Archívum


Pax vobis ego sum

Fóti séta az Ybl-építette templom körül

Egy napsütéses, hideg, januári vasárnapon ellátogattunk Fótra, hogy megnézzük a híres fóti templomot közelebbről is. A Régifóti útról kocsival tíz perc alatt kijutunk Fótra, s eltéveszthetetlen a templom, ugyanis messziről kimagaslik a tájból. A rákospalotai gazdák a fóti templom magasságát akarták lepipálni, amikor 1897-ben építtetni kezdték a rákospalotai nagytemplomot.
Egy rokonszenves fiatalember a plébániáról lett néhányunk idegenvezetője. Tőle tudtuk meg, hogy a templom építésére 1845-ben adott megbízást Ybl Miklós építésznek gróf Károlyi István, a környező uradalmak, köztük Rákospalota és Fót földesura és birtokosa. Az építészre nagy hatást gyakoroltak az afrikai (arab?) építészeti megoldások (a gróf első felesége észak-afrikai származású volt), s ezzel magyarázható, hogy un. romantikus stílusban tervezte meg a két tornyú, katedrális-szerű templomot egy mesterséges domb tetején. A romantikus stílust a rendkívül gazdag, szinte vibrálóan dús ornamentika, színvilág jellemzi s az összes korábbi, érzelemgazdag építészeti megoldások összehangolt együttese. A templomot vele azonos stílusban épült kálvária veszi körül, s a két oldalán található épületek – pl. a plébánia is – símulnak látványához.
A templom belül is monumentális, oltárképeit hirességek festették, a jobboldali képen a Károlyi-család nőtagjai és maga Károlyi gróf van megörökítve. A bejárattól jobbra eső kis kápolnában pedig Szent Luczenczius ereklyéjének maradványai nyugszanak. A templomépítés örömére adta a pápa Károlyi Istvánnak az egykori, keresztény hitre áttért, mártíromsága miatt szentté avatott, római légionárius csontvázát, melyet a római katakombákból szállítottak ide. A háború alatt a szovjet katonák azt hitték, kincsek vannak a koporsóban és szétdúlták, így pihennek ma már csak az ereklye maradványai az üvegkoporsóban. A templom ékessége az orgona is, bár az eredeti, két-manuálos orgona a templom kövezetén áll múzeumi tárgyként. A múzeum-szerű templomrész ékességei még azok az archív fotók is, melyek 1912-ben, 1926-ban, 1927-ben és 1932-ben készültek a katolikus óvoda gyermekeiről az őket nevelő apácákkal együtt.
A templom alatt található az altemplom, amely kripta is, ott nyugszanak koporsókban a gróf Fekete- és a gróf Károlyi-család elhunyt tagjai.
Gróf Fekete György 1749-től birtokosa a Fót-központú uradalomnak. Fia, Fekete János igen művelt férfiúja volt korának, Voltaire-rel is levelezett, mivel a felvilágosodás híve volt. Sok időt töltött a birtokán, s botrányt keltett szabados viselkedésével, például meztelenül hűsölt kastélya kertjében a forró nyári napokon. Fekete János 1803-ban meghalt, a birtokot a rengeteg adóssággal Csekonics József ezredes vette át, s 1808-ban adta el gróf Keglovich Ágostonnénak, aki első házasságából származó fiainak, Károlyi Istvánnak, Lászlónak és Györgynek vette nevére. Istvánnal pereskednek majd a rákospalotai parasztok a földekért, amiket a mocsarak lecsapolásával nyertek, megműveltek, s a törvény értelmében ezért meg is nyerik a pert. Eközben kezdi építtetni István a fóti templomot, pontosabban ad megbízást a kor egyik legjelentősebb építészének, Ybl Miklósnak a tervek elkészítésére. Közben kitört az 1848-49-s forradalom és szabadságharc, amiben István gróf a maga költségén 1800 fős lovashadsereggel vett részt Kossuthék oldalán, amiért is a szabadságharc leverése után börtönben ült évekig, s csak utána tudta folytatni a templomépítést.
A Károlyiak kastélya, melynek ablakaiból ráláttak a templomukra, a fóti gyermekváros központi épülete lett a szocializmus idején, s bár a parkba be lehet sétálni, a kastélyt látva ma már nehéz elképzelni, hogy a Károlyiak milyen főúri életmódot folytathattak benne.
Amúgy Fótnak ez a része unalmas kisváros képét nyújtja, csak némely házacska őrzi műemlék jellegét. Érdemes viszont a Somlyó-hegyre kirándulni a Fáy-sétányon át a Fáy-présházba. Fáy András írónk (1786-1864) korának egyik legműveltebb és legfelvilágosultabb férfiúja volt. Négy nyelven beszélt, olvasott, levelezett. A forradalomtól is, ellenségeitől is megrettent, ezért teljesen visszahúzódott a közéletből, a politikai viharok elől. Legismertebb regénye, a Bélteky-ház ma már jószerivel olvashatatlan, de jó, ha tudjuk, hogy ez volt ösztönzője a nyomdokaiba lépő magyar regényíróknak, s ha végiggondoljuk, hogy legnagyobb regényíróink, Jókai, Mikszáth, Móricz s a többiek könyveit általában alig lehet letenni (már ha belekezdünk, amit tiszta szívvel javaslok!), akkor nagyobb tisztelettel tekintünk e présház egykori íróember, tudós tulajdonosának emlékére is. A présházban ma már jónevű vendéglő működik, étel- és itallapját felkereshetik a www.faypreshaz.hu honlapon, ahol korabeli rajzot is láthatnak az ódon épületről.
A Pólus Centerben való céltalan és rosszkedvű sétálgatásnál, vagy a tévé előtti üldögélésnél jobb egy ilyen kis kirándulás! Minden kedves Olvasónknak melegen ajánljuk, emelkedjen fel, induljon neki, s ne hagyja, hogy úrrá legyen rajta a lustaság, az apátia, melyek minden rossz melegágyává válhatnak!

Báthory Béla

 
     

© Toronyhír Újpalotai Média Alapítvány