Pasák bukása

Almát osztanak

Az Újpalotaiak Baráti Köre Társalgó estjeinek vendégei voltak a húsz év alatt

„Az újpalotai gyerekek mesélnek”

 

A XV. kerületi civil szervezetek listája

Nagy Előd festőművész honlapja

 

Pasák bukása

 

Egyszer elmentem a rákospalotai pasához. Azután, hogy ő fellármázta ellenünk – ellenem és egyesületalapító társaim ellen – a pasaság kerületi janicsárjait, de még a fővárosi főpasákat is. Bíróság elé is állított, a pasaság házi törvényszéke elé, ahol azonban egy másik, felvilágosultabb pasa felmentett a vádak alól. Nem volt mit tenni, a rákospalotai pasa színe elé idézett, ha már eltiporni nem tudott.
Mi volt a vétkem – a vétkünk? Hát az, hogy önkormányzati mocorgásunkat nem a Legfelsőbb Helyről „koordinálták” (nem a pasa tudtával és beleegyezésével cselekedtünk, még utólag sem kértük hitelesítő pecsétjét). Így hát veszélyesnek találtattunk a pasaságra nézve, ami, ha jól meggondolom, nem volt egészen alaptalan.
Majd öt órán át folyt a „kihallgatás”, ezalatt legtöbbet én hallgattam és ő beszélt. Hosszan győzködött, hogy a pasaság a közjó legfőbb letéteményese, így hát a mi külön útjaink nem a helyi közjót szolgálják. Ellátott tanácsaival – utasításoknak is vehettem -, mi kell tennünk, hogy létezésünket mégis kiérdemeljük Újpalota-szandzsák területén.
De a részletek ma már nem érdekesek. A pasa azóta elfutott. Megérezte: dőlnek a pasaság támaszfalai. Azóta mintha valóban le is dőltek volna. A romeltakarítással még nem is végeztünk. Már is belénk hasított a kérdés: mi lesz azután?
Mi lesz a pasaság után? Hát persze szabadság és demokrácia lesz – szólal meg bennünk egy tavaszi hang. Lesz-e testvériség, egyenlőség is? A hang halk sóhajjal felel. Sokfelé hallatszik ez a sóhaj mostanában.
A pasák elvonuló csapata itt hagyott emberi viszonyokat, magatartásformákat, eszméket, erkölcsöket,. Némelyeket a hódoltatáskor hozott magával, másokat itt talált s használt. Most ránk maradt valamennyi. Mit kezdünk vele?
Mit kezdünk például a dzsentri-Magyarországgal? Az uri-elvtársi kapcsolatok javakat, hatalmat termő vidékével? Mit kezdünk a magyar Karrierfölddel, ahol 1945 után számosan váltották át zöld ingüket vörösre, s ahol most is tízezrek lesik az új divatszineket? Mit kezdünk hivatalnok-Magyarországgal, az íróasztalok mögött körmölő páriák honával? Mit kezdünkt a korrupcióval és a nyomorúsággal? Az évtizedes össznépi munkalassítással? A szellemi tunyaság mindent belepő pókhálóival, a provinciális szokásokkal és indulatokkal, a mindennel és mindenkivel szembeni türelmetlenséggel?
És mit kezdünk Európával?
Megcsináljuk-e az európai respublikát és a helyi kommunitásokat végre, vagy csak a szandzsákokat fogjuk átkeresztelni? Elfogadjuk-e a nagy európai alapeszméket alapeszméknek? Legalább a kereszténység emberszeretetét, a népi-nemzeti hagyomány tiszteletét, a liberalizmus szabadságszemléletét és a szocializmus egyelőség-törekvését? Rádöbbenünk-e, ha csak egyet is kiátkozunk ezek közül, az európaiságot tagadjuk meg?
De leginkább: mi magunk meg tudunk-e lenni ezután pasák és pasaság nélkül?
A tegnapi pasák végérvényesen megbuktak. De a pasaság – bármilyen fájdalmas is ez nekünk – nemcsak az utóbbi negyven év. Erre mifelénk – történelmi tavaszainkat leszámítva – korábbról sem ismeretlen. Belső dermedtségünk most nehezen enged föl.
Félnünk. Nehogy, akaratlanul is, mi ültessünk újabb pasákat magunk közül az előzőek helyébe.

Varsányi Gyula

(Megjelent a Toronyhír 1990. évi márciusi számában)

 

 

Almát osztanak

 

az újpalotai buszmegállóban. Hamvasat, ropogósat – ingyen. Utóbbiból, no meg a rajta levő kis emblémából látszik, nem a „szociális piac” újabb kezdeménye ez. Választási kortesfogás? Annak is lehetne mondani, habár inkább kedves, emberi gesztus. Nem síppal, dobbak, nádihegedűvel hívják a polgárokat a vasárnapi urnákhoz, hanem így.
- Úgy gondoltuk, a második fordulóra megmaradt kevéske kampánypénzünket nem plakátnyomtatásra, hanem almavásárlásra és -ajándékozásra fordítjuk – mondja Péterfi Ferenc, az Újpalotaiak Baráti Köre Egyesület titkára, az almaosztók egyike. Az egyesület ugyanis a pártokkal együtt versenyez néhány helyi képviselő helyért. Nem könnyű terepen: Újpalota az utolsó helyek egyikén áll a leadott szavazatok számát tekintve.
-Mit jelképez az alma? - kérdem a másik mosolygós almakínálótól.
- Olyasmit, ami tartalmában, formájában nélkülözhetetlen ugyan az élethez – válaszolja -, de nem akar a legfontosabb lenni. Mint amilyen – átvitt értelemben – a mi egyesületünk. Itt Újpalotán. Nem akarjuk irányítani a városrészt, csupán másokkal együtt szeretnénk részt venni az itt élők érdekeinek képviseletében. Olyan szerepet játszani a helyi politikában, amilyet az alma az étkek között...
- És mi az, amiben mást tudnak mondani a választóiknak, mint a politikai pártok? - fordulok az egyik egyesületi jelölthöz, Tóth Tihamérhoz.
- Nem akarunk, nem is nagyon tudnánk gyökeresen mást mondani – ingatja a fejét. - Azzal mindenki nagyjából tisztában van, mik a megoldandó problémák. Nekünk legfeljebb több időnk volt arra az elmúlt hét-nyolc évben, hogy ezeket megismerjük, mint a mai pártoknak. De egyet biztosan mondhatunk: amíg a pártok – természetükből következően – szélesebb összefüggésekben politizálnak, mi vállaljuk, hogy „földhözragadtak” maradunk: kizárólag a lakóhelyünk, Újpalota érdekeit nézzük, semmilyen más szempontra nem vagyunk tekintettel.
A lakásbérlők gondjainak enyhítése, a közösségi élet kialakítása, újságkiadás, a demokratikus helyi televízió programjának formálása, közéleti fórumok szervezése – ezekben próbálkozott valamit tenni az újpalotai egyesület az eltelt években Éppen hogy a legalitáson innen, de a helyi hatalom sáncain túl. Hétfőtől talán már az önkormányzat részeseként is.

A.S. (Kurir, 1990.10.13.)

Fel

Kezdő oldal

 

 

Az Újpalotaiak Baráti Köre
Társalgó estjeinek
vendégei voltak
a húsz év alatt
(nem teljes lista)

 

Liska Tibor, Petschnig Mária Zita és Kopátsy Sándor közgazdászok, Ferge Zsuzsa szociológus, Andor Mihály pedagógia-tudós, Popper Péter pszichológus, Fekete Sándor író, Verebély Imre közigazgatási főhivatalnok, Halmai Gábor és Schmidt Péter alkotmányjogászok, Kosáry Domokos, Szakály Ferenc, Salamon Konrád, Szabó Miklós és Krausz Tamás történészek, Makovecz Imre és Csete György építészek, Rózsa György zeneszerző, Schlett István politológus, Pozsgay Imre, Hegedűs András és Csizmadia Imre politikusok, dr. Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője, Balczó András, Mezei György és ifj. Schirilla György sportolók, Vitray Tamás,

Bánó András, Máté Krisztina, Bárdos András, Szenes Andrea és Horváth Ádám televíziós személyiségek, Csűrös Karola és Palócz László színészek, Jancsó Miklós, Sándor Pál, Kósa Ferenc, Török Ferenc, Pálfi György, Fazekas Csaba és Antal Nimród filmrendezők... Hámori Zia, a Barangolás hitek, vallások világában című Társalgó est-sorozatunk házigazdájának segítségével megismerkedtünk a Krisna tudatúak, a mormonok, a buddhisták, a bachájok, a baptisták, az iszlám és a Jehova tanúi vallásával, illetve egyházával.

 

Fel

Kezdő oldal

 

Találkozás a kassai iparisták egyesületével

 

2002 pünkösdjén Szlovákiába kirándult egyesületünk bérelt autóbusszal. A betléri Andrássy-kastély nyűgözött le először mindannyiunkat. Az arborétum-szerű hatalmas parkot, s az utolsó lakók, az Andrássy-család által berendezett, belakott, gazdag, művelt, igényes és kényelemszerető főúri családról árulkodó, de nem hivalkodó kastélyt imponáló rendben és tisztaságban őrzik azok, akikre múzeumként rábízták. Magyarországon kevés olyan műemlékről tudunk, amit ilyen információkban gazdagon és mégis bensőséges meghittséggel mutogatnának a látogatóknak. Nagyon nagy élmény volt.
Krasznahorka büszke vára szintén, de az igazi csoda Kassa volt.
Kevés magyar város van, amit ilyen pompásan restaurált műemlékekkel, hangulatosan és otthonosan fejlesztettek az utóbbi évtizedben. Igaz, a kassaiak nem is felejtik el mindenkinek tudtára adni, hogy mindez Jozef Suszter államfőnek köszönhető, aki nem szégyelli magyar származását, s akinek édesapja még mindig csak magyarul hajlandó beszélni. Találkoztunk egy kassai magyar civil szervezet, a Kassai Iparisták Egyesületének tagjaival a volt Márai Sándor családjának lakóhelyéből átalakított Magyar Házban. Megcsodáltuk a három emeletes, fantasztikusan gazdag Technikai Múzeumot, a mesterségek utcáját, a pénzverde múzeumát, a Mikes Kelemen-házat. Megkoszorúztuk az Erzsébet dóm alatti sírkamrában II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk és Bercsényi generális sírját, s ámuldoztunk a helyreállított régi megyeháza monumentalitásán, szépségén.
Kassán jó lehet lenni magyarnak – ezt gondoltuk.
Igaz, hazafelé jövet Lőcsén már találkoztunk a segélynapon a kocsmákban iddogáló férfiakat aggodalmasan és szégyenlősen az utcákon ácsorogva váró roma asszonyokkal, s összeszorult a szívünk, mert megértettük, amikor nemrég a sajtóból értesültünk a felvidéki éhséglázadásokról. Átéltük, mekkora kárt okoz az a hatalom, amelyik csak a segélyre szorulót képes és akarja meglátni a saját kisebbségében, s milyen szörnyű csapdában vergődnek mindketten, hatalom és kisebbség egyaránt.
Hát mit mondjunk még?
Érdemes átlátogatni sűrűbben a határ túloldalára, pláne hogy május másodikától már a határt sem kell úgy átlépni, mint eddig...
bb

Fel

Kezdő oldal

 

„Az újpalotai gyerekek mesélnek” FELHÍVÁS A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár újpalotai fiókkönyvtára és a Nyírpalota Társaság pályázatot hirdet általános és középiskolai tanulóknak. A pályázat témája: rövid családi történetek, a családi múlt történeteinek megörökítése, leírása. CSALÁDOM LEGENDÁI – NAGYSZÜLEIM (SZÜLEIM) MESÉLTÉK címmel, tetszőleges terjedelemben várjuk az írásokat 2004. május 15-ig. Családi eseményekről, apró élményekről nagyszüleitek valószínűleg sokat meséltek, mesélhetnek. Ezeket a közös élményeket, történeteket gyűjtsétek össze, írjátok le, hogy a személyes események másoknak is élményt jelenthessenek. Keressétek és faggassátok a nagypapát, nagymamát, szüleiteket az Újpalotán, vagy máshol játszódó vidám, tragikus vagy hősies családi történetekről. A családi múlt történeteinek megörökítésére alkalmas néhány soros, vagy egy-két oldalas írásokat „Az újpalotai gyerekek mesélnek” címmel, egy kis könyvecskébe szerkesztjük, a szerzők – a meséket összegyűjtő, leíró gyerekek nevével, s az Újpalotai Napok rendezvénysorozat idejére szeretnénk kiadni azokat. Ha ügyesek vagytok, majd meglephetitek a szüleiteket, nagyszüleiteket ezzel a saját írásotokat is tartalmazó könyvecskével. A részletekről érdeklődni lehet a leadási helyeken: Az iskolai könyvtárakban, a FSZEK újpalotai könyvtárában ll56.Bp. Kontyfa u. l0. Tel.: 416-07-36 az Újpalotai Közösségi Házban ll57. Zsókavár u. l5. Tel.: 410-63-04 az Információs Irodában:1157 Zsókavár u. 2. Tel.: 418-37-76 E-mail: uszikujs@axelero.hu

 

„Ne hagyjuk, hogy az idő betemesse az előttünk álló nemzedék lábanyomát”

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár újpalotai könyvtára a Nyírpalota Társasággal együttműködésben „Az újpalotai gyerekek mesélnek...” címmel, a családi múlt történeteinek megörökítésére egy akciót szervez. A lakótelepi iskolák, közintézmények, civil szervezetek, egyházak közreműködésével olyan családi történeteket gyűjtünk, amelyeket a nagyszülők meséltek el az unokáiknak.
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján Újpalotára beköltöző családok akkori ifjú szülei mára nagyszülők lettek, s az akkor gyerekeknek mára saját kisgyerekeik vannak. Izgalmas lenne a mai unokák szájából hallani, hogy is történt az a beköltözés, milyen volt az új ház, az új lakás, az új iskola, a környezet, a helyi közösség, a világ, s milyen családi történetek születtek a lakótelepről, de akár azon túlról is.
Ezeket a családi történeteket egy kis kiadványba szerkesztjük – felkért helyi szakemberek közreműködésével, s az Újpalotai Napok rendezvénysorozat idejére szeretnénk kiadni azokat.

„Ahhoz, hogy legyen holnapunk, ismernünk kell a tegnapunkat, s akiktő1 ezt ismerhetjük: ők a szüleink, nagyszüleink. A nagyszülők mindig más szemmel látják a világot, mint a szülők. A szülők életét a kenyérért való küzdelem jellemzi. Kevesebb alkalmuk és idejük van arra, hogy összegezzék életük tapasztalatait. Más a kapcsolatuk velünk, mint a nagyszülőknek. Ők a jelenidejükkel tanítanak - a nagyszülők a múltjukkal.
A nagyszülők tapasztalataik lényegét, a tanulságokat őrzik. Azokat, amik valóban fontosak voltak az életükben. Ők azok, akik minden lényegtelen részletet - felejthetőt - elfelejtettek. Rostálnak, önkéntelenül is. Mást látnak fontosnak.”

Meggyőződésünk, hogy ez az akció egyszerre segíti a lakótelepi életet humanizálni, elfogadhatóvá és szerethetővé tenni; ráirányítja a figyelmet az itteni idősekre, idősödőkre; arra a társadalmi csoportra, amelyik egyre meghatározóbb lesz Újpalotán. S szolgálja a generációk közötti kapcsolat szorosabbá tételét, a fokozott odafigyelést a családi értékekre.
Kérjük, segítse ennek a kezdeményezésnek a sikerét, támogassa Ön is programunkat!

Információ:
FSZEK újpalotai könyvtárában: 1156 Bp. Kontyfa u. l0. Tel: 416-07-36
Tárnyikné Szepessy Zsuzsa
Újpalotai Közösségi Ház: 1157 Zsókavár u. l5. Tel: 410-63-04
Információs Iroda: 1157 Zsókavár u. 2. Tel: 418-37-76
E-mail: uszikujs@axelero.hu Kelemen Árpád, Simon Patrícia, Hajnal László

 

Fel

Kezdő oldal