|
Sokat és sokan beszélnek mostanában a tanulási zavarokról. A tapasztalatok
azonban azt mutatják, hogy ennek ellenére igen nagy a tájékozatlanság.
A szülők kétségbeesnek, a gyermek gyűjti a kudarcokat, a pedagógus tehetetlenül
áll a gondok előtt, hiszen érdemben segíteni nem tud, még ha ismeri is
diszlexiát.
A probléma egyre több gyermeket érint.
Mi is a diszlexia?
A diszlexia olyan tanulási nehézség, amely független
a gyermek képességeitől, mind az okosabb, mind a kevésbé okos gyerekeket
egyaránt érinti. A nehézségek éppúgy kiterjednek az olvasás technikai
és tartalmi részére, mint az írás külső képére, vagy a helyesírásra. Kiterjed
továbbá a számolásra, a szöveges feladatok értelmezésére, a nyelvismeretre,
és egyeseknél az idegen nyelv tanulására.
A tanulási nehézségeket általában csak akkor lehet felismerni,
amikor a gyermek már iskolába jár. Természetesen vannak helyzetek, amikor
a pszichológus még az iskoláskor előtt megállapíthatja és jelezheti a
tanulási zavar veszélyét. Ilyenek a megkésett beszédfejlődésű gyermekek
és azok beszédhibás gyermekek, akiknél a beszédhiba kijavítása az iskolai
év kezdetére még nem fejeződött be. Oda kell figyelni, ha a gyermek nem
tudja a jobb-bal irányokat, gondjai vannak a téri elrendezésben, rajzaiban
tükörírásos elemek vannak. Ezek a gyermekek gondjaikkal együtt is könnyebb
helyzetben vannak, mint ép beszédű társaik. Ők járnak logopédushoz, aki
menetközben foglalkozik a diszlexia javításával is. Nehéz helyzetbe azok
a gyermekek kerülnek, akiknek beszédfejlődésével nem volt gond. Logopédushoz
nem járnak, és ha ki is derül, hogy tanulási gondjaik vannak, már begyűjtötték
a kudarcok tömegét.
Ezeknél a gyermekeknél csak a második-harmadik osztályban,
vagy később derül ki, hogy nehezen boldogul. Nem szerez elég jártasságot,
és nyilvánvaló, hogy okosabb mint azt az iskolai teljesítményei alapján
feltételezni lehet. Itt már egyértelműen tanulási zavarról beszélhetünk.
A gyermek lassan, akadozva olvas, minden erőfeszítése
ellenére sem képes a szavakat érthetően elolvasni. A könyvben látható
képek segítségével megpróbálja kitalálni dolgokat, vagy egyszerűen az
emlékezetére támaszkodva mást olvas, mint ami ott van. Sokszor ismételgeti
az első szótagot, hogy időt nyerjen. Megpróbálja magában elolvasni, majd
hangosan elmondani az olvasott szavakat. Az eredmény minden esetben lesújtó.
Rengeteg időt veszít, betűket, szótagokat, szavakat hagy ki. Szövegértése
gyenge, az olvasott szöveg tartalmát nem tudja elmondani, hiszen többnyire
nem érti, amit olvas. Feltűnőek a betűcserék (ő-ű, b-d), de az sem kizárt,
hogy több betűt kever. Ezeket a tévesztéseket javítani kell, nem növi
ki a gyermek.
Írása a sok gyakorlás ellenére is nagyon gyakran olvashatatlan.
Írás közben számtalan hibát ejt a toldalékok írásában, az ékezetek használatában.
A nyelvtani szabályokat ha el is mondja, alkalmazni nehezen tudja. Ezért
a nyelvismeret, a helyesírás mindig a leggyengébb eredményt hozza. Ha
a matematikát is érinti, akkor gond lesz az összes alapművelettel, nem
érti meg az összefüggéseket, a szöveges feladatokat pedig olvasási gondjai
miatt nem tudja értelmezni. Természetesen az itt felsorolt tünetek a tanulási
zavarokat általában is jellemzik, de halmozottan ezek a diszlexiás gyermekeknél
nem fordulnak elő.
Jó olvasás és nyelvismeret mellett is lehet súlyos zavara
matematikából, ilyenkor diszkalkuliáról beszélünk. De lehet jó számolási
képesség mellett írási és olvasási zavara. Szakirányú vizsgálatok hivatottak
eldönteni, milyen típusú és milyen mértékű tanulási zavarról van szó.
Óva intenék mindenkit attól, hogy az itt felsorolt tünetek alapján megpróbálja
eldönteni, hogy diszlexiával áll-e szemben, vagy más okokkal kell magyarázni
a tanulás terén mutatott sikertelenséget.
Hazánkban az olvasási zavarral küzdő gyermekek több mint
90%-a nem öröklött diszlexiától szenved; tanulási problémáját abban az
iskolarendszerben szerezte, amelyik gondjait évek óta megoldani képtelen.
Lehet, hogy a gyermek nem volt iskolaérett, nem volt
számára megfelelő az olvasástanítási módszer, nem rögzültek nála megfelelően
a betűk, s még sok minden okozhatja ezt a zavart.
A magyar oktatásügy szegénységi bizonyítványa az a tény,
hogy ma a középfokú oktatásban diszlexiás osztályokra van szükség.
Ma sincsenek szűrések, nem tudjuk pontosan hány gyermeket
érint. Az Országgyűlési Biztos vizsgálatát kértem, és bízom benne, hogy
a számok tükrében megmozdulnak az illetékes hatóságok, s nem engedik,
hogy a gyermekek lába alól kifussanak az évek.
Jenei Ferencné logopédus
|
