Játszótér

Kata, Peti és Anna - Egy kismama naplója

Apa és lánya

Fel

Kezdő oldal

Kata, Peti és Anna
Egy kismama naplója

A nyaralás

Addig addig fűzögettem életem párját, amíg beadta a derekát, és elmentünk nyaralni oda, ahová én szerettem volna.
Csabikámnak a nyaralásról ugyanis még mindig az az elképzelése, hogy tenger, pálmafák, buli….hát két gyerekkel már nem igazán így működik.
Egyszóval futottam néhány kört, amire meggyőztem, hogy a gyerekeknek hótmindegy, hogy hol pancsolnak, maximum nem kergetik a kisrókákat pár liter sós víz benyelése után. No meg külföldön azért csak rázósabb, ha megbetegszenek, egy lázas, hányós, nyűgös gyerekkel visszaautózni tizenakárhány órát, az azért nem túl egyszerű….
Így hát Kehidakustányra mentünk, igaz csak négy éjszakára (ennyire futotta), de nagyon klassz volt.
Ez egy éve épült élmény – gyógy – wellness centrum, ahol a szálloda össze van építve a fürdővel. Múlt nyáron, amikor Holládon nyaraltunk (archívum/2003/július) átmentünk egy napra ide, és már akkor csorgattam a nyálam, hogy jaj de jó lenne egy ilyen helyen nyaralni (akkor még nem tudtam Annusról), ahol nem kell öt váltás ruha a gyereknek, na meg a többi tartozék, hanem egy szál fürdőköpenyben le lehet menni, és bármikor fel lehet menni a szobába. Nagyon jó volt, mert a rossz idő ellenére maximálisan ki tudtuk használni a nyaralást: a zárt belső rész is teljesen kielégítette a fiam, na meg a mi igényeinket is. Volt óriáscsúszda, - itt csak Csabi csúszott, – gyerekpancsoló – csúszdával – áramló folyó, aztán egy sor olyan dolog, amit ki akartam, de nem tudtam kipróbálni: aromaszauna, CSENDSZOBA!!- pezsgőfürdő, jakuzzi.
De így is klassz volt, mindkét gyerek nagyon jól viselkedett. Annuskám nagyon élvezte, hogy úton-útfélen dicsérik. Kitettük hordozóstul a napozóágyra, aki elment mellette mindenki elkezdett gyügyögni neki – mi nem szoktunk - , hogy:- jaj, de szép vagy, milyen kis édes…bügyürübügyürü. Lány a lelkem, hiába, nagyon imádta, kézzel lábbal repkedett egész nap. Peti meg ki se jött a vízből. A gyerekpancsoló csúszdájából fenn egy kis lyukon bugyog a víz, hogy csússzon a csúszda. Nagyon hamar rájött: ha rányomja a sarkát, nagy sugárban három méteres körben mindenkit lefröcsköl. A napozóágyon alvó német nyugdíjasok kifejezetten értékelték az ötletét, pláne, hogy a többi gyerek percek alatt eltanulta. Mostanában itthon az a szokása, amióta szobatiszta, hogy amint berakjuk a nagykádba, sugárba belepisil. Kicsit féltünk, ha „vizet ér” mi lesz. Hát….a gyerekmedencébe ugye mi nem mehetünk be. Lecsúszik a csúszdán, megáll a végénél, mi szülők vagy tizen álljuk körbe a medencét, Petikém készül….mindketten:- neeeeee üvöltéssel rohanunk be érte, megakadályozva a balesetet. Másik eset: megyünk a nagymedencébe, Peti áll a szélén, én mászok be, fordulok vissza, hogy beemeljem, fiam áll a medence szélén, szemben a fürdőmesterrel, és már megint pisilne…..na hónom alá vágtam, futás megint a wc-re….
Sokat kirándultunk, megnéztük a környék nevezetességeit, meglátogattuk a holládi barátainkat. A kutyák nagyot nőttek, új kiskacsák születtek. A tehenek sajnos épp házon kívül voltak, de így is nagyon jól éreztük magunkat.
Nagy szerencse, hogy Annus még anyatejen él, mert így mehettünk, bármerre akartunk. Azért az aggodalmam nem múlik el, hogy mikor szárad ki a gyerek ebben a nagy melegben...

Na igen, a hozzátáplálás

Már amióta megszületett a csaj, azóta üldöz a család, hogy adjak már neki teát-vizet-bármit, mert tuti éhen hal mellettem, mert kizárt, hogy én tudom egyedül táplálni - hiába, Peti is ezért lett már pár hetesen „vegyesen táplált”, mert ennyire támogatva voltam. Még szerencse, hogy Anyu rám bízza ezt a dolgot, ezért csak egyfelé kell csatázni. Nagyon jó, hogy végig a várandósság alatt azt mondogattam, márpedig ez a gyerek nem kap tápszert, és kész….bebizonyítom, hogy tudom táplálni. Akkor nem lesz talán ekcémás, rossz evő, mint a bátyja.
Most, mivel már 4,5 hónapos, talán mondhatom, hogy sikerült. Nem volt egyszerű…vannak, akiknek annyi tejük van a kezdetektől, hogy literszámra adják le naponta. Hát én nem ide tartozom. Voltak fejlődési ugrások, amikor este szegény sokat sírt, de szoptattam este 7-től ½ 10-ig non-stop heteken át. Aztán igazodott a tejci az igényéhez, csend volt hetekig. Aztán megint…..ilyenkor az ember lánya sajnálja a kölyköt, és könnyen nyúl a tápszerhez, és szegény gyerek ilyenkor be is nyel 2 dl-t, és anya joggal hiszi: szegény éhezik, kevés a tejci, na innen nincs megállás….Ma már, amikor kaphatna mást is, megnyugodtam. Kínáltam almával, banánnal, hááát csak ímmel-ámmal, nem túl lelkesen fogadta. Tejpéppel...Azt sem. Ám voltunk múlt héten a barátainknál…..
Bográcsban főztem jó kis zsíros-szalonnás alapon főtt pörköltet. Annus ül az ölemben – gyengébb idegzetűek menjenek egy fejezettel lejjebb! - kikapja a tányéromból a kanalat, és nem ereszti, amíg fényesre nem nyalta…..azt a parádét, amikor elvettem tőle!! Na, vártam, mi lesz, biztosan fájni fog a pocija. De semmi. Én eszem egy karika téliszalámit, órákat bömböl tőle, a pörkölttől meg kutya baja. Na az eset után kezdtem próbálgatni a gyümölcsöt, tejpépet, ami lehet, hogy jogosan nem volt túl népszerű…

Külön szoba?

Anna nagyjából még mindig végigalussza az éjszakát, egyszer-kétszer eszik, de alszik tovább. Peti is kb 1-2-szer kel, de akkor kiabál az apjának. Természetesen külön időpontban kelnek, így felébresztik egymást.
Így körbesündörögtem Apát, hogy hát külön szoba kéne nekik, adjuk Annának a hálószobát. Nehezen, de beadta a derekát, nagyon nem akart a nappaliba költözni.
Szóval, felfordulás lesz, mert ha már költözés, akkor a két kisszobát tapétázni –festeni szeretném – Petiét kék, Annáét rózsaszínre természetesen. Nem tudom, árulnak-e még olyan meseposzter-tapétát, ami régen az én szobámban volt. Az egész falat elfoglalta – nekem bambis volt- azt is szeretnék nekik.
Szóval nem fogunk unatkozni megint mostanában.

Még mindig…

A gyerkőcök egyre jobban értékelik egymást. Azokat a pillanatokat el nem cserélném, amikor reggel Anna ébred, Peti meghallja, rohan hozzám, hogy: - „Annababa ébren van!!!” amikor mondom neki, hogy mehet hozzá, - mert valóban felébredt, nem csak nyöszörgött egyet – berohan, felpattan mellé az ágyra, és:-„Sziijjaa Annababa! Hogy aludtál???” és puszilgatja, szeretgeti. Anna is, ha én megyek csak be hozzá, forgatja körbe körbe a fejét, hogy hol a tesó?? Ha meglátja keze-lába jár, „röpköd” örömében.
Apa is kezdi megszokni a lányát, főleg, hogy már nem üvölt, ha kézbe veszi, hanem elvan öt percre vele is.
A múltkor valaki viccelt, mi van, ha megint várandós vagyok… Nevettünk, de elgondolkoztam, és azt hiszem, vállalnám. Miért ne? Ahol kettő elfér, jöhet a harmadik is. Bár lehet, hogy várunk most pár évet, mert néha sajnálom Petit, hogy bizony alkalmazkodni kell, nem mindig van minden akkor és úgy, ahogy ő szeretné…
De még mindig olyan jó…és egyre egyre jobb….nagyon bízom benne, hogy ez mindig így lesz, és a nagyobb bajok elkerülnek minket. Nem kell pénz, nem kell semmi, csak hogy mindannyian egészségesek és ilyen boldogok legyünk, mint most vagyunk. Ha ez megadatna, sosem kérnék többet semmit….

-kata-