Kata naplója

Anya csak egy van…
Amikor Peti fiam picurka volt, mindig az Apját istenítette. Az O kezében nyugodott meg hasfájós piciként, Neki produkálta az elso kunsztokat, Vele bohóckodott, birkózott. Sosem volt egy ölben ülos fajta, kézzel lábbal kapálódzott, ha a rokonok megpróbálták ölben tartani, ölelgetni.
Nem úgy Annus ! Már egészen pici korától legjobban hozzám nove szeret közlekedni. Mivel most már nyolc hónapos létére közel tíz kiló, ez nem egyszeru mutatvány. A legjobban azt a variációt csípem, amikor a piac közepén (hátamon a hátizsákban átlag 10-12 kg zöldség, gyümölcs, husi, az esernyokocsi fogantyúján még plusz 2-3 szatyor, ) elkezd üvölteni, hogy most azonnal anyaközelbe vágyik. Ilyenkor csaj a jobb karomra, babakocsi felborul, én a gyerekkel a karomon felállítom, szatyrok a kocsiba. Peti mellettem motoron pont addigra unja meg a motorozást, felszólít, ugyan hozzam már a motort is (ez okból rég letettem a bicikli piacra vitelérol), motor a kocsira keresztbe, Peti perecet kér, pékségben fél lábon egyensúlyozva (combomon Anna, fogam között visszajáró), de fogjam meg a félig megivott szívószálast, ami ugye ki ne ömöljön... Így mendegélünk hazafelé. Egyik kezem Annával teli, másikkal lökdösöm a babakocsit, de közben két ujjal Peti kezét is fogom. Hát eléggé melegem szokott lenni még így plusz 8 fokban is, mire hazaérünk. Azt már meg se említem, hogy a lift átlag heti háromszor rossz mostanában. Ilyenkor cuccostul fel lifttel a szomszéd lépcsoház tetejére, át a teton hozzánk, onnan le gyalog a hetedikig. Egy forduló: babakocsi Annával. Második: Peti + a motor. Harmadik: a szatyrok. Mindez lépcsofordulónként. Általában vagyok olyan értelmes, hogy mindezt a hátizsákkal a hátamon viszem véghez.
Na szóval, az anyahiány itthon is folytatódik. Ha csak felállok mellole a játszószonyegrol, már üvölt. Pláne ha kimegyek a szobából. Így profin megtanultam fél kézzel hagymát szelni, teát fozni, mosni, teregetni (ez egy kissé nehézkes), ésatöbbi. A hátam ugyan estére nem érzem, de legalább leadom a makacsul rajtam maradt plusz 5-6 kilót. Mert azzal etetik a jónépet, hogy aki szoptat, hamarabb visszanyeri szülés elotti alakját (na nem a terhesség elottit!). Jaja !!! Itt van kérem a medve elásva, jó mélyre. Nanááá!! A szülés elottit…. Hát már közel vagyok hozzá.
A kaja
Kisasszony még sokat szopizik, de már van néhány kaja, amit szinte biztos befutónak tekinthetek. Szerencsére az üveges bébiételeket nem szereti, ami nem is baj, mert nagyon drágák (oszintén szólva függetlenül attól, ami rá van írva, én nem hinném, hogy nagyon egészségesek), és ha úgy számoljuk, hogy egy átlag 8 hónapos tízóraira megeszik egy üveges gyümölcsöt (200 Ft), délben egy fozeléket (300 Ft), este egy adag tejpépet (150 Ft) és a plusz ital (csak egy doboz gyümölcslé 100 Ft). A gyerek napi kajája így lenne 750 Ft.
Mindezt én kihozom átlag 200-300 forintból. A mai menü: tízóraira egy fél alma-banán, (kb 80 ft), ebédre salátafozelék fott tojással, sajttal, amihez egy nagy krumplit kockára vágok, és félpuhára fozök, hozzáadom a felcsíkozott salátát, még 10 percig fozöm. Picit sózom, egy teáskanál margarinnal „lazítom”, botmixerrel összeturmixozom, majd a tetejére morzsolom a tojássárgáját, meghintem reszelt sajttal. Ez nagyjából kijön 100 ft-ból. Uzsira joghurt, vagy egyéb tejtermék (kb 100 ft), vacsi a déli fozelékbol, vagy eszik Apa vacsorájából.
Na és az ovi !
Hát igen, ahogy az várható volt, Petinél nem igazán volt gond a beszoktatás. Elvileg az elso hét vége felé már meg lehet próbálni, hogy Anya hazamegy, és a következo hét végén lehet ott aludni. Nálunk Peti elso nap hazaküldött, délben mentem érte. Hazafelé az utat végigbömbölte, hogy el kellett jönni. Az óvónéni megszánta, és csütörtök-pénteken már ott is aludt. A fo gond a kaja, mert hát Petike levest, fozeléket tésztát nem eszik – naná, hogy az oviban az van! –, csak grill rántott csirkét, szilvásgombócot, nutelláskenyeret – ami az oviban nincs.
Egyelore az orületbe kergeti az óvónénit ilyenekkel, mint: az egész csoport jóízuen falja a milánói makarónit, Petike: – böööee, ez nem finom, ezt nem szeretem! És köpköd, finnyog. Egész csoport: bööee, ezt nem szeretem… Vagy: mossa már le a virslirol a spenótot az óvónéni, akkor megeszi. Vagy : válogassa le a pörköltet a lencsefozelékrol, de szafttal ám, o kitunkolja kenyérrel, de egy csepp fozelék se legyen rajta!!!
Egyébként nagyon szeretik a gyerekek is, mert barátkozik, nem veszekszik, bátor nagyfiú. Kicsit mozgékonyabb a többinél, mindig a másik csoportból kerül elo az udvaron, mert a nagyok játéka jobban érdekli.
Szerelmes az én fiam…
Már az elso napokban feltunt egy cserfes, loknis, tenyeres-talpas édes kislány a csoportban. Az Emese….A hét közepe táján, már amikor bementünk a csoportba, Emese odaszalad: sziiia Peti!!! Majd a második hét elején egyszer úgy alakult, hogy együtt jöttünk haza. Azaz mi hamarabb kijöttünk, de Peti közölte: o megvárja Emesét. Aztán kézenfogva mentek a játszótérig. Ott csak az Emese mehetett a „zöld motorral”, és hát amikor ment haza a kislány, odament elbúcsúzni Petihez. Pusziosztás, kölcsönös elolvadás nálunk felnotteknél. Peti eddig arra a kérdésre, ki a barátod az oviban azt válaszolta: -mindenki, a gyerekek. Most: nem a barátom, a barátnom, az Emese……
Hát igen….elkezdodött. De egyelore élvezem.

-kata-