta a telekkel együtt. Lerobbant külseje alapján úgy tűnik, új lakói nemigen becsülik ezt a lehetőséget sem...
A Dunaparton kívül a falu másik érdekessége a temető a református templom szomszédságában. Nemcsak azért, mert szépen rendbe van hozva, hanem azért is, mert a leszármazottak hiányában már nem gondozott, régi sírok sírköveit a polgármester összegyűjtette és a temető kerítése mellett sorban felállíttatta. Így őrzik, vigyázzák az ősök az utódokat, s emlékeztetnek folyton a múltra. Órákig el lehet nézegetni, olvasgatni e réges-régi, százévesnél is régebbi üzeneteket.
Az egész tájat Esztergom, a sziklás hegyre épült, egykori királyi székhely, az érseki palota és a Bazilika uralja, fenséges és gyönyörű a távolból is.
Mi ugyan egy bizonyos Zsófi látásáért bármikor átruccanunk, de egy egyszeri kirándulásért is bárkinek megéri nekivágni a 10-es útnak észak felé.

Zsófi

Jó kirándulást!

Báthory Béla