Kata naplója - egy kétgyermekes anyuka viszontagságai

Az ovi
Szerencsére felvették Petit abba az oviba, amelyikbe beleszerettünk. Igaz, nagyon sokan lesznek, és nincs is túl közel, de megéri, úgy érzem. A két óvónéni nagyon aranyos, a dadus nénik is fantasztikusak. Nem mindegy azért, az ember kire bízza a gyerekét. A tavaszi beiratkozás óta sűrűn járunk arra – már csak azért is, mert a gyermekrendelő mellett van, és Annust még havonta kell hordani, így minimum a kerítésnél meg kell állnunk bámészkodni. Most már húzzuk át a napokat, hogy mikor mehet oviba.
Már tudjuk, hogy hajó lesz a jele, kinn a neve a szekrényen, és a csoportszoba falán is. Már tudja, mi lesz a kedvenc játéka…..szóval izgatottan várjuk az október 18.-át.

Csak beszél ez a gyerek…
Mint azt tudjuk, Péter fiam anyja fia, beszél, beszél, de senki nem érti. Eddig meg voltunk győződve, hogy beszél a gyerek, csak nem magyarul. A múlt nyáron Keszthelyen volt egy aranyos eset: a sétálóutcán leült egy csoport német mellé egy lépcsőre, és vagy negyedórát beszélgetett velük. Mi csak lestünk, hiszen akkoriban a szókincse elég kevéske volt. Aztán emlékszem, még január körül is ötven értelmes szót tudtam csak összeírni, míg a szomszéd kissrác már verset mondott a télapónak. Akkoriban nagyon vágytam rá, hogy ő is beszéljen. Na, beszél.
Azzal kezdte, hogy minden létező autómárkát megismer. Ezután már neki jár az autó-motor magazin. Miután már a környéken nem volt olyan kocsi, amit ne ismert volna, jött a következő lépcső: Anyuska, nézd! Ez Opel! Milyen Opel, Anyuska? - Mondom: piros Opel, Peti. Aztán: De nem! Anyuska! Milyen piros Opel???? Anya megy, megkerüli a kocsit, leolvassa: Opel Astra. Na, egy pár hétig tyúklépésben közlekedtünk, mert minden egyes autót körbe kellett járnom típusfelismerés végett. Ma már megy. Zeng is a környék, ismer is boldog-boldogtalan minket. No meg mi is mindenkit. Leesik az állam, amikor elmegyünk egy parkoló autó mellett, és Peti: Anyuska, nézd! Ez a tejes néni Suzuki Lianája! – Történt ugyanis, hogy vásárolunk a piacon a szélsősoron a tejes néninél házi túrót, tejfölt. A kerítésnél vadiúj aranyszínű Liana (én akkor még nem ismertem). Sokszoknyás, kendős nénike az eladó. Peti rikolt: - Anyucika! Ez milyen Opel? Én: nem tudom, kicsim, majd kimegyünk, megnézzük. Néni: ez Liana. Az enyém. Azóta ismeri. De odáig fajult a dolog, hogy egyik reggel a ház előtt egy Suzuki kerekeit lelopták. Ajtószomszédunk vette észre munkába menet, és felhívott a kapu alól, kérdezzem már meg a Petit, nem tudja-e kinek a kocsija. Peti válasza, miután mi is láttuk a kocsit: pocakja van, bajusza is van, szemüvege is, meg kukusa (kutyusa) is. Ja és bácsi….
Kitotóztuk, hogy a tizediken lakó családé lehet. Az övéké volt.

Anna baba
A kisasszony csak kerekedik rendületlenül. Már kilenc kiló. Finomabbnál finomabbakat főzök neki, úszik a konyha, és akkor nem kell…..továbbra is azt enné, amit mi, de azt nem kap.
Pörögve közlekedik, próbál kúszni, tolja az égnek a popsiját, de még nem jött rá, hogy a fejét is emelni kéne, meg a kezét is használni. Ezen nagyon be tud gurulni.
Megkapták végre a külön szobát. Azóta Annus nem alszik éjjel, sokszor fenn van. Peti sem alszik már a szobájában, hanem a nappaliban Annus járókájában. Igaz, hogy keze-lába kilóg, de hát ha ez neki jó……
Most éjjel ráadásul Apa beteg lett, lázas volt, így három gyerekem volt. Én aludtam Petivel a nappaliban, ingáztam Annust szoptatni (vagy 5x) a kisszobába, és mértem Csabi lázát 2-3 óránként….szóval nem unatkoztam, de nem is aludtam az éjjel.

Nem mindig könnyű
Szóval azért nem mindig egyszerű az élet mifelénk. Estére azért eléggé kidőlök, amire mindkét gyerek ágyban van, még rendet kell rakni, és a mosást leszedni, elhajtogatni, és a vasalás akkor még sehol sincs….Aztán amire mindennel kész vagyok, és beülök a kádba egy könyvvel, meg az ennivalómmal, valaki biztosan nyafogni kezd…
De nem baj. Tudom, hogy ez is elmúlik, méghozzá nagyon gyorsan, így kiélvezem még a nehezebb időszakokat is. Tudom, minden elmúlik, mindig jön valami új. Megpróbálok a mának örülni, és élvezni a társaságukat, hiszen olyan hamar felnőnek.

-kata-