.:: TORONYHÍR MÉDIA ALAPÍTVÁNY - KÁVÉHÁZ

Örömmel tudatom, hogy megszületett a XV. kerület levelezőlistája.
Amennyiben feliratkozik, a jövőben értesülni fog Újpalota, Rákospalota és Pestújhely eseményeiről.
Létrejöttünk célja az információáramlás az építés, a szépítés, a fejlesztés érdekében.
Az olvasóink egyben íróink is. Bármilyen szerveződésről, találkozóról, fórumról küldhető üzenet a list@palota.lx.hu címre, melyet a lista minden tagja automatikusan megkap.
Céltalan levelezgetéseket fővesztés terhe mellett kéretik kerülni!
Feliratkozás a subscribe@palota.lx.hu címen, vagy az egyszerűség kedvéért az oldal alján található mezőbe írja be az e-mail címét!
Kérem, amennyiben van lehetőségük, tájékoztassák a helyi ismerőseiket a levelezőlista létezéséről.

Gyakran kerül szóba a 60 év felettiek arányának növekedése a lakosságon belül. A mozgékony, derűs, szellemileg is aktív, tehát nem beteg, másokra rászoruló idősek problémája nem véletlenül foglalkoztatja a szakembereket. Az igazi fogas kérdés azonban az, hogy a népesség fogyásával egyre inkább csökken azok száma, akik eltarthatnák ezt a - hála Istennek! - növekvő számú nyugdíjast.
Vagyis a népességcsökkenés nemcsak nemzeti kérdés, hanem az idős generációk megélhetésének problémáit is felveti: ki termeli meg majd a nyugdíjukat?
Ez ösztökélt minket, hogy foglalkozzunk kicsit a demográfiai, azaz a népesedési kérdéssel. Próbáljuk magunkat befogadókká tenni a lehetséges megoldások iránt!
Szabó A. Ferenc évtizedek óta foglalkozik a népesedési területtel. Álláspontja az, hogy mivel mi is bevándorló ország lettünk, szerencsések vagyunk más nemzetekhez képest, hiszen míg azok a csökkenő népességet más etnikumok betelepedésével ellensúlyozzák (lásd a következőkben!), mi a Trianonban meghúzott határokon túlról, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Délvidékről aktív korú, magyar ajkú betelepedőkkel gyarapíthatjuk létszámunkat.
Olvassuk hát figyelmesen a szakember okfejtését e témáról!
(Egy kis szómagyarázat! A demográfia a népesedéssel foglalkozó tudomány. Migráció: a lakosság lakóhelyváltoztatása országon belül, vagy országhatárokon túl. Migráns az, aki lakóhelyet változtat, vándorol, bevándorol. Természetes szaporodás: a születések és halálozások számának összevetése. Negatív a mérleg, ha a halálozások száma magasabb, pozitív, ha a születéseké.)

A MAGYARSÁG DEMOGRÁFIAI JÖVŐJE AZ EGYESÜLT EURÓPÁBAN

2004 május elsején tíz ország 74,5 millió lakosa csatlakozott a korábban 378,5 milliós Európai Unióhoz, és ezzel 453 milliós egység jött létre.
Az Unió demográfiai folyamatait – a régi és az új területen egyaránt – a stagnálás jellemzi.
A gyarapodás előtti évben a közösség népessége mindössze 3,6 ezrelékkel növelte népességszámát. A csatlakozók ugyanebben az évben 1,8 ezrelékkel fogytak. Ebből a természetes szaporodás a korábbi EU-ban + 0,8 ezrelék volt, a csatlakozóknál – 1,1 ezrelék. A közösség népessége növekedésének nagy részét a migrációnak köszönhette, ami a régi területen +2,6 ezrelék volt szemben az új rész negatív vándorlási egyenlegével (- 0,7 ezrelék).
A korábbi ország-csoportban Írországban és Franciaországban volt a legmagasabb az ezer lakosra jutó évi születésszám (14,8 és 12,9 ezrelék), míg Ausztriában és Olaszországban csupán 9,6 ezrelék volt ez a mutató. A belépők közül Litvánia volt a legkedvezőtlenebb helyzetben, mert ebben az országban a 8,5 ezrelékes születésszámra 13,8 ezreléknyi halálozás jutott. Magyarország hasonló mutatói: születés 9,5 ezrelék, halálozás 13,1 ezrelék. A természetes szaporodás az egész, közel félmilliárd embert tömörítő Unióban csak a kicsiny Írországban (7,1 ezrelék) és a két belépő törpe szigetállamban ( Ciprus: 4,4 ezrelék, Málta: 1,9 ezrelék) volt pozitív! Az Európai Unió minimális népességnövekedése tehát a nemzetközi migráció nyomán keletkezett.
A fejlett régi terület mégoly magas színvonalú egészségügyi ellátása is csak arra volt elegendő, hogy ne engedje az új államok tragikus szintjére emelkedni a halálozások mértékét.
A magyar nemzet demográfiai jövőjéről a közvélemény, a média és még a szakirodalom tekintélyes része is túlzottan pesszimista, a tudományos eszközökkel vizsgált valóságnak meg nem felelő képet rajzol. Az a kép rögzült a köznapi és a tudományos gondolkodás egy részében, ami igaz volt egykor a 20. században, Trianon után, a két világháború között, még a kommunista időszakban is, de már nem érvényes a nagy kelet- európai rendszerváltozások után, az európai egység felé tett tétova, nem mindig megnyugtató lépések közben.
Az ismertetett statisztikai viszonyszámok és a legújabb, a 21. század elején tartott népszámlálások adatai azt mutatják, hogy kivételesen negatív szaporodási helyzetünk megszűnt.
Ma már csaknem az összes európai nemzet a természetes fogyás tüneteit mutatja.
Különösen feltűnő, s bízvást fogalmazhatunk úgy, hogy rendszerspecifikus eleme a posztkommunista

állapotnak, a kontinens keleti, egykor a szovjet érdekszférába tartozott felén tapasztalható súlyos demográfiai válság. Ebben a régióban a születések és a halálozások negatív egyenlege mellett a lakosság olykor szinte menekülésszerű nemzetközi migrációja megy végbe, ami valósággal drámai jelleget ad egyes országok társadalmi folyamatainak. Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Románia, Bulgária, Szerbia- Montenegró és Bosznia- Hercegovina, azaz egy körülbelül 240 milliós tömb népességének fogyása az elmúlt évtizedben mintegy 15- 20 millióra, tehát közel 10 % -ra tehető. Mintha egy közepes nagyságú ország eltűnt volna a térképről!
Népességfogyás megy végbe a Baltikumban, valamint Horvátországban és hazánkban is, de csak felületes szemlélő tévesztheti össze a kiváltó okokat ezekben az országokban az ortodox tömbben tapasztalható jelenségekkel. Ezek az országok kis népességűek, gazdaságilag többé-kevésbé átvészelték mára a nagy politikai megrázkódtatás következményeit, sőt egyfajta nemzeti megújuláson mentek keresztül. Demográfiai veszteségeik ellenére, amelyek nem túlságosan nagyok és főleg, nem pótolhatatlanok, inkább Lengyelországhoz, Csehországhoz, Szlovákiához és Szlovéniához sorolhatóak, ahol a népesség stagnálása vagy éppen kezdődő, de kismértékű fogyása tapasztalható. A Közép- Európa vagy inkább Köztes- Európa koncepció, amely ezt a Finn- öböltől az Adriáig húzódó alrégiót olyan sajátos képződménynek tekinti, ami elválasztja mind a tőle keletre, mind nyugatra elterülő nagyobb európai térségektől, demográfiai aspektusból is bizonyítottnak tekinthető.

Mi a helyzet nyugaton ?
Itt is általános a demográfiai stagnálás. Mint láthattuk, természetes szaporulata csak a mélyen katolikus és gazdaságilag virágzó kicsiny Írországnak, az évtizedek óta következetes és nagyvonalú népesedéspolitikát folytató Franciaországnak, valamint Hollandiának van, bár a két utóbbi országban megfigyelhető egy nem jelentéktelen etnikai eltolódás a korábban bevándorolt egykori gyarmati tömegek utódainak gyors szaporodása révén. Azaz nem annyira a francia és holland eredetű népesség adja a népességi pluszt, hanem az arabok, afrikaiak és indonézek leszármazottai.
A többi európai ország népességi szintjét csak szelektív bevándoroltatás révén tudja fenntartani. Még az egykor oly szapora mediterrán térségben is. Jelenleg a fenti országokat leszámítva egy ország demográfiai mérlege sem különbözik a születések mértéke tekintetében számottevően a magyarországi viszonyokétól.
A differencia a halálozások, azaz az egészségügyi körülmények terén mutatkozik.
Mivel a nyugatiak mintegy 5- 10 évvel tovább élnek, mint a mi térségünk lakói, ennyivel kedvezőbb demográfiai helyzetük is. Ez a körülmény azonban az idősek számát gyarapítja, ezért az elöregedés mértékében még bennünket is túlhaladnak. Mit tesznek tehát? Befogadják a szép számmal jelentkező, bevándorolni hajlandó tömeg krémjét más országokból. Ismeretes a németországi törökök és kurdok, a franciaországi arabok, portugálok, az ausztriai délszlávok térfoglalása. A hozzánk hasonló népességi súlyú Belgium lakosságának 10 %-a bevándorolt. Bécs minden hatodik lakosa külföldi származású. A kicsi, ám annál vonzóbb Luxemburgban már a munkavállalók 40 %-a idegen eredetű!
A népességfogyás általános európai jelenség, még ha kiváltó okai különböznek is egymástól országonként. A magyarság helyzete átlagosnak mondható. Vannak olyan nemzetek, amelyek a miénknél is nagyobb vérveszteséget szenvednek ( lettek, litvánok, oroszok, bolgárok, szerbek, bosnyákok, románok) s olyanok is nyugaton, ahol pozitívabb a demográfiai egyenleg, bár a legtöbb esetben csak bevándoroltatás révén. Az Unió fokozatosan érvényre jutó kitágulása következtében, amelynek visszavonhatatlanul Magyarország is részese lett ebben az esztendőben, az általános demográfiai tendenciák és törvényszerűségek alól nem vonhatjuk ki magunkat. De egyáltalán nem mindegy, hogy milyen konkrét politikai és társadalmi eszközöket mozgósítunk eközben érdekeink védelmében. A nemzetközi migráció elérte hazánkat is az elmúlt évtizedben. A jelenséget kiküszöbölni nem lehet, de végbemenetelét olyanná kell formálni, hogy a javunkra váljék, tehát eminens nemzeti céljaink, megmaradásunk ne szenvedjen csorbát a következő évtizedekben.
Magyarország lakosságának száma 2001-ben 10 millió 198.000 volt, alig 185.000 fővel kevesebb csupán, mint 1990-ben, amikor 10 millió 375.000-et regisztráltak, pedig a természetes fogyás ennél jóval több, mintegy 350.000 fő volt. Bár több szakember a statisztikai felvétel módszertani hibáira is rámutat, eléggé egységes a vélemény abban, hogy a bevándorlók egyenlítették ki valamelyest a demográfiai számlát. A szomszédos országokban élő magyarság 300.000 fős népességveszteségének migrációs tényezőjében kereshetjük a magyarázatot, ugyanis a hazánkba betelepülők közel 80 %-a 1988 óta magyar nemzetiségű.
Milyen változások várhatók Magyarország és Szlovákia Uniós csatlakozása, s majd Románia belépése után a magyarság demográfiai helyzetében ? Tény, hogy egyelőre csupán a félmilliós szlovákiai magyarság mozgása vált könnyebbé, ezzel szemben a többi, mintegy 2 millió romániai, Szerbia és Montenegró- i és ukrajnai magyar mobilitása átmenetileg vagy a messzi jövőbe kitolva megnehezült. Félő, hogy bármennyire is fellazultak az EU- belépés kritériumai, Románia mégsem tud három év múlva csatlakozni, így az erdélyi magyarság alternatíváinak beszűkülése folytatódni fog. Ezért feltétlenül keresni kell az utat az átmeneti könnyebbséget ígérő – bár a 2002. évi kormányváltás és az EU bürokrácia részvétlensége miatt értékét sokban elvesztő – kedvezménytörvény mellett újabb lehetőségek megteremtésére.
Az európai egyesülés terén talán legreménytelenebb helyzetben lévő vajdasági magyarság kezdeményezésére indított, a kettős állampolgárságra vonatkozó akció járható útnak ígérkezik.
Még nemzeti szolidaritástól átitatott körökben is sok a félreértés a kettős állampolgárságról, pedig olyanná formálható a törvény, ami egyértelműen szolgálhatja az összmagyarság érdekeit. Nincs kötelező recept arra, mit kell tartalmaznia egy ilyen törvénynek.
A kettős állampolgárság olyan humanitárius intézmény, amely mind az egyéni- családi életcélok megvalósítását, mind a nemzeti megmaradást elősegítheti körültekintő alkalmazása esetén. Természetesen nemcsak a határon túli magyarság körében tapasztalhatók migrációs folyamatok. Vándorolnak a hazaiak is nyugatra. Az említett népszámlálási eredmények alapján megállapítható, hogy kevesebben vannak, mint a beköltözők.
Magyarország tehát a nyugati államokhoz hasonlóan bevándorló országgá vált.
Azok a katasztrófa forgatókönyvek, amelyek az elmúlt évtizedekben készültek, egyelőre érvényüket vesztették. Hazánk van olyan vonzó, minden gondja-baja mellett is, hogy Európa bizonyos régióiból, s távolabbról is érdemes ide költözni munkavégzés vagy letelepedés céljából. A nagy problémát az jelenti, hogy a betelepültek túlnyomó többsége határon túli magyar, ezért az egykori magyar településterületek magyar jellege gyengül.
Az egyesülés felé tartó Európában végbemenő folyamatok a hagyományostól eltérően vetik fel a demográfiai és a területi kérdéseket. A határok fokozatos leépülése anakronisztikussá teheti az egykor kizárólagos territoriális gondolkodást. Kontinensünk földje – igaz csak távlatos perspektívában – minden rajta élő hazája lehet, aminek következtében fokozottan kerül előtérbe az egyes nemzetekhez tartozó embertömegek anyagi és szellemi teljesítményének súlya. A kétségtelenül lassan és fokozatosan közösségivé váló EU térség geopolitikai erőviszonyainak alakulását a nemzetek- etnikumok demográfiai befolyásának ereje fogja meghatározni elsősorban, nem pedig, mint egykor, a történelem - többnyire méltánytalanságokhoz vezető -, forgandó szerencséje szerint alakuló országhatárok.
Megfelelő nemzeti érdekérvényesítés és koncepciók segítségével a magyarság jelenlegi, mintegy 12,5 milliós népességi súlya megőrizhető.
De csak akkor, ha szakítunk a zárt térben gondolkodással, s felhasználjuk javunkra a nemzetközi migrációban rejlő lehetőségeket. Nálunk gazdagabb és népesebb nemzetek demográfiai jövőjét sem csupán a születések és a halálozások aránya, de még nem is az egészségügyi viszonyok alakulása határozza meg, hanem hozzájárul az is, hogy milyen minőségű és mennyiségű populációt tudnak magukhoz vonzani. Fordítsuk előnyünkre történelmi hátrányunkat! Tekintsük az egyesülés felé tartó Európában elveszített nemzetrészeinket olyan demográfiai tartaléknak, amely hozzásegíthet bennünket gazdasági- társadalmi helyzetünk fellendítéséhez, versenyképességünk javításához. Miközben Nyugat- Európa más kultúrájú, vallású, nyelvű migránsok nehéz és nem mindig sikerre vezető, konfliktusos asszimilálásával van elfoglalva, a mi gondunk elsősorban a nemzetrészek újraintegrálása. Ez sem lesz könnyű, de néhány nemzet már példát mutatott ennek a megvalósíthatóságára. Gondoljunk a németek és az izraeliek nemzetstratégiájára, amelynek fő motívuma az összeköltözés, s ezáltal a nemzeti erő megsokszorozása volt. A területileg csaknem felére zsugorított Németország napjainkban erősebb, mint bármikor történelme során, mert meg tudta őrizni demográfiai erejét, s ma az EU motorja. A két megyényi területre összezsúfolt izraeli zsidóság – most a politikai részletektől tekintsünk el – nagyhatalom.
A magyarság jövője megfelelő nemzetpolitika és az EU intézményekben folytatandó erőteljes nemzeti érdekérvényesítés segítségével az egyesült Európában megfelelő perspektívával biztat.
Nemzetünk népességi súlyát tekintve nyolcadik az Unióban. Az anyaországhoz hasonló 10 milliós országok, Belgium, Csehország, Görögország és Portugália nem rendelkeznek a magyarságéval összevethető határon túli etnikai bázissal. Az EU további kiterjesztése nemzetünk esetében tehát nemzetegyesítéssel egyenlő. Ezért csak hívei lehetünk fejlődésének. Természetesen kizárólag kritikus és következetesen érdekérvényesítő nemzeti politika folytatásával valósíthatjuk meg céljainkat. De csak akkor, ha a cselekvést bénító nemzeti pesszimizmust mind többünk gondolkodásában váltja fel az aktivitásra serkentő optimizmus.

Demográfiai problémáink nem súlyosabbak a többi európai nemzeténél, viszont népességi bázisunk mérete az átlag fölé emel bennünket. Felejtsük el az évtizedekig fejünkbe sulykolt kis-nemzeti komplexust!

12 és fél milliós nemzetünk a huszonötök Európájában a nagyobbak közé tartozik.

A kerületi önkormányzat képviselőtestülete megalkotta Civil Stratégiáját. Erről tudósítottunk a Meghívtak, meghallgattak, leszavaztak c. cikkünkben (címoldal, archívum, 2004/május/Toronyles). A képviselőtestületi civil tanácsadó testületről szóló rendelet értelmében megalakult a tíz tagú grémium, amibe kilenc tagot a kerületi civil szervezetek delegálhattak. Közben a civilek úgy határoztak, hogy megalkotják a maguk Civil Stratégiáját is, amiben megfogalmazzák céljaikat, alapelveiket, értékeiket. A civil szervezetek képviselői által választott nyolctagú grémium európai minták alapján kidolgozta a civilek Civil Stratégia tervezetét, amit elfogadás után a megjelent civil szervezetek képviselői elé terjesztett június 24-én. A Zöld Klubban megjelent civil képviselők minimális módosításokat javasolva helyben is hagyták. A végleges elfogadás, illetve aláírás előtt itt olvasható. Hangsúlyozzuk, hogy ez tervezet, aminek szellemiségével, lényegével a civil szervezetek képviselői egyet értenek, de még aláírásukkal nem hitelesítették.

- Budapest Főváros XV. kerületi civil szervezetek –
CIVIL STRATÉGIA
(Tervezet)

A./

I. A stratégia célja:

- meghatározni és kinyilvánítani a civil társadalom autonómiáját,
- megfogalmazni a szektorok közötti együttműködés és a társadalmi részvétel garanciális alapelveit.

Alapját a következő értékek kölcsönös elismerése képezi:

- felelősségvállalás és közösségi részvétel,
- esélyegyenlőség, befogadás,
- szolidaritás,
- partnerség,
- tolerancia,
- nyilvánosság, átláthatóság,
- kreativitás.

A jelen okmányt aláíró civil szervezetek tevékenységüket a fenti alapértékek szerint a közjó érdekében, illetve annak tiszteletben tartásával végzik.

II. A kerületi civil szervezetek együttműködésének céljai:

- kitágítani a civil szféra lehetőségeit tevékenységük fejlesztése érdekében,
- szélesíteni az egyenrangú párbeszédet az önkormányzat, a gazdasági szféra, a kerület polgárai és egymás között,
- képessé válni egymással és a külvilággal való hatékonyabb kommunikációra,
- szerepet vállalni a helyi politikai döntéselőkészítésben és a megvalósításban,
- elnyerni a civil szféra önkéntes tevékenységének elismerését és a társadalmi élet szereplői általi támogatását.

III. A stratégia elemei

1. A széleskörű párbeszéd, amely magában foglalja

- a civil szervezetek korai bevonását a társadalmi szükségletek meghatározásába és az önkormányzat döntéselőkészítési folyamatába (nyilt jogalkotás),
- egyeztető fórumok szervezését az önkormányzat, a helyi gazdasági szféra és a civil szervezetek között,

- a civil szervezetek tevékenységének és működésének megismertetését a helyi társadalommal, illetve ezen keresztül a lakosság hatékonyabb
bevonását a programok kialakításába, megvalósításába a kapcsolatok folyamatos fejlesztése érdekében.

2. A társadalmi párbeszéd elengedhetetlen feltétele a széleskörű nyilvánosság, melynek eszközei:

- a helyi közszolgálati médiumok igénybe vételének garanciális biztosítása, és működésük társadalmi kontrollja,
- az Internet lehetőségeinek kihasználása és fejlesztése,
- a civil szféra tevékenységét objektíven bemutató kiadványok körének bővítése.

3. A köz érdekében végzett önkéntes tevékenység a társadalom részéről több szinten is támogatásra szorul. A támogatás eszközei:

- az önkormányzati éves költségvetés konszenzuson alapuló, meghatározott százalékának biztosítása,
- az adományozás (mecenatúra) és a támogatás (szponzoráció) lehetséges formáinak kimunkálása,
- a személyi jövedelemadó 1 %-a felajánlási lehetőségeinek terjesztése a lakosság széles körében.

Mindezek megvalósításához szükségesnek tartjuk egy civil szolgáltató iroda (intézmény, civil ház) létrehozását, amely az együttműködést, a képzést, az információk hozzáférését segítené. Ugyanezen szolgáltatás biztosítaná a civil szervezeteket érintő megállapodások, a párbeszéd dokumentálását, és az ezekhez való hozzáférést.

B./

Részletes és konkrét indoklás

I. A civil szervezetek és az önkormányzat együttműködésének alapelvei:

1. A civil szervezetek szükségesnek tartják - a helyi civil társadalom autonómiájának mindenkori tiszteletben tartása mellett - a helyi civil szervezetek működésének megkülönböztetés nélküli biztosítását az önkormányzat részéről. Fontosnak tartjuk, hogy ezt az önkormányzat költségvetésében elkülönített fejezet biztosítsa a teljes költségvetés konszenzus alapján megállapított százalékából.

2. Az önkormányzat közcélú feladatainak ellátásában részt vállaló civil szervezetek tevékenységüket kölcsönösségen alapuló ellátási szerződések alapján végzik. Az ilyen módon juttatott forrás nem minősül támogatásnak. Fontosnak tartjuk, hogy ezek a szerződések nyilvánosak és civil szempontból is ellenőrizhetők legyenek.
Ezen közfeladatok a következők:
- nevelési és oktatási tevékenység,
- művelődési és kulturális tevékenység, helytörténet,
- sporttevékenység,
- egészségügyi, szociális és karitatív tevékenység,
- gyermekek üdültetése, táboroztatása,
- szenvedélybetegek gondozása,
- fogyatékkal élők gondozása,
- közrend és vagyonvédelem,
- környezetvédelem,
- település- és közösségfejlesztés,
- jogvédelem,
- stb.
3. A kerület három sajátos városrésze mindegyikének már van érdekvédő civil szervezete: Rákospalotán a Polgári Érdekképviseleti Egyesület és a Rákospalotáért Közhasznú Egyesület, Pestújhelyen a Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület, Újpalotán az Újpalotaiak Baráti Köre Művelődési és Érdekvédelmi Egyesület és a Nyírpalota Társaság. Célszerűnek tartjuk, ha az adott városrész városfejlesztési elképzeléseit, terveit, koncepciójának kidolgozását minden esetben az adott városrész érdekvédelmi civil szervezete véleményezi, véleményük nyilvánosságot kap, közbeszéd tárgyává válik. Ilyen témájú lakossági fórumok előtt fontosnak tartjuk, hogy a polgármesteri hivatal illetékesei értesítsék az adott érdekvédelmi civil szervezetet, hogy képviseltethesse magát és felkészülhessen.
4. A kerületi hagyományos lakossági rétegek mindegyikének van érdekvédő civil szervezete: az iparosságnak a Budapest XV. kerületi Ipartestület, a gazdáknak a Budapest XV. kerületi Gazdakör, a lakásbérlőknek és lakástulajdonosoknak a Labe XV. kerületi Tagszervezete, mint ahogy a nagycsaládosoknak, a létminimum alatt élőknek, a szenvedélybetegeknek stb. több is. Célszerűnek tartjuk, ha az adott rétegeket érintő intézkedések (pl. az iparosok önkormányzati helyiségbérleti díjának felemelése, lakbéremelés, segélyezési eljárások stb) előtt az önkormányzat véleményezteti az adott érdekvédelmi civil szervezettel a tervezett intézkedést, s döntését a fenti értékek méltánylásával hozza meg. (Pl. előnyben részesíti a helyi kisiparosságot, vagy a több évtizede helyben lakót).
5. A helyi társadalom erősödését, sokoldalú tájékozódásának, kulturális szintjének emelését, önszerveződését biztosítják azok a civil szervezetek, melyek:
- a helyi nyilvánosság megteremtéséért, erősítéséért,
- a civil kiadványok, sajtó, média sokszínűségéért,
- az önkéntes, csoportos önkifejezésért, alkotásért, közös gondolkodásért, tudásszerzésért tevékenykednek. Fontosnak tartjuk ezen civil szervezetek lét- és működési feltételeinek biztosítását.
6. Elérendőnek tartjuk, hogy az önkormányzat és a helyi társadalom pártfogoljon minden olyan civil szervezeti kezdeményezést, amely az időskorúak aktivitásának, egészségének megőrzése, társadalmi hasznossága, önellátása, önképzése, közösségi időtöltése érdekében tesz lépéseket.

II. Értékeink:

1. Lakó- és élőhelyünk, Budapest XV. kerülete három sajátos, külön történettel és hagyományokkal rendelkező városrész együttese. E hármas arculatban rejlik lakóhelyünk egyedisége, értéke és jövője, ezért megőrzésének és sajátos, öntörvényű fejlődésének, valamint egyenrangú, kiegyensúlyozott és közös érdekeik kölcsönös tiszteletén alapuló együttélésének biztosítása az önkormányzat és a civil társadalom érdeke és kötelessége.
2. A civil társadalom autonómiája, szuverenitása, önszerveződése a demokrácia fokmérője és egyben biztosítéka. Az önszerveződés formái többek között a civil – vagy non-profit – szervezetek, melyek önkéntes létrejöttének és zavartalan működésének feltételeit biztosítani, a civil szervezetek autonómiáját tiszteletben tartani és tartatni mind a kormányzatnak, mind a helyi önkormányzatoknak érdeke és kötelessége.
3. A globalizáció erőteljes térhódítása – számos előnye mellett – veszélyezteti lakóhelyünk természeti környezetét, a történetileg kialakult városrészek épített környezetének kiegyensúlyozott, hagyománytisztelő és humánus fejlesztését, egyes, hagyományos lakossági rétegek megélhetését, jogait. A civil szervezetek az európai szellemiségnek megfelelően alapvető értéknek tekintik a természeti és épített környezet védelmét, a hagyományok megőrzését és gazdagítását, valamint a veszélyeztetett (vagy majdan veszélyeztetett) lakossági rétegek érdekeinek messzemenő védelmét, illetve szükség szerinti előnyben részesítését, mely minden egyes helyi polgár érdeke és kötelessége is.
4. A XV. kerület elődei, az önálló települések, Rákospalota és Pestújhely, az 1950. esztendőt megelőző időkben gazdag helyi sajtóval, helyi nyilvánossággal, számos civil szervezettel rendelkeztek, amik lehetővé tették, hogy a helyi társadalom minden polgára részt vehessen a köz ügyeinek alakításában, s hogy a köz ügyei a „helyi közbeszéd” tárgyai legyenek. Az alkotmányban rögzített sokoldalú tájékoztatáshoz való állampolgári jog érvényesülése érdekében is szükség van sokszínű helyi médiára, s ennek pártatlan biztosítása mindannyiunk érdeke és kötelessége a helyi nyilvánosság és a köz ügyeinek megtárgyalását biztosító „helyi közbeszéd” megteremtése, a társadalmi ellenőrzés érdekében.
5. Az önkormányzat és a helyi társadalom kiemelt értékének tekintjük a lakosság kulturális ellátottságának, fejlesztésének, önművelődésének az önkormányzat és a civil önszerveződések összehangolt közreműködése útján történő biztosítását, aminek szükségességét számos statisztika és szociológiai felmérés külön hangsúlyossá teszi.
6. Az időskorúak arányának erőteljes növekedése a lakosságon belül kerületünkben is kötelezettséget ró mind az önkormányzatra, mind a civil szervezetekre. Az önkormányzat közösségi terek biztosításával, a civil szervezetek számos civil tevékenységgel és lehetőséggel segíthetik, hogy az időskorúak ne kliensek, hanem erőforrások legyenek az egész társadalom és alapvetően önmaguk hasznára, értelmes emberi önkiteljesedésére. Ez mind az önkormányzat, mind a civil lakosság érdeke és kötelessége. A derűs, öntevékeny időskor a társadalom egyik meghatározó értéke.

Mindezen értékek fennmaradása érdekében fontosnak tartjuk, hogy a kerületi pártok konszenzusra jussanak abban a tekintetben, hogy nem igyekeznek pártcélok szolgálatába állítani egyetlen civil szervezetet sem.

III. Helyzetértékelés és garanciánk

1. A demokrácia fokmérője és biztosítéka a civil társadalom, az emberek önzetlen, szabadidős, értelmes és egészséges önszerveződése. Kerületünkben kedvező jelek mutatják ennek igényét és fokozatos kiépülését, de mindez a lakosság túlnyomó többségét még nem érintette meg. Az emberi és közösségi életfeltételek jobbításának igénye – a lakható-élhető természeti és épített környezet, jó közérzet, tevékeny mindennapok, közösségi terek, jó szomszédság, szolidaritás, hasznos és értelmes időtöltés, kulturális sokszínűség, érdeklődési területek tágítása, védekezés a magány, a betegségek, a kiszolgáltatottság ellen stb – aktivizálhatja a helyi társadalmat, s ehhez adhatnak mintát a már működő helyi civil szervezetek.
2. A helyi civil szervezetek elfogadták, hogy az önkormányzat Civil Stratégiája értelmében a tíz tagú tanácsadó kollégiumba kilenc főt delegálnak. A civil szervezetek - miután nem pénzszerző, profit-orientált tevékenységre szerveződtek -, támogatások nélkül nem tudnak működni. A támogatások mértékén és elosztásán túl azonban sokkal fontosabbnak tartják, hogy értékrendjük a jelen stratégia szellemében, s az általuk fontosnak ítélt együttműködési formák kialakításával a kerület mindennapi gyakorlatában és működésében megvalósuljon.
3. Amennyiben a helyi civil szervezetek által elfogadott Civil Stratégia egyes pontjai önös helyi politikai és gazdasági érdekek által sérülnek, a civil szervezetek a nyilvánosság minden fórumát felhasználják arra, hogy e sérelmeket közhírré tegyék, és hogy ezen sérelmek a demokratikus jogállamokban szokásos módon orvosoltassanak.

Budapest, 2004. június 14.

Báder György (Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület)

Báthory Béla (Újpalotaiak Baráti Köre Művelődési és Érdekvédelmi Egyesület)

Báthory Béláné (Toronyhír Újpalotai Média Alapítvány)

Czibik Tamás (Nyitott Gondolkodók Egyesülete)

Matolcsiné dr. Szimon Ildikó (Rákospalotáért Közhasznú Egyesület)

Mészáros Lászlóné dr. (Polgári Érdekképviseleti Egyesület)

Péterfi Ferenc (Nyírpalota Társaság)

Volentics Józsefné (Hosszútávú Egészségmegőrző Program Egyesület)

Tisztelt Olvasó!

A MAGYARSÁG DEMOGRÁFIAI JÖVŐJE AZ EGYESÜLT EURÓPÁBAN

- Budapest Főváros XV. kerületi civil szervezetek –
CIVIL STRATÉGIA
(Tervezet)

A./

I. A stratégia célja:

II. A kerületi civil szervezetek együttműködésének céljai:

III. A stratégia elemei

B./

Részletes és konkrét indoklás

I. A civil szervezetek és az önkormányzat együttműködésének alapelvei:

II. Értékeink:

III. Helyzetértékelés és garanciánk

Tárgy: a Civil Stratégia tervezetének
véleményezése

T.Civil Szervezetek!

Tisztelt Olvasó!

A MAGYARSÁG DEMOGRÁFIAI JÖVŐJE AZ EGYESÜLT EURÓPÁBAN

- Budapest Főváros XV. kerületi civil szervezetek – CIVIL STRATÉGIA (Tervezet)

A./

I. A stratégia célja:

II. A kerületi civil szervezetek együttműködésének céljai:

III. A stratégia elemei

B./

Részletes és konkrét indoklás

I. A civil szervezetek és az önkormányzat együttműködésének alapelvei:

II. Értékeink:

III. Helyzetértékelés és garanciánk

Tárgy: a Civil Stratégia tervezetének véleményezése

T.Civil Szervezetek!

- Budapest Főváros XV. kerületi civil szervezetek –
CIVIL STRATÉGIA
(Tervezet)

Tárgy: a Civil Stratégia tervezetének
véleményezése