Szigetközi evezőstúra

A családunkban hagyománynak mondható, hogy minden évben szervezünk egy evezőstúrát, ahova meghívjuk a család barátait, valamint a szüleim munkatársait. Én és a nővérem 4-5 éves korunk óta evezőstúrázunk ily módon. Bár az utóbbi években a tesómmal együtt kissé elmaradoztunk, azért ha tehetjük, elmegyünk. Ez történt ezen a nyáron is.
Idén a Szigetközt választottuk kiindulási helynek. Ez már a harmadik év, hogy a Dunának ezen a részén evezünk. A médiában terjesztett hírekkel ellentétben - miszerint ökológiai katasztrófa fenyeget - a helyiek szerint még sosem volt olyan jó állapotban a Szigetköz, mint most.
Idén 4-5 család és még néhány szingli csatlakozott hozzánk. A folyó e szakaszának jellegzetessége, hogy tulajdonképpen nem is folyik, hanem sok-sok holtágra bomlik, amikben szinte áll a víz. Ebben az a jó, hogy nem kell minden nap új táborhelyre költözni, hanem elindulunk délelőtt, és délután ugyanoda visszatérhetünk. Ennek leginkább az öregek örültek, mert így még lazábbá tehették az amúgy is egyre inkább lustálkodássá, fürdéssé, iddogálásokká és hosszas beszélgetésekké átalakult evezőstúrát.

A továbbiakban helyettem inkább a képek beszéljenek.

Első nap ilyen látvánnyal fogadott minket a hely

Az egyik lustálkodós hely, amit természetesen
minden nap meglátogattunk

Az apa diktál, az anyuka és a gyerekek pedig húznak

Egy másik lustálkodós hely, ahol szintén gyakran
megfordultunk

Így néz ki egy megfeszített evezőstúra

De azért néha eveztünk is

Míg az öregek egy sör mellett beszélgettek,
addig a fiatalabbak kiélvezték a víz adottságait

Ez pedig egy átlagos Szigetközi tájkép

Mint ahogyan ez is

Ahogyan az első, úgy az utolsó naplemente is elkényeztetett minket

P. B.