Archívum

Budapest XV. kerület környezetvédelmi programjának (2004-2008) véleményezése

A környezetvédelmi koncepció bevezetőjében olvashatjuk azokat az általános alapelveket (megelőzés, elővigyázatosság, helyreállítás, önkormányzati felelősség, társadalmi részvétel stb.), amelyeknek elvileg, stratégiailag és koncepcionálisan is meghatározó módon kellene megjelennie a konkrét cselekvések szintjén.
A dokumentum általános felépítéseként a környezeti elemek általános értékelésében röviden elemzi az adott környezeti elemre vonatkozó jogi szabályozás hátterét, az Európai Uniós elvárásokat, majd a környezeti elemre vonatkoztatható konkrét értékelést. Sajnos a „környezeti elemek állapota” fejezetben taglalt 12-féle környezeti elemhez vagy problémához képest a „célok és megoldások” fejezetben csupán ezek feléhez találhatunk azonos címú fejezetet. A fennmaradó hat fejezet (kommunális szennyvízkezelés, csapadékvíz-elvezetés, energiagazdálkodás, a feltételezhető rendkívüli környezetveszélyeztetés elhárításának és környezetkárosodás csökkentésének kérdései, tudatformálás, oktatás és a társasházak) számos olyan problémát vet fel a helyzetelemzésben, amelyek megoldási lehetőségeiről azonban már nem olvashatunk. Már ez a tényező is megkérdőjelezi, hogy a program összeállítói megfelelő gondossággal jártak-e el a problémafelvetések és megoldási javaslatok kidolgozása során.

Általános tapasztalat a program elolvasása során, hogy a legtöbb környezeti elem vagy probléma esetében az alapvető információk is hiányoznak ahhoz, hogy megfelelő következtetéseket vonhassunk le a környezeti állapottal kapcsolatban, ennélfogva szükségszerűen juthatunk téves következtetésekre, vagy téves megoldási lehetőségek irányába. A „célok és megoldások” fejezetek többségében az elsőrendű cél az alapinformációk beszerzése, a helyzetelemzésben viszont ezek hiánya. Ily módon az anyag nem alkalmas arra, hogy társadalmi vitára bocsássák, hiszen szükségszerűen az általánosságok szintjén kell maradnia.

A kerület levegőtisztaságának elemzésével foglalkozó fejezet több éves adatokra támaszkodva a nitrogén-oxidok és szálló por esetében folyamatos és jelentős határérték-túllépéseket mutat ki, elismerve, hogy a kerület főforgalmi utak mellett fekvő részei szennyezett területek, aminek két jelentős oka van: a közlekedési és az ipari eredetű (Rákospalotai szemétégető) szennyezés. A célok és megoldások hasonló című fejezetében azonban határidők, konkrétumok és felelősök megnevezése nélkül olvashatunk néhány általánosságot, amelyből több is bizonytalan megvalósulású programpont (M3 zajvédő fal). A közlekedési eredetű légszennyezés mérséklésére megjelenik ugyan a forgalomszervezési intézkedések igénye, de ezt csupán a jelzőlámpák összehangolásával kívánják elérni, míg a tömegközlekedés, kötött pályás közlekedés, valamint az elővárosi vasútvonalhálózatba való bekapcsolódás meg sem jelenik, mint lehetséges alternatíva.
Az ipari eredetű légszennyezés legfontosabb előidézője a hulladékégető, amely hosszú évek óta jelentős határérték-túllépéseket produkál, működése rengeteg társadalmi és szakmai konfliktust eredményez, ráadásul működése a hulladék megelőzése és hasznosítása ellen hat. Mivel pusztán a füstgáztisztító rendszer korszerűsítésétől nem várhatjuk biztosan a kibocsátás mérséklődését, a legmegfelelőbb megoldás a létesítmény működési engedélyének megvonása volna.
A zöld védősávok kialakításával kapcsolatban megjegyeznénk, hogy agresszív, adventív növényfajok telepítése a közterületeken sem kívánatos (pl. csörgőfa, Gleditsia, gyalogakác, aranyvessző, ezürtfa stb.), ezek helyett inkább őshonos hazai fajok telepítését kellene megoldani, természetesen azok szennyezéstűrő-képességét figyelembe véve.

A szilárd hulladék-kezelés fejezetben, az EU-követelmények között megjelenik a hulladékgazdálkodási hierarchiákból ismert megelőzés-hasznosítás-ártalmatlanítás prioritási sorrend, azonban a gyakorlati elemzésben, a célok és feladatok megfogalmazásakor már nem találkozhatunk ezzel. Javasoljuk a kerületben is jelentősnek mondható illegális hulladék-elhelyezés mérséklésére egész évben aktív, operatív „hulladék-kommandó” felállítását, amelyben a polgárőrség, civil szervezetek, közterületfelügyelet, önkormányzat és a rendőrség vegyen részt, folyamatos járőrözéssel megelőzve az illegális hulladéklerakók kialakulását. Az illegális hulladékelhelyezésnek leginkább kitett területeken térfigyelő kamerarendszer telepítését is lehetségesnek tartjuk. A jogszabályok lehetőséget adnak arra is, hogy az önkormányzat helyi rendeletben szankcionálja az illegális hulladéklerakást.
A Fővárosi Közetrületfenntartó Rt. által működtetett gyűjtőszigetes rendszer bővítésével kapcsolatban a lakossági igények és vélemények jelenjenek meg meghatározó módon, ne pedig egy mérnöki iroda javaslatai! Szükséges a gyűjtőszigetes rendszer használatával kapcsolatban pontos és részletes lakossági tájékoztatás is, hiszen tapasztalataink szerint a rendszer üzemeltetője ezt nem megfelelő hatékonysággal végzi. A lakosság kapjon pontos és részletes információt a hulladékudvarokban és a gyűjtőszigetes rendszer konténereiben elhelyezhető hulladéktípusokról (mit igen és mit nem?), kapjon visszajelzést a begyűjtött mennyiségekről, és nem utolsósorban differenciált, mennyiségarányos szemétdíjrendszer bevezetésével az Önkormányzat honorálja a lakossági aktivitást. Sajnos a célok és megoldások között semmiféle konkrétummal nem találkozunk, csupán általánosságok szintjén kerülnek megemlítésre egyes elérendő célok („Hosszabb távon a szelektív hulladékgyűjtő szigetek további sorsának figyelemmel kísérése, a jövőben a hálózat esetleges bővítése a cél”), de ezekhez sem határidőket, sem módszertant, sem felelősöket nem rendel hozzá. A szerves hulladékok kezelése kapcsán megemlítődik a komposztáló telep kialakításának lehetősége, ám arra vonatkozóan, hogy ennek kialakítása milyen logisztikai alapon, milyen rendszerben történne meg, nem történik utalás. Szintén kimarad a lehetőségek közül a kertvárosi övezetekben sikeresen működtethető házi komposztálási rendszer bevezetése is. A lakossági veszélyes hulladékok tekintetében pusztán a szárazelemgyűjtés jelenik meg az anyagban, ami finoman szólva is a probléma társadalmi gyökerei és szakmai háttere ismeretének hiányára utal. Meg sem jelenik pl. a több fővárosi kerületben rendszeresen, évi egy-két alkalommal, járdaszéli gyűjtési technikával megrendezett lakossági veszélyes hulladék gyűjtések lehetősége; a hulladékudvarokban leadható lakossági veszélyes hulladékok körének bővítése, valamint a témával kapcsolatos lakossági ismeretterjesztés igénye.
A „zaj és rezgések elleni védelem” fejezetből teljesen kimaradt a mobiltelefon átjátszó állomások („elektroszmog”) problémaköre, amely Budapest több kerületében is társadalmi konfliktusok forrása volt! Itt is az elsőrendű célok között van egy újabb, teljes körű zajmérés („zajtérkép”) elkészítése, amelynek meg kellett volna előznie a környezetvédelmi program elkészítését...
Ugyanez a helyzet jellemző a „vízgazdálkodás” fejezetben is. Általánosságban is levonható következtetés, hogy a program készítői nem ismerik a kerület szennyezőforrásait, ami pedig egy környezetvédelmi program elkészítéséhez elengedhetetlenül fontos információ. Szükséges lenne a potenciális szennyezőforrások feltérképezése és térinformatikai rendszerben való feldolgozása.
A többi helyzetértékelő fejezethez nem készítettek a célokat és megoldási javaslatokat felsoroló fejezetet, ami a program egyik súlyos hiányossága. Így ezen fejezetekről nehéz véleményt mondani úgy, hogy nem ismerjük az Önkormányzat terveit a környezeti problémék megoldása érdekében. Azonban azt megemlíthetjük, hogy nehezen érthető, hogy a szennyvízcsatorna hálózat teljessé tétele miért nem a csapadékvíz elvezetéssel párhuzamosan terveződik; hogy hulladékgazdálkodás, energiahatékonyság, vízgazdálkodás stb. területén fel sem merül a közintézmények példamutatásának lehetősége; a zöldterületek, önkormányzati erdő állománycseréje, növénytelepítések esetében az őshonos hazai fajokkal való telepítés; a füstköd-riadón kívül semmiféle havária-esemény nem kerül megemlítésre; a társasházak hulladékkezelése tárgyában a differenciált szemétdíjrendszer bevezetésének, valamint a társasházak és az Fkf Rt. között meglévő szerződések felülvizsgálatának lehetősége. Az „oktatás, tudatformálás” fejezetben szívesen olvastunk volna a pedagógiai programok összehangolásáról, a kerületi környezetvédelmi fejlesztésekkel kapcsolatos tervszerű iskolai programok szervezéséről, a Jeles Napokhoz (nem csak az Autómentes Nap!) kapcsolódó önkormányzati rendezvények szervezéséről, az oktatási intézmények és civil szervezetek bevonásáról pl. az illegális hulladéklerakók felmérésébe, a megtisztított területeken a rend megőrzésébe („örökbefogadás”), az Ökoiskola Hálózattal való együttműködésről, stb.

„Az önkormányzati környezetvédelem gazdasági alapjai” fejezetben olvashatunk az önkormányzati környezetvédelmi alapról. Az alap felhasználása legyen nyilvános, az állampolgárok nyerhessenek betekintést a felhasználására vonatkozóan, valamint (egy része) elérhető legyen közhasznú tevékenységet ellátó civil szervezetek számára is!

Összességében meg kell állapítanunk, hogy a dokumentum alig tartalmaz konkrétumot, a felelősségi rendszere megfoghatatlan, a társadalmi ellenőrzés és vélemény-nyilvánítás lehetőségei nem láthatók. Ezen dokumentum alapján az érdekelt lakosság nem rendelkezhet részletes és pontos információkkal, így nem várhatjuk, hogy érdemben bele tudjon szólni a döntésekbe. (Információink szerint a program végrehajtására készül évente az un. intézkedési terv, mely a konkrét intézkedéseket fejti ki részletesen, amelyet azonban nem láthattunk, így arról véleményt nem tudunk nyilvánítani).

Privigyei Csaba
HuMuSz Ház
Lakossági Tanácsadó Iroda és Oktatóközpont
Budapest, 1111, Saru u. 11.
Tel./fax: 1-386-26-48
Mobil: 06-70-563-9729
E-mail: gebics@freemail.hu
Honlap: www.humusz.hu