Amiről a rendelőben hallani
(Az idősek problémái, ahogy egy védőnő látja)
A hiszékenység vámszedői
Betegeink elmesélték, hogy jól öltözött idegenek nyújtottak segítséget,
látva őket, hogy a csarnokban nehezet cipekednek. Hazakísérték őket, vizet
kértek, s mire visszaért a konyhából a szobába az idős asszony, a kedves
segítők derékig bent matattak a szekrényben.
Szintén nagyon elegánsan öltözött " önkormányzati dolgozók "
csöngettek be azzal a kérdéssel, hogy mit is tudna adni a polgármesteri
hivatal szegény nyugdíjasnak. Ezekben az esetekben is érdekes módon a
szekrényekben lévő anyagi dolgok izgatták a segítőkész „tanácsiakat”.
A napokban hallottuk, hogy már a szakrendelőkben is várakozik néhány olyan
megfigyelő, akik az idős, egyedülálló betegeket látva borzasztó segítőkészek.
Azonnal
tettre készek, és pont ráérnek, és pont arra mennek, és pont ott van nekik
is dolguk, és
már meg is szervezték ingyen az ebédszállítást. Természetesen a fő cél
mindig: bejutni a lakásba.
Olyan is előfordult, hogy valaki beteglátogatónak adta ki magát és arra
hivatkozott, hogy a rendelőből, a Doktornőék küldték ki.
Közgyógyigazolvánnyal kapcsolatban is készítettek felméréseket, s főleg
arról kérdezősködtek, hogy kinek mennyi is a félretett pénze. Ja és hol
is tartja?!
Szóval nagyon sok trükkös ember fordul meg itt a lakótelepen. Nem győzzük
betegeinket figyelmeztetni, hogy nagyon óvatosak legyenek
Gondok, amikről a legsűrűbben hallunk
Kevés a nyugdíj. A lakások rezsije állandóan növekszik. Csak nagyon
kevés marad a számlák kifizetése után élelemre, pláne ruhára.
Sokan a gyerekeiket tartják el, azaz próbálják segíteni, mert a "gyerek
" (40-50 éves) pontosan az a korosztály, amelyik már nem kell a munkáltatójának,
s munkát is hiába keres.
Nem tudják követni a rohanó fejlődést. Butának érzik magukat. Nem értik
az új kifejezéseket, nem tudják megtanulni az új dolgok használatát.
Elkeseredettek, mert úgy érzik, hiába dolgoztak, kárba veszett az egész
életük. Például: bezárt a gyár, lebontották, a téeszt feloszlatták, privatizálták.
Bizonytalanságban élnek. Egyik nap még kapható az a gyógyszer, amit szednek,
másnap már hiánycikk.
Fölöslegesnek érzik magukat. Sok családban az unoka (a 30-40 éves korosztály)
csak úgy juthat – majd egyszer – lakáshoz, ha a nagyszülő meghal.
Jeneiné Venczák Gabriella
körzeti védőnő
|
