Együtt érzünk
vele vagy vállon veregetjük?
Pünkösd vasárnapján, Megértünk Európa elnevezéssel,
testvérvárosi - mosonmagyaróvári - sportolókkal közös sportrendezvényre
hívogat a kerületi Ifjúsági és Sport Központ. Először mindjárt
gondom akadt a címmel, ugyanis így, vessző nélkül, jelzős szerkezetnek
gondoltam, de úgy semmi értelmét nem leltem. Miután szóvá tettem,
előkerült egy vessző a két szó közé. De még így sem tudtam vele
kibékülni. Mert a „megértünk” szóval megszólított Európát továbbra
se tudtam sehová se tenni. Ugyanis vagy azt jelenti a „megértünk,
Európa!”, hogy együtt érzünk nemes döntésével, hogy ti. minket,
szegény, demokratikus témakörben kissé még botladozó kelet-európai
országot befogadott, de őszintén szólva sajnáljuk is, és abszolute
megértjük, ha nincs különösebben feldobva a gyönyörtől. De jelentheti
azt is, hogy vállon veregetjük, megértjük, hogy minket sorai közé
hívott, ilyen remek döntés elismerést érdemel, mert velünk aztán
nagyon jól jár, megnyalhatja mind a tíz (?) ujját. Szóval mindkét
értelmezés használhatónak tűnik, de – valljuk be! - egyik sem
túl hízelgő vagy ránk, vagy Európára nézve.
Milyen címet tudnék javasolni hát?
Mondjuk például ezt, ha szerények és serények vagyunk: Igyekszünk,
Európa!
Vagy például ezt, ha a helyzet ellenére derűlátók vagyunk és bátorítani
akarjuk: Ne félj, Európa!
Mondhatjuk azt is, ha optimizmusunk erősebb pesszimizmusunknál,
hogy: Fel a fejjel, Európa!
Az elsőt javasolnám, annál is inkább, mert ami a közpénzen rendezett
sportünnepélyt illeti, egy valódi európainak komoly kétségei lennének
afelől, hogy véletlenül nem kampány-rendezvényről van-é szó? Ugyanis
a jutalmat illetően (egyéb díszekről, lózungokról s tartozékokról
nincs tudomásunk) mintha elfelejtődött volna, hogy e kerület lakosságának
kb. fele olyan civil, aki egyáltalán nem szavazott, senkire, mert
hogy el sem ment a legutóbbi helyhatósági választásokra, a szavazók
egyharmada pedig nem a jutalom-labdát aláírásukkal megtisztelő
politikusok pártjára szavazott. Vagyis e rendezvény címestől,
jutalmastól együtt legfeljebb a helyi lakosság 30 %-ának helyeslésével
és egyetértésével bonyolódhatna le közpénzen. S mit gondoljunk
a fennmaradó 70 %-ról? Vagy ők nem számítanak?...
Úgy tudjuk, hogy ebben a szeretve tisztelt Európában nem nagyon
illik ilyesmit tenni. Sokan éppen ezért szeretjük.
(Az már csak hab a tortán, hogy a sportközpont
gazdasági igazgatónője május 26-án azt közölte telefonon lapunk
munkatársával, hogy semmiféle ilyen rendezvényről nem tud, már
pedig, ha valakinek, neki kellene erről tudni. De hát ez már talán
nem európai vonatkozású és nem is a helyi civil társadalomra tartozó
probléma.)
- bálint -
Fel
Kezdő oldal
Gondolatok
kerületünkről
a "Rákospalota Rehabilitációs Tanulmány Terv" -hez kapcsolódva
Közel 45 éve élek a kerületben, néhány éves
megszakítástól eltekintve.
Gyermekkorom emlékei az úgynevezett Széchényi telephez kötődnek,
hiszen az "orosz kórház"-zal szemben laktunk. Majd átköltözünk
régi Palotára, és a továbbiakban a Bocskai utcában, majd az Eötvös
utcában laktam (egy hatéves éves miskolci kitérőtől eltekintve).
Emlékeimben él, hogy az utcákon még lehetett tollaslabdázni, és
focizni is, működött a Székelykert, és vasárnap délutánonként
a közeli cukrászdába jártunk fagylaltozni, vagy télen gesztenyepürézni.
Járt még a 65-ös és a 67-es villamos, és Budára át lehetett menni
egy villamossal.
(Talán ennyi személyes visszatekintés elfogadható az olvasó számára.)
A címben említett Rehabilitációs Tanulmány Terv
a kerület egy részével, Rákospalotával foglalkozik. Már a tartalomjegyzék
olvasása során súlyos hiányérzete támadhat az embernek, hiszen
még egy rövidke fejezet sem foglalkozik a kerület egészével, holott
a problémák nagy része éppen a szétszakítottságot tovább fokozó
fejlesztésekben keresendő.
Miért nem keresik a megoldást arra, hogy Újpalota, Rákospalota
és Pestújhely lehetőségeit a kerület polgárai egyformán élvezhessék?
A XV. kerület egyetlen mozijába ma a kerület egyes részeiből két
busszal lehet eljutni (mindkettő ritkán jár), sportolásra alkalmas
zöldterület, illetve a lakosság számára használható sportpálya
pedig szinte nincs is. A 85 ezer fős városban nincs egy megfelelő
uszoda vagy strand.
De sajnos nem látjuk annak sem nyomát, hogy a kapcsolat Újpest
felé bővülne, és legalább a bőségesebb újpesti szabadidő és egészségügyi
ellátást megfelelően használhatnák a palotai lakosok. Sőt együttműködés
még a szemétégető ügyében sem jött létre, pedig az Palota szempontjából
máig meghatározó szennyező forrás, és egészségkárosító létesítmény.
Az Önkormányzat őröl a napi taposómalomban, és
segélyek osztásával próbálja stabilizálni helyzetét. (A kerületi
lakosok közül 2000-ben 17.840 fő kapott valamilyen önkormányzat
által adott segélyt!) Bevételeit pedig a meglevő zöldterületeinek
piacra dobásával próbálja növelni.
A
taposómalom részeként eddig több tucat szabályozási tervet készíttetett
(tudomásom szerint több mint 40-et) mégis vannak olyan frekventált
területek, ahol jelenleg nincs érvényes szabályozás. (Összehasonlításképpen:
Újpesten, a kialakult jellegzetes területekhez alkalmazkodóan
csupán 4 szabályozási terv készült, és az minden szempontból lefedi
a kerületet, ugyanakkor megfelelő jogi keretet is ad a fejlesztésekhez.)
A hiányos szabályozás, és a jelenlegi mulasztásos törvénysértésnek
köszönhetően épülhetnek be 65%-os beépítettséggel korábbi családi
házas telkek (pl. az Eötvös utcában).
Mégis a több tucat szabályozási terv ellenére azt kell látnunk,
hogy koncepciótlan kapkodás folyik.
Nem látunk jövőképet, de még azt sem láthatjuk, hogy az önkormányzati
vezetők ennek hiányát éreznék. Mintha éppen megfelelne nekik ez
az ad-hoc döntéssorozat, hátha így kedvükre űzhetik pozició- és
pénzszerző személyes harcaikat.
Az Önkormányzat épülete és az azt körülölelő terület erre a legszebb
példa. A Hubay tér felőli főbejárat zárt (a lakosok pedig tolonganak
a Bocskai utca sarkán, a szűk járdán, méltatlan körülmények között).
A tér maga csupán egy gyalogos járdasziget szerepét tölti be a
gyorsforgalmi út-szerűen működő csomópontban, vágtázó buszok és
autófolyam között.
A térfal ( vagyis az itt található és jelenleg is épülő épületek)
pedig az arctalan, ámde pénzhajhász befektetési építkezés mintapéldája.
A körfolyosós (gangos) szoba-konyhás lakásokat tartalmazó házak
csak annyiban különböznek XIX. századi elődeiktől, hogy itt nincsenek
folyosói közös WC-k, de nincsenek rangosabb, elegánsabb lakások
sem. Arra viszont - sajnos - kiváló példát mutatnak, hogy egy
rossz döntés milyen következményeket jelent a környezetre nézve.
A közvetlen környezet rémálom a gyalogosnak, a szintkülönbségeknek
és a teljesen funkciótlan járda- szétválasztásnak köszönhetően.
(Ez ráadásul ellentmond még az Építési Törvénynek is.)
A tágabb környezetben pedig, a Bocskai utca és az Eötvös utca
környékén megjelentek a meglehetősen erőszakos ingatlanfelvásárlók,
akik továbi lehetőséget szimatoltak a törvényi szabályozás hiánya
miatt. (Egyik közeli szomszédunk életét éppen az keseríti, hogy
a családi házas telke mellett olyan több épületből álló társasházak
fognak felépülni, amik a telek teljes területét befedő mélygarázsokon
létesülnek majd a tervek szerint. A 11 m széles telekre egy 8-12
lakásos társasház is felépíthető, a hozzá tartozó használati változás
elképzelését (gépkocsi, zaj, stb.) az olvasóra bízom. A befektető
bizony kíméletlenül és szinte fenyegetően lép fel minden szomszéddal
szemben.
Ugyanakkor emlékeztetni szeretnék mindenkit (az Önkormányzat képviselőit
is) arra a több évtizedre, amikor nagy területeken volt építési
tilalom, ami teljes mértékben megakasztotta a szerves és természetes
fejlődést. Most lehet persze ostorozni a málló vakolatú családi
házakat, és kecsegtetni az új lakásberuházásokkal.
Nagyon lesújtó véleményem van erről a gondolkodásról. Amit most
elrontanak, abból már többet jó nem lehet, és ezt megtapasztalhattuk
az elmúlt évtizedben is.
Ahol a sportpályán benzinkút épült, ott már többet sportpálya
nem lesz. Ami zöldterület beépült, abból már pihenőpark nem lesz.
Ahol a családi házak között megjelentek a mélygarázsos bérházak,
az egy olyan folyamatot indít el, ami a zöldövezetet teljesen
megszünteti.
Különösen veszélyes az az Önkormányzati elképzelés, hogy Palotán
a még szórványban megtalálható közterületi zöldterületeket lakótelekké
nyilvánítanák, és sorban megszűnnének a jövőben a parkok lehetőségei
is.
Arcátlannak tartom, hogy a lakosokat azzal győzködik, hogy ezek
úgyis elhanyagolt területek. Ez ugyanis nem a környékbeli népesség
hibája. Persze egy-egy park eltűnése először nem kelt gyanút,
ámde mint tudjuk a város utcák és terek sorolásából adódik. Az
ideális például az, ha néhány kereszteződésenként kialakulna egy-egy
tér, ami a családi házas területre jellemző térfalat kibővíti,
és lehetőséget ad a találkozásokra is. Akármennyire is próbálják
sulykolni, hogy csak cigiző tinédzserek látogatják ezeket a tereket.
Mégha így lenne, akkor is szükség van ezekre a terekre, hiszen
a tinédzserek használják megfelelően. Szocális és társas kapcsolatok
fejlesztésére.
Az Önkormányzat ugyanakkor sokszor hangsúlyozza
azt, hogy Palota zöldterület, és vonzó a lakásépíttetők számára.
Sajnos azonban ennek a zöldövezetnek nem a védelme vagy fejlesztése
folyik, hanem éppen ellenkezőleg, a teljes megsemmisítés felé
száguldunk szinte megállíthatatlanul.
Erre a zöldövezetre ugyanis jelenleg az a jellemző, hogy a lakótelkeken
sokszor valóban tekintélyes fa- és cserjeállomány van, amit kiegészít
a néhány utcában jellemző fasor. Csakhogy a maffia-módszerekkel
terjeszkedő befektetők azt adják el, hogy a szomszéd kertje zöld,
hiszen nem tekinthető teljes értékű zöldtetőnek a mélygarázsok
feletti 20-50 cm vastagságú földtömegbe ültetett gyep vagy tujasor.
Igy a lakótelkek értékes növényzete a gyors megsemmisülés felé
halad, az utcai fák pedig az építkezések során tűnnek el.
A zöldövezethez érett lombos fák kellenek, éppen olyanok, amiket
a kerületi polgárok ültetettek 30 éve.
A
zöldövezeti jelleghez tartozna az is, hogy a járdákon lehetne
közlekedni, így akár gyalogosan is el lehessen érni a közszolgáltatásokat.
A tömegközlekedés jelenlegi fejletlensége és kényelmetlen járművei
miatt ugyanis a legtöbb ember inkább sétálna vagy gyalogolna 2-3
megállónyit, ha a járda állapota megfelelő lenne, és ingergazdag
környezetben, szociális kapcsolatokat is szerezve lehetne közlekedni.
Ez az egyik legolcsóbb és legkevésbé környezetszennyező tömegközlekedési
mód, melyet még az idősek vagy kerekesszékesek is szívesebben
használnak, mint a buszokat.
A másik a kerékpáros közlekedés lehet. Hol lenne alkalmasabb kerékpárral
bővíteni a BKV-t, ha nem itt? Sík terep, viszonylag jó levegő.
Persze ehhez arra is szükség lenne, hogy akik a közlekedést szervezik
tovább lássanak, mint a gépkocsik sebességmutatója. További haszna
a kerékpáros infrastruktúrának, hogy ezek alkalmasak a babakocsis
vagy kerekesszékes, vagy akár a rollerozók számára is.
Európai tapasztalat szerint megfelelő körülmények esetén a kerékpáros
közlekedés 6-8 km távolságon belül hatásosan kiváltja a személygépkocsit.
Érdekes módon a skandináv országok esetében ez a jellemző kiváltási
távolság nagyobb. Dán és svéd statisztikák szerint a 15 km-t is
eléri. Ráadásul Svédországban télen sífutók is használják a kerékpáros
utakat munkába vagy iskolába járásra is.
(Na persze a kerékpáros nem fogyaszt üzemanyagot, így az állami
ÁFA-bevételek csökkennének. Vagyis a gyalogos és kerékpáros közlekedés
akadályozásának egyszerű pénzügyi háttere van.)
Ezek voltak az első gondolataim a címben említett
Terv-vel kapcsolatban. Azt vártam hogy legalább néhány kérdésre
választ és javaslatot is kapunk benne. Sajnos azonban a nem teljes
lelet-ismertetésnél több, vagyis igazi Terv nem található a mintegy
70 oldalnyi anyagban.
Mégis úgy gondolom, hogy jó lenne vita-alapként közreadni ezt
a Terv-et, hogy a kerületi polgárok is kifejthessék véleményüket,
és ne csak egy lakossági fórumon lehessen egyes részleteivel megismerkedni.
Remélem lesz rá lehetőség.
Novák Ágnes
kerületi lakos
Okleveles építészmérnök, egyetemi adjunktus
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Magyar Iparművészeti Egyetem
Fel
Kezdő oldal
