Fõtér

Mi, újpalotaiak, kicsik és nagyok, így, együtt

A harmadik életkor

Mit kiván Újpalota?

----->>> ÚjpalotaInfó<<<-----

Mi, újpalotaiak, kicsik és nagyok, így, együtt

Remélem, nem sértem meg kritikámmal az Újpalotai Napok szervezőit, de hát ki kell mondanom, legalább ilyenkor, amikor aktuális: már-már úgy tűnt, két véglet lesz jellemző a helyi kultúrára. Egyrészt a kifejezetten elit kultúra az értő és igényes keveseknek (az Istenért, csak nehogy még ők is másfelé menjenek az ind kultúrkörről vagy a pakisztáni szakrális zenéről szóló előadást meghallgatni!), másrészt a műanyagpoharakban kapható sör a nem túl nagyra becsült sokaknak.
Nem akarok megbántani senkit, de végtelenül megalázó műanyagpohárból sörözgetni. Attól fél a vendéglős, hogy ellopják az üvegkorsókat? Kik? A vendégei? Vagy mégsem tekinti őket vendégeknek? Ez még szomorúbb! Én biztosan nem innék műanyagpohárból sört, egy kortyot sem, s még népi kezdeményezésre is hajlandó lennék, hogy ugyan tiszteljen már meg az úr minket, ha mi megtiszteltük, hogy ide jöhetett sört árulni, és szíveskedjék üvegpohárban, üvegkorsóban kínálni a sörét.
Mielőtt elkeserednénk, gyorsan elmesélem, hogy az idei Újpalotai Napok megnyitója sem az egyik, sem a másik véglethez nem tartozott, hanem igazi, bensőséges és helyi közösséghez méltó rendezvény volt. Jó lenne, ha ilyenek sorakoznának egyre növekvő számban az Újpalotai Napok rendezvény keretében az elkövetkező évek folyamán.
Mert mi is történt az idei Újpalotai Napok megnyitóján? Az újpalotai gyerekek mesélnek... címmel összeállított kis könyvecskét mutatták be a szerkesztők és a szervezők - a szerzők, az újpalotai gyerekek és szüleik, nagyszüleik, rokonaik, barátaik jelenlétében és számára.
Az ötlet bizonyos Zöldy Pál írótól eredt (lásd korábbi cikkünket: www.toronyhir.hu/archivum/2004/március/játszótér), aki egy vidéki településen gyűjtötte össze és jelentette meg a település gyerekeinek meséit mindarról, amit szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak. Ez a gyönyörű gondolatból kisarjadt cselekvéssor egyrészt segít megőrizni a helyiek múltját, emlékezetét, másrészt ösztönöz arra, hogy figyeljünk jobban a szüleinkre, nagyszüleinkre, beszélgessünk velük, hallgassuk meg őket. És talán mintát ad a következő nemzedékeknek is, hogy hogyan lehet folyamatossá tenni az egymást követő generációk életét, az un. privát történelmet.
Zöldy Pál példáját követve a Nyírpalota Társaságban született meg a mesegyűjtés gondolata, az Újpalotai Szabadidő Központ pályázott a nyomdai költségekre, s aztán számos pedagógus, tanár és óvónő, iskolai és közkönyvtárosok, helyi civilek gyűjtötték a meséket, és vitték fel számítógépre. Keresztes Ágnes költő és Péterfi Ferenc közösségfejlesztő megszerkesztette, azaz tematikusan felfűzte láncra a történeteket, a Kavicsos óvoda gyerekei rajzokat készítettek hozzájuk, a Toronyhír munkatársai elkészítették egyrészt a borítót, másrészt a tördelést, volt szinte minden oldalnak felelőse, a Szabadidő Központ munkatársai számon tartották a közreműködőket, a mesélőket, s szétküldözgették a meghívókat. Ebben mindenki ingyen vett részt, adta a munkáját, csak a nyomda került érthető módon pénzbe. Fővédnöke is volt a kiadványnak, Göncz Kinga államtitkár, aki a megnyitó napján lett miniszter, s így maga helyett Szabó Judit Ágnes főosztályvezetőt küldte, aki már másodszor fejezte ki örömét afölött, hogy itt, ezen a lakótelepen milyen nagyszerű - ő mondta! - civil kezdeményezésekre bukkan (korábban az időskorúakról szóló munkaértekezletre hívtuk meg).
Szóval kb. százhúsz gyerek és szülő, nagyszülő, testvér és barát töltötte meg a Közösségi Ház nagytermét, mind csillogó szemmel, izgatottan, vidáman, elvégre könyvalakban kézbe kaphatta a többiekével együtt azt a mesét, amit ő jegyzett le, ő mesélt el, miután neki elmesélték, s egyáltalán, hogy fontos lett ő is, a nagyszülei, a szülei is, s az is, amit most, ezzel a mesével csinált.
Nem volt jutalomosztás sem, és helyezések sem, mert mindenki a legjobb tudása szerint adta a kiadványhoz, amit adhatott, s mindenki egyformán jó volt, s bármelyikük nélkül szegényebb lett volna ez a kis gyűjtemény. A legnagyobb jutalom talán az, ha majd felnőnek ezek az újpalotai gyerekek, s gyerekeik lesznek, megmutathatják nekik, hogy annak idején miként jelent meg könyvalakban az a mese, amit ő mesélt el, miután neki elmesélték. S talán majd az ő gyerekei is kérdezgetik őt, hogy hogyan is volt itt régen az élet, mi történt az Újpalotai Napokon, s akkor ő is elmesélheti, hogy volt szakrális pakisztáni zene és előadás az ind kultúrkörről, meg volt sörcsapolás és műanyagpoharakból lehetett sört inni, s ezen borzasztóan elkezdenek nevetni majd a gyerekeik, mert ki hallott már ilyet!? Műanyagpohárból?! S aztán akad majd akkor is egy Péterfi Ferenc, aki azt javasolja a pedagógusoknak és a könyvtárosoknak, hogy gyűjtsék össze az újpalotai gyerekek meséit a szülők és a nagyszülők meséiről, és majd meg is fognak jelenni egy majdani könyvecskében azok a majdani mesék...
Hát így kerek a világ!
És így kötődünk múlthoz, szülőkhöz, nagyszülőkhöz, lakóhelyhez és hazához. Mivé is lennénk e kötődések nélkül?!

Fel

Kezdő oldal

Újpalotai Napok

Fel

Kezdő oldal

A harmadik életkor

Szabadon

Érdekes, hogy az ember mennyit változik az idő múlásával – minden szempontból. Legalább is, hogy én mennyit változom. Valaha kényszernek tűnt a zongora-gyakorlás, megvetettem a tánciskolát, kínnal-keservvel tanultam meg egy verset. Most bezzeg! Hát én megindultam, de nem a lejtőn, hanem az emelkedőn, mert olyan szokásaim – szenvedélyeim - alakultak ki, amik egyre közelebb repítenek a fellegekhez.
Úgy kezdődött az egész, hogy egy szilveszteri murin a barátaink, akiket addig kinevettünk a férjemmel amiatt, hogy tánciskolába járnak, olyan temperamentummal, olyan lelkesen ropták, hogy mi szájtátva bámultuk őket: jé, így is lehet táncolni, ilyen határtalan örömmel!? A példa természetesen ragadós volt, és a következő tánc- kurzuson már mi is ott voltunk a kezdők között. Ennek most már öt éve, és eszünk ágában sincs abbahagyni...

Hogyan lettem újságíró?

...Vettem egy szemfelszedőgépet, melynek használatára egy ebből kiöregedett néni be is tanított. Ezek után lelkesen belefogtam! Nem is volt gond! Kitűnően megszerveztem a munkát, csak arra nem számítottam, hogy ezt teljesítményben is hozni kell! Nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy csak folyamatos, precíz munkával lehet ebből anyagi javakhoz is jutni. Nagyon kellemesnek találtam ugyan a hozzám betérők társaságát, de kénytelen voltam belátni, hogy egy ilyen munkához kézügyesség is szükségeltetik... Férjem látva, hogy mennyire bánt ez a sikertelen próbálkozás, azt javasolta, hogy próbáljak meg könyvárusítással foglalkozni. Hát ez szerencsére jól be is jött!...Nyugalmasabb napokon élvezettel pótoltam hiányzó ismereteimet. Sajnos azonban ennek az örömteli állapotnak is egy idő után végeszakadt...tudomásul kellett vennem, hogy ha nem akarok ráfizetni, akkor ezt is be kell fejeznem. Már-már depresszió kerített hatalmába, amikor megakadt a szemem egy felhíváson. Újságíró tanfolyamot indítanak a Közösségi Házban. Hát erre azonnal lecsaptam...

Tevékeny nyugdíjas évek

...még az első évben beiratkoztam a kerületben induló angol nyelvtanfolyamra, később az ELO levelező nyelvtanfolyamán edzettem az agyam. Ez időben olvastam egy könyvet, és érdekelni kezdett a jóga. Újpalotán is hirdettek ilyent, de kevés jelentkező akadt, s így elmaradt. Következő évben Újpesten találtam rá az Etka-jógára. Nem sokat tudtam róla, és szorongva néztem körül a teremben, hogy vannak-e ott hozzám hasonló korúak. Voltak. Idén fejezem be a tizenkettedik évet, és minden évben részt vettem a nyári jógatáborban is...

A fenti szövegrészletek egy-egy jó ismerősünk nyugdíjhoz közeledvén, vagy már nyugdíjas korban tapasztalt szemléletváltozásáról szóló írásokból valók.
Mert hogy a szemléletünk alaposan megváltozik ebben a korban, az biztos.
Ugyanis nincs mese: mindannyian megöregszünk egyszer, elérjük a nyugdíjas kort, véget érnek a folyamatos, létfenntartó tevékenység, munka – sokszor robot – évtizedei, s jön a szünet nélküli pihenés időszaka...
Ez persze nem így van. A szünet nélküli pihenés sem így igaz, s az egzisztenciális gondoktól kezdve a magányon és a kiszolgáltatottságon túl még számos problémával kell szembenéznünk. A Nyírpalota Társaság már tartott egy munkaértekezletet a nálunk fejlettebb országokban „harmadik életkornak” nevezett időszak témájáról, elsősorban azért, hogy ne kliensek, hanem erőforrások legyünk. Ennek tőlünk nyugatabbra igen gazdag irodalma van.
Egy biztos: készülnünk kell erre az időszakra,
időben,
sokféle szempontból
és tudatosan.

A Toronyhír és a Nyírpalota Társaság a korábbiakhoz hasonló ingyenes kiadványt készít elő e témáról. A bevezetőben olvasott szövegrészletek a kiadvány tervezett anyagából valók.
Ünnepélyesen felhívjuk Olvasóink figyelmét e kiadvány-tervünkre és kérjük, segítsék ötleteikkel, írásaikkal, fényképeikkel! Akár levélben, akár telefonon, akár e-mailben boldogan fogadjuk javaslataikat, és előre is köszönjük figyelmüket, türelmüket!

Báthory Erzsi

Fel

Kezdő oldal